II. SZÍN.
York előtt.
Harsonák. Henrik király, Margit királyné, Wales herczege, Clifford és Northumberland jőnek dob- és trombitaszóval.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Üdvözve, Henrik, hű York városánál!
Ott függ halálos ellened feje,
Mely koronáddal vágyott tündökölni:
Nem űdülés-e e látvány szivednek?
Üdvözve, Henrik, hű York városánál!
Ott függ halálos ellened feje,
Mely koronáddal vágyott tündökölni:
Nem űdülés-e e látvány szivednek?
HENRIK KIRÁLY.
Miként a szirt a remegő hajósnak!
Oh fáj e látvány lelkem mélyeig.
Tartsd vissza boszúd’! nem az én hibám,
Jó ég! nem tudva törtem én meg esküm’.
Miként a szirt a remegő hajósnak!
Oh fáj e látvány lelkem mélyeig.
Tartsd vissza boszúd’! nem az én hibám,
Jó ég! nem tudva törtem én meg esküm’.
CLIFFORD.
Kegyes királyom! vesd le szánalom
S túlnagy szelidség káros gyöngeségit.
Kire tekint oroszlán nyájasan?
Nem a vadra, a ki barlangjába tör.
Kinek nyalogatja meg kezét a medve?
Nem azét, ki elrabolja kölykeit.
Ki ment a kígyó gyilkoló fogától?
Nem az, ki rajta lábával tapod.
Ha rá tipornak, féreg visszafordúl;
Védvén kicsínyét csipdes a galamb.
York nagyravágyva koronádra tört;
Ha ő szemöldjét ránczolá, mosolygtál.
Ő – herczegtűl – királylyá tenni vágyott,
Hű atyaként, fiát s fölvinni törzsét;
S te, bár király, derék fiúval áldva,
Beleegyezél, hogy örökét veszítse,
S kimutatád, hogy hűtlen atya vagy.
Az oktalan vad gonddal csüng övéin,
S az emberarczot ámbár rettegi;
De vaj a gyöngéd aprók védeül,
Ki az, ki meg nem látta, hogy ki máskor
Rebbenve félénk szárnyra kelt, e szárnynyal
Mint száll csatára, ha fészkébe törnek,
Koczkára téve értök életét?
Szégyen, királyom! Ezt vedd mintaképül
Nem vón’-e kár, ha e derék fiú
Jogát veszítné atyja bűneért?
S ezt mondaná fiának egykoron:
„A mit szereztek ősöm, nagyatyám,
Balgán atyám s könnyelműn eldobá.”
Oh mily gyalázat vón’ ez! – Nézz fiadra:
Diadalt igérő férfiarczra hadd
Tegye aczéllá olvatag szived’,
Hogy – mi tied – megőrizd s rája hagyd!
Kegyes királyom! vesd le szánalom
S túlnagy szelidség káros gyöngeségit.
Kire tekint oroszlán nyájasan?
Nem a vadra, a ki barlangjába tör.
Kinek nyalogatja meg kezét a medve?
Nem azét, ki elrabolja kölykeit.
Ki ment a kígyó gyilkoló fogától?
Nem az, ki rajta lábával tapod.
Ha rá tipornak, féreg visszafordúl;
Védvén kicsínyét csipdes a galamb.
York nagyravágyva koronádra tört;
Ha ő szemöldjét ránczolá, mosolygtál.
Ő – herczegtűl – királylyá tenni vágyott,
Hű atyaként, fiát s fölvinni törzsét;
S te, bár király, derék fiúval áldva,
Beleegyezél, hogy örökét veszítse,
S kimutatád, hogy hűtlen atya vagy.
Az oktalan vad gonddal csüng övéin,
S az emberarczot ámbár rettegi;
De vaj a gyöngéd aprók védeül,
Ki az, ki meg nem látta, hogy ki máskor
Rebbenve félénk szárnyra kelt, e szárnynyal
Mint száll csatára, ha fészkébe törnek,
Koczkára téve értök életét?
Szégyen, királyom! Ezt vedd mintaképül
Nem vón’-e kár, ha e derék fiú
Jogát veszítné atyja bűneért?
S ezt mondaná fiának egykoron:
„A mit szereztek ősöm, nagyatyám,
Balgán atyám s könnyelműn eldobá.”
Oh mily gyalázat vón’ ez! – Nézz fiadra:
Diadalt igérő férfiarczra hadd
Tegye aczéllá olvatag szived’,
Hogy – mi tied – megőrizd s rája hagyd!
HENRIK KIRÁLY.
Jól játszta biz Clifford a szónokot,
S mélyen hatóak voltak érvei.
De, monddsza, Clifford! nem hallád soha:
A mi ebűl gyűlt, ebül is vesz el?
