III. SZÍN.
Előszoba a királyné osztályában.
Bullen Anna s egy Agg Hölgy jőnek.
ANNA.
S nem is azért! Halld íme búm okát:
Urunk olyan sokáig élt vele;
S ő oly kegyes nő, a kiről soha
Nem monda senki rosszat; mást talán
Megbántani se tudna; s annyi évi
Uralkodás után, folyton növekvő
Dics, pompa közt – mit elveszitni több
Keserv ezerszer, mint megnyerni üdv –
Egyszerre ily irtóztatóan el-
Taszitva lenni! – Van-e szörnyeteg, kit
Ez meg nem indit?
S nem is azért! Halld íme búm okát:
Urunk olyan sokáig élt vele;
S ő oly kegyes nő, a kiről soha
Nem monda senki rosszat; mást talán
Megbántani se tudna; s annyi évi
Uralkodás után, folyton növekvő
Dics, pompa közt – mit elveszitni több
Keserv ezerszer, mint megnyerni üdv –
Egyszerre ily irtóztatóan el-
Taszitva lenni! – Van-e szörnyeteg, kit
Ez meg nem indit?
AGG HÖLGY.
Is könyre olvadoztak!
| Ah, kemény szivek |
ANNA.
Jobb nem ismerni jólétet, hatalmat:
Mert bár világi jó, de ha irigy
Sors elrabolja, válni tőle szintoly
Kín, mint a lélektől a testnek.
| Oh bizony |
Mert bár világi jó, de ha irigy
Sors elrabolja, válni tőle szintoly
Kín, mint a lélektől a testnek.
AGG HÖLGY.
Szegény királyné! Ujra idegen lett
Köztünk.
| Oh |
Köztünk.
ANNA.
Vét harmatára. Istenemre, jobb
Alant születni és alázatos
Társakkal élni megelégedésben,
Mint megismerni a fényes nyomort
S ragyogni gond közt.
| De annyival méltóbb a rész- |
Alant születni és alázatos
Társakkal élni megelégedésben,
Mint megismerni a fényes nyomort
S ragyogni gond közt.
AGG HÖLGY.
A legbecsesb kincs!
| Megelégedés |
ANNA.
Királynő sem lennék!
| Szűz leány fejemre, |
AGG HÖLGY.
S cserébe adnám szűz-leány fejem’!
S lennél te is, te kis szenteskedő!
Te, annyi női báj mellett, ne birnál
Nőszívvel is? – Nő-szív pedig csak a
Kitüntetésre, fényre, rangra vágy:
Mik, igazába’. jók is, és miket
(Ne tedd magad’) szép irha-finom és
Szintoly nyulós lelkismereted is
Bevenne – nyujtsd csak!
| Lennék biz én, |
S lennél te is, te kis szenteskedő!
Te, annyi női báj mellett, ne birnál
Nőszívvel is? – Nő-szív pedig csak a
Kitüntetésre, fényre, rangra vágy:
Mik, igazába’. jók is, és miket
(Ne tedd magad’) szép irha-finom és
Szintoly nyulós lelkismereted is
Bevenne – nyujtsd csak!
ANNA.
| Oh bizony nem! |
AGG HÖLGY.
Igen bizony! Hát nem lennél királyné?
| Oh, |
ANNA.
Nem én, a nagy világ nagy kincseért!
Nem én, a nagy világ nagy kincseért!
AGG HÖLGY.
Be furcsa! Engem egy lyukas garas
Rá birna venni, vénségemre, hogy
Legyek királyné. – S herczegnő? talán?
Mit szólsz ehhez? Érzesz-e ily tehert
Elbirni, erőt magadban?
Be furcsa! Engem egy lyukas garas
Rá birna venni, vénségemre, hogy
Legyek királyné. – S herczegnő? talán?
Mit szólsz ehhez? Érzesz-e ily tehert
Elbirni, erőt magadban?
ANNA.
| Nem biz én. |
AGG HÖLGY.
Be gyönge alkat! Szálljunk még alább.
Nem állanék, mint ifjú gróf, utadba:
Félnék, belém szeretsz. Ha hátad e
Terhet se birja, arra sem való vagy,
Hogy gyermeket hordj.
Be gyönge alkat! Szálljunk még alább.
Nem állanék, mint ifjú gróf, utadba:
Félnék, belém szeretsz. Ha hátad e
Terhet se birja, arra sem való vagy,
Hogy gyermeket hordj.
ANNA.
De esküszöm, hogy nem lennék királyné,
A nagy világért!
| Oh miket fecsegsz! |
A nagy világért!
AGG HÖLGY.
Ráfanyalodnál! Részemről, akár
Carnarvonshire-ért, ha semmi több
Nem járna a koronával! – Ha! ki jő?
Lord Kamarás jő.
| S a kis Angliáért |
Carnarvonshire-ért, ha semmi több
Nem járna a koronával! – Ha! ki jő?
Lord Kamarás jő.
KAMARÁS.
Jó reggelt, hölgyeim! Ah, mit nem érne
Beszélgetésök titkát tudnom!
Jó reggelt, hölgyeim! Ah, mit nem érne
Beszélgetésök titkát tudnom!
ANNA.
Semmit biz az! Nem méltó kérdeni sem.
Urnőnk baján kesergtünk.
| Oh, |
Urnőnk baján kesergtünk.
KAMARÁS.
Szívekhez illő tárgy. De van remény,
Hogy jóra fordul minden.
| Ily szelid |
Hogy jóra fordul minden.
ANNA.
| Adja ég! |
KAMARÁS.