S vaj a fiúra üdvös volt-e mindig,
Atyját fukarság ha pokolba vitte?
Erényimet hagyom fiamra én.
Bár ne hagyott vón’ rám atyám se többet!
Minden egyéb csak oly becsű: ezerszer
Megőrizése több gondot szerez,
Mint birtokában a parányi élv.
Oh vajha tudnák, York rokon! barátid,
Mint fáj nekem ott látnom fejedet!
Jól játszta biz Clifford a szónokot,
S mélyen hatóak voltak érvei.
De, monddsza, Clifford! nem hallád soha:
A mi ebűl gyűlt, ebül is vesz el?
S vaj a fiúra üdvös volt-e mindig,
Atyját fukarság ha pokolba vitte?
Erényimet hagyom fiamra én.
Bár ne hagyott vón’ rám atyám se többet!
Minden egyéb csak oly becsű: ezerszer
Megőrizése több gondot szerez,
Mint birtokában a parányi élv.
Oh vajha tudnák, York rokon! barátid,
Mint fáj nekem ott látnom fejedet!
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Közel az ellen: serkenj föl, uram!
E puhaság elernyeszti hadad’.
Fiunk’ lovaggá ütni megigérted:
Vond hát ki kardod’ s üsd azzá azonnal.
Térdelj le, Edvárd.
Közel az ellen: serkenj föl, uram!
E puhaság elernyeszti hadad’.
Fiunk’ lovaggá ütni megigérted:
Vond hát ki kardod’ s üsd azzá azonnal.
Térdelj le, Edvárd.
HENRIK KIRÁLY.
Kelj föl lovag, Plantagenet Eduárd!
S tanuld meg ezt: jogért vonj csak vasat.
Kelj föl lovag, Plantagenet Eduárd!
S tanuld meg ezt: jogért vonj csak vasat.
HERCZEG.
Királykegyeddel, felséges atyám!
Trónörökösként húzom én ki azt
S e küzdelemben holtig forgatom.
Királykegyeddel, felséges atyám!
Trónörökösként húzom én ki azt
S e küzdelemben holtig forgatom.
CLIFFORD.
Ez már merész fejdelmi szó vala!
Hirnök jő.
Ez már merész fejdelmi szó vala!
Hirnök jő.
HIRNÖK.
Készűljetek, királyi hadvezérek!
Harminczezernyi haddal közeleg,
York herczegének ótalmára Warwick.
S kikiáltja őt, a merre átvonúl,
Királynak, és sokan pártolnak át.
Hadsorba rögtön! mindjárt itt terem.
Készűljetek, királyi hadvezérek!
Harminczezernyi haddal közeleg,
York herczegének ótalmára Warwick.
S kikiáltja őt, a merre átvonúl,
Királynak, és sokan pártolnak át.
Hadsorba rögtön! mindjárt itt terem.
CLIFFORD.
Távozz el, felség! mert királyi nőd,
Távol ha vagy, arat legjobb sikert.
Távozz el, felség! mert királyi nőd,
Távol ha vagy, arat legjobb sikert.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Tedd ezt, királyom! hogy sorsunkra minket.
Tedd ezt, királyom! hogy sorsunkra minket.
HENRIK KIRÁLY.
Enyém is e sors, s így maradnom illik.
Enyém is e sors, s így maradnom illik.
NORTHUMBERLAND.
Maradj tehát, a harczra eltökélten.
Maradj tehát, a harczra eltökélten.
HERCZEG.
Király, atyám! buzdítsd e lordokat,
S tüzeld az érted harczolók hadát.
Kiálts fel: „Szent György!” s kard ki kard, atyám!
Induló. Edvárd, George, Rikhárd, Warwick, Norfolk, Montague és katonák jőnek.
Király, atyám! buzdítsd e lordokat,
S tüzeld az érted harczolók hadát.
Kiálts fel: „Szent György!” s kard ki kard, atyám!
Induló. Edvárd, George, Rikhárd, Warwick, Norfolk, Montague és katonák jőnek.
EDVÁRD.
Nos, kérsz-e térden, hitszegő, kegyelmet,
És homlokomra tészed koronád’,
Avagy halálos harcz döntsön közöttünk?
Nos, kérsz-e térden, hitszegő, kegyelmet,
És homlokomra tészed koronád’,
Avagy halálos harcz döntsön közöttünk?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Szidd ten-rimáid’, elbizott kölyök!
Megillet-é ily dölyfösen beszélned
Igaz királyod, fejdelmed előtt?
Szidd ten-rimáid’, elbizott kölyök!
Megillet-é ily dölyfösen beszélned
Igaz királyod, fejdelmed előtt?
EDVÁRD.
Térdeljen ő! királya én vagyok:
Örökösévé önként fogadott;
De esküjét ti, hallom, megtörétek,
S te, ki király vagy, bár ő ül a trónon,
Fellovalád őt, hogy fia javára
Kijátszszon engem ujabb parliamenttel.