Kegyednek áldott szive van, s az ég
Megáld ily jó szivet. S hogy lássa nagysád,
Szavam minő igaz, s hogy szép erényi
Föntebb is szembetüntek: tudja meg,
Hogy ő felsége jó indulatát
Jelenti önnek, s nem kisebb kegyét,
Mint hogy pembrokei grófnévá teszi,
S e czimhez, évi járulék gyanánt,
Ezer guinét rendelt kegyelmesen.
Kegyednek áldott szive van, s az ég
Megáld ily jó szivet. S hogy lássa nagysád,
Szavam minő igaz, s hogy szép erényi
Föntebb is szembetüntek: tudja meg,
Hogy ő felsége jó indulatát
Jelenti önnek, s nem kisebb kegyét,
Mint hogy pembrokei grófnévá teszi,
S e czimhez, évi járulék gyanánt,
Ezer guinét rendelt kegyelmesen.
ANNA.
Nem is tudom, hálás alázatom’
Mi szókba öntsem. Mindenem, kevésb
A semminél; imám se szent eléggé,
S hő vágyaim szegény szóknál alig
Többek; de minden, ima, vágy – övé!
Lordságod, esdek, tolmácsolja hű
Hálám’, alázatom’, mint piruló
Rabszolga-lányét, ő felséginél,
Kinek hatalma- s élteért szünetlen
Imádkozom.
Nem is tudom, hálás alázatom’
Mi szókba öntsem. Mindenem, kevésb
A semminél; imám se szent eléggé,
S hő vágyaim szegény szóknál alig
Többek; de minden, ima, vágy – övé!
Lordságod, esdek, tolmácsolja hű
Hálám’, alázatom’, mint piruló
Rabszolga-lányét, ő felséginél,
Kinek hatalma- s élteért szünetlen
Imádkozom.
KAMARÁS.
Nem múlasztandom el
Táplálni, szép hölgy, a király kegyét
Nagysád iránt! – (Félre) Szivébe láttam! Ott
Szépség s erény vegyülnek ugy, hogy a
Királyt megejték. És ki tudja, még
Nem szűl-e gyöngyöt egykor, mely egész
Hazánkra fényt vet? – (Fen.) Ő felségihez
Most visszatérek, tudtul adni, hogy
Szóltam kegyeddel.
Nem múlasztandom el
Táplálni, szép hölgy, a király kegyét
Nagysád iránt! – (Félre) Szivébe láttam! Ott
Szépség s erény vegyülnek ugy, hogy a
Királyt megejték. És ki tudja, még
Nem szűl-e gyöngyöt egykor, mely egész
Hazánkra fényt vet? – (Fen.) Ő felségihez
Most visszatérek, tudtul adni, hogy
Szóltam kegyeddel.
ANNA.
| Drága lord – | (Kamarás el.) |
AGG HÖLGY.
Nem mondtam, úgy e? Megvan! – Lám, tizenhat
Évig koldultam az udvar körül
(S ma is csak ott vagyok): mindig korán, vagy
Későn jövék, el nem találhatám
A jó szerencsét! S lám, te – még ujoncz
Az udvarnál (ah, ugy-e megveted a
Tolakodó szerencsét?) – szájadat
Föl sem nyitottad, s már is tele van!
| Na hát! |
Évig koldultam az udvar körül
(S ma is csak ott vagyok): mindig korán, vagy
Későn jövék, el nem találhatám
A jó szerencsét! S lám, te – még ujoncz
Az udvarnál (ah, ugy-e megveted a
Tolakodó szerencsét?) – szájadat
Föl sem nyitottad, s már is tele van!
ANNA.
Valóban, én sem értem.
Valóban, én sem értem.
AGG HÖLGY.
Keserü? – Öt garasba: hogy nem az!
Volt egyszer egy hölgy (rég történt dolog),
Ki nem akart királyné lenni, nem
Egyiptom minden kincseért. Ugyan
Nem hallottad hirét?
| Nos, hogy izlik? |
Volt egyszer egy hölgy (rég történt dolog),
Ki nem akart királyné lenni, nem
Egyiptom minden kincseért. Ugyan
Nem hallottad hirét?
ANNA.
| Menj, enyelegsz! |
AGG HÖLGY.
Helyedbe’, vélem madarat lehetne
Fogatni! Pembroke grófné! és ezer
Font évi díj: csak tiszteletbül, és
Szolgálni érte nem kell. Istenemre
Ez több ezert igér még! A becsűlet
Uszálya hosszabb, mint előköténye.
Most, azt hiszem, elbirja hátad a
Herczegnőséget. Nem vagy-é erősb,
Mint az imént?
Helyedbe’, vélem madarat lehetne
Fogatni! Pembroke grófné! és ezer
Font évi díj: csak tiszteletbül, és
Szolgálni érte nem kell. Istenemre
Ez több ezert igér még! A becsűlet
Uszálya hosszabb, mint előköténye.
Most, azt hiszem, elbirja hátad a
Herczegnőséget. Nem vagy-é erősb,
Mint az imént?
ANNA.
Játékaiddal s hagyj ki engemet
Belőlök. Inkább haljak meg, se’hogy
Kedvemre volna mind ez; sőt megíjeszt,
Ha arra gondolok, mi lesz tovább.
– De a királynét egyedül hagyók,
Vigasztalan, s feledtük, ily soká!
Kérlek, ne szólj előtte az egész
Dolog felől!
| Jó hölgy, mulasd magad’ |
Belőlök. Inkább haljak meg, se’hogy
Kedvemre volna mind ez; sőt megíjeszt,
Ha arra gondolok, mi lesz tovább.
– De a királynét egyedül hagyók,
Vigasztalan, s feledtük, ily soká!
Kérlek, ne szólj előtte az egész
Dolog felől!
AGG HÖLGY.
Minek vélsz engemet?
Minek vélsz engemet?
| (Mindketten el.) |