Térdeljen ő! királya én vagyok:
Örökösévé önként fogadott;
De esküjét ti, hallom, megtörétek,
S te, ki király vagy, bár ő ül a trónon,
Fellovalád őt, hogy fia javára
Kijátszszon engem ujabb parliamenttel.
CLIFFORD.
S joggal tevé:
Ki kövesse atyját, hogyha fia nem?
S joggal tevé:
Ki kövesse atyját, hogyha fia nem?
RIKHÁRD.
Hentes, te vagy? – Hah! szólni nem tudok!
Hentes, te vagy? – Hah! szólni nem tudok!
CLIFFORD.
Biz én, pupos! Itt állok s felelek
Neked s e fajta bármi hetyke hadnak.
Biz én, pupos! Itt állok s felelek
Neked s e fajta bármi hetyke hadnak.
RIKHÁRD.
Te vagy, ki ifjú Rutlandot megölte?
Te vagy, ki ifjú Rutlandot megölte?
)
CLIFFORD.
S vén Yorkot is, s még mindez nem elég.
S vén Yorkot is, s még mindez nem elég.
RIKHÁRD.
Az Istenért! csatára jelt, urak!
Az Istenért! csatára jelt, urak!
WARWICK.
Lemondasz-é, szólj, Henrik, koronádról?
Lemondasz-é, szólj, Henrik, koronádról?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Ah! még te is mersz szólni, kotnyeles,
Albans terén midőn találkozánk,
Többet segített lábad, mint kezed.
Ah! még te is mersz szólni, kotnyeles,
Albans terén midőn találkozánk,
Többet segített lábad, mint kezed.
WARWICK.
Most rajtad a sor, akkor én futottam.
Most rajtad a sor, akkor én futottam.
CLIFFORD.
Ezt mondtad akkor is, s mégis futottál.
Ezt mondtad akkor is, s mégis futottál.
WARWICK.
Nem hősiséged volt, mi elüzött.
Nem hősiséged volt, mi elüzött.
NORTHUMBERLAND.
S bajnokszived se tette, hogy megállj.
S bajnokszived se tette, hogy megállj.
RIKHÁRD.
Northumberland, tisztellek. – Hagyd a pert!
Alig zabolázom szörnyüen felindult
Szivem’, boszúját végre hogy kitöltse
Cliffordon, a bősz gyermekgyilkoson.
Northumberland, tisztellek. – Hagyd a pert!
Alig zabolázom szörnyüen felindult
Szivem’, boszúját végre hogy kitöltse
Cliffordon, a bősz gyermekgyilkoson.
CLIFFORD.
Te hát atyádat gyermeknek hivod?
Te hát atyádat gyermeknek hivod?
RIKHÁRD.
Megölted őt, mint súnyó gyáva korcs,
És drága vérünk’, Rutlandunkat is;
De tudom, ma még megátkozod e tettet.
Megölted őt, mint súnyó gyáva korcs,
És drága vérünk’, Rutlandunkat is;
De tudom, ma még megátkozod e tettet.
HENRIK KIRÁLY.
Elég a szó már, rám hallgassatok.
Elég a szó már, rám hallgassatok.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Daczolj velök, vagy ajkad meg se nyiljék.
Daczolj velök, vagy ajkad meg se nyiljék.
HENRIK KIRÁLY.
Nyelvemnek, kérlek, korlátot ne szabj:
Király vagyok, jogom van szólani.
Nyelvemnek, kérlek, korlátot ne szabj:
Király vagyok, jogom van szólani.
CLIFFORD.
Szó nem hegeszti a sebet, királyom,
Mely e vitánkat szülte: mért beszélnél?
Szó nem hegeszti a sebet, királyom,
Mely e vitánkat szülte: mért beszélnél?
RIKHÁRD.
Hát rajta! rántsd ki kardodat, bakó!
Az alkotóra! nyilván van előttem,
Csak nyelvén hordja Clifford hősiségét.
Hát rajta! rántsd ki kardodat, bakó!
Az alkotóra! nyilván van előttem,
Csak nyelvén hordja Clifford hősiségét.
EDVÁRD.
Meglesz jogom? szólj, Henrik! Sok ezer
Nem él ebédig, kik meg reggeliztek,
Ha koronádat át nem engeded.
Meglesz jogom? szólj, Henrik! Sok ezer
Nem él ebédig, kik meg reggeliztek,
Ha koronádat át nem engeded.
WARWICK.
Ha megtagadnád, vérök száll fejedre:
Mert York a jognak fog fegyvert ügyéért.
Ha megtagadnád, vérök száll fejedre:
Mert York a jognak fog fegyvert ügyéért.
HERCZEG.
Ha jogos az, mit Warwick mond jogosnak,
Nincs jogtalanság s minden ügy jogos.
Ha jogos az, mit Warwick mond jogosnak,
Nincs jogtalanság s minden ügy jogos.
RIKHÁRD.
Atyád akárki volt: ez itt anyád,
Mert nyelvedet biz tőle örökölted.
Atyád akárki volt: ez itt anyád,
Mert nyelvedet biz tőle örökölted.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Atyád- s anyádhoz nem vagy te hasonló,
De baljegyű, bélyegzett förtelemhez,
Kit megjelölt a sors, hogy elkerűljük,
Mint gyík szúrását vagy mérges varangyot.
Atyád- s anyádhoz nem vagy te hasonló,
De baljegyű, bélyegzett förtelemhez,
Kit megjelölt a sors, hogy elkerűljük,
Mint gyík szúrását vagy mérges varangyot.
RIKHÁRD.
Nápolyi vas, bevonva brit aranynyal,
Kinek királyczimet hord atyja (mintha
A sárcsatornát tengernek neveznők),
Vaj nem pirulsz-e, tudván származásod’?
Aljas szivednek árulója nyelved!
Nápolyi vas, bevonva brit aranynyal,
Kinek királyczimet hord atyja (mintha
A sárcsatornát tengernek neveznők),
Vaj nem pirulsz-e, tudván származásod’?
Aljas szivednek árulója nyelved!
EDVÁRD.
Hah! kincset érne most egy zsúpcsutak,
Megszégyenítni e galád szatyort!
Szebb volt tenálad a görög Heléna,
Menelaus bár a te férjed is;
És csalja nője Agamemnon öcscsét:
Ugy soh’se sérté, mint te e királyt.
Frankhon szivében tombolt atyja, féken
Tartá királyát, a dauphint lezúzá;
S mind e napig megőrzi ő e fényt,
Ha nőt rangjához méltót vesz vala;
De a midőn koldust vőn hitvesűl
S szegény atyád’ e nászszal felmagasztá:
Záport hozott rá akkor a verőfény,
Mely atyja frank győzelmit elmosá.
E beltusát nem gőgöd szűlte-é?
Szelíd ha vagy, igényünk most is alszik,
S mi szánalomból jó urunk iránt
Máskorra tartjuk fen jogczimeinket.
Hah! kincset érne most egy zsúpcsutak,
Megszégyenítni e galád szatyort!
Szebb volt tenálad a görög Heléna,
Menelaus bár a te férjed is;
És csalja nője Agamemnon öcscsét:
Ugy soh’se sérté, mint te e királyt.
Frankhon szivében tombolt atyja, féken
Tartá királyát, a dauphint lezúzá;
S mind e napig megőrzi ő e fényt,
Ha nőt rangjához méltót vesz vala;
De a midőn koldust vőn hitvesűl
S szegény atyád’ e nászszal felmagasztá:
Záport hozott rá akkor a verőfény,
Mely atyja frank győzelmit elmosá.
E beltusát nem gőgöd szűlte-é?
Szelíd ha vagy, igényünk most is alszik,
S mi szánalomból jó urunk iránt
Máskorra tartjuk fen jogczimeinket.
GEORGE.
De látva, hogy napunkon tavaszod nyilt
S nyarad gyümölcsöt nem terem nekünk:
Fejszénk’ bitorló gyökeredre teszszük;
S bár éle kissé minmagunkat ért,
Tudd meg, hahogy már megkezdők a munkát,
Meg nem szününk, mig földre dűlsz, avagy
Termékenyitve vérünkkel fürösztünk.
De látva, hogy napunkon tavaszod nyilt
S nyarad gyümölcsöt nem terem nekünk:
Fejszénk’ bitorló gyökeredre teszszük;
S bár éle kissé minmagunkat ért,
Tudd meg, hahogy már megkezdők a munkát,
Meg nem szününk, mig földre dűlsz, avagy
Termékenyitve vérünkkel fürösztünk.
EDVÁRD.
Igy eltökélve, hívlak harczra téged.
Alkudozással, perrel félre most,
Ha szót nem engedsz a szelíd királynak.
Harsogjon a kürt, vérzászlónk lebegjen,
Diadalra híván, vagy halálra fennyen!
Igy eltökélve, hívlak harczra téged.
Alkudozással, perrel félre most,
Ha szót nem engedsz a szelíd királynak.
Harsogjon a kürt, vérzászlónk lebegjen,
Diadalra híván, vagy halálra fennyen!
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Edvárd, megállj!
Edvárd, megállj!
EDVÁRD.
Nem én, garázda nő! tovább kelünk:
Nem én, garázda nő! tovább kelünk:
| Ezrek halála lesz ma e perünk! | (Mind el.) |
