I. SZÍN.
Utcza Westminsterben.
Két Nemes jő szemben.
1. NEMES.
Jó, hogy megint találom önt.
Jó, hogy megint találom önt.
2. NEMES.
| Örülök. |
1. NEMES.
Ön is azért jő, hogy láthassa, mint
Tér vissza lady Anna az ünnepélyről?
Ön is azért jő, hogy láthassa, mint
Tér vissza lady Anna az ünnepélyről?
2. NEMES.
Azért biz én. A multkor ép vivék
Buckinghamet, mikor találkozánk.
Azért biz én. A multkor ép vivék
Buckinghamet, mikor találkozánk.
1. NEMES.
Igaz; de akkor közkeserv, ma
Az öröm általános!
Igaz; de akkor közkeserv, ma
Az öröm általános!
2. NEMES.
Polgárok, azt hiszem, hűségüket
(Mert meg kell adni: hívek!) ily napon
Nagy ünnepélyek, díszkapuk s egyéb
Látványok által tűntetik ki.
| Ugy van! A |
(Mert meg kell adni: hívek!) ily napon
Nagy ünnepélyek, díszkapuk s egyéb
Látványok által tűntetik ki.
1. NEMES.
Kétség kivül! S mi fényes rendezés
És pompa közt!
| Oh |
És pompa közt!
2. NEMES.
Tartalmu írat az kezébe’, sir?
| Szabad kérnem, minő |
1. NEMES.
A név- s a rend-sor, hogy kik és mikép
Vesznek, szokás szerint, a koronázás
Pompáiban részt. Suffolk herczeg első,
Ki udvarmester lesz. Utána jő a
Norfolki herczeg, marshallkép. Im itt
Mind följegyezve. Tessék.
A név- s a rend-sor, hogy kik és mikép
Vesznek, szokás szerint, a koronázás
Pompáiban részt. Suffolk herczeg első,
Ki udvarmester lesz. Utána jő a
Norfolki herczeg, marshallkép. Im itt
Mind följegyezve. Tessék.
2. NEMES.
S ha ily napot nem értem volna már,
El is fogadnám. Kérem, mondja csak,
Mi lett az özvegy herczegnőbül, a
Szegény Katalinbul? hogy s mi sorsban él?
| Köszönöm, sir. |
El is fogadnám. Kérem, mondja csak,
Mi lett az özvegy herczegnőbül, a
Szegény Katalinbul? hogy s mi sorsban él?
1. NEMES.
Megmondhatom. A canterburyi érsek
S több tisztelendő s bölcs atyák vele
Dunstable-ben, csak hat mértföldnyire
Ampthillhez, hol a herczegnő lakott,
Törvényt ülénk, mely elébe őt
Többször hivák, de ő meg nem jelent. Hogy
Rövid legyek: in contumaciam
Marasztalák el, meg-nem-jelenés
Czimén; meg a király nyugalmaért,
Mindannyi bölcs papok megegyező
Itéletével, elválasztva lőn,
A házasság pedig érvénytelen.
Azóta Kimboltonba vonta meg
Magát, a hol jelenleg is – beteg.
Megmondhatom. A canterburyi érsek
S több tisztelendő s bölcs atyák vele
Dunstable-ben, csak hat mértföldnyire
Ampthillhez, hol a herczegnő lakott,
Törvényt ülénk, mely elébe őt
Többször hivák, de ő meg nem jelent. Hogy
Rövid legyek: in contumaciam
Marasztalák el, meg-nem-jelenés
Czimén; meg a király nyugalmaért,
Mindannyi bölcs papok megegyező
Itéletével, elválasztva lőn,
A házasság pedig érvénytelen.
Azóta Kimboltonba vonta meg
Magát, a hol jelenleg is – beteg.
2. NEMES.
| Szegény nő! | (Harsonák.) |
1. NEMES.
Menjünk közelb: itt jő a díszmenet!
(A koronázás rende:
Élénk harsonázás.
1. Két biró.
2. Lord kanczellár; előtte viszik a táskát s a királyi pálczát.
3. Karénekes gyermekek. Zene.
4. A londoni lord mayor, királyi pálczával. Utána az első hirnök, fegyverzetben, fején aranyozott réz koronával.
5. Dorset marquis, arany királyi pálczával, fején arany félkorona. Vele Surrey gróf, kezében az ezüst bot a galambbal, fején grófi korona. Mind kettőn a térdszalagrend nyakszalagja.
6. Suffolk herczeg, főudvarmesteri dísz-öltözetben, fején korona, kezében hosszú fehér bot. Utána Norfolk herczeg, a marshall-bottal, fején korona. Mindkettőn a térdszalagrend nyakszalagja.
7. Mennyezet, az öt-kikötői négy gróf által tartva. Alatta a királyné, díszöltözetben, dúsan gyöngyel ékitett hajadon fején korona, két oldalt a londoni és a winchesteri püspök.
8. Az öreg Norfolk herczegnő, virágokkal átszőtt kis arany koronával, vezeti a királyné kiséretét.
9. Több udvarhölgy, grófnék stb. egyszerű arany keretekkel, virág nélkül.
Az átvonulás ünnepélyes lassusággal történik. Mialatt:)
| Hallga, harsonák! |
(A koronázás rende:
Élénk harsonázás.
1. Két biró.
2. Lord kanczellár; előtte viszik a táskát s a királyi pálczát.
3. Karénekes gyermekek. Zene.
4. A londoni lord mayor, királyi pálczával. Utána az első hirnök, fegyverzetben, fején aranyozott réz koronával.
5. Dorset marquis, arany királyi pálczával, fején arany félkorona. Vele Surrey gróf, kezében az ezüst bot a galambbal, fején grófi korona. Mind kettőn a térdszalagrend nyakszalagja.
6. Suffolk herczeg, főudvarmesteri dísz-öltözetben, fején korona, kezében hosszú fehér bot. Utána Norfolk herczeg, a marshall-bottal, fején korona. Mindkettőn a térdszalagrend nyakszalagja.
7. Mennyezet, az öt-kikötői négy gróf által tartva. Alatta a királyné, díszöltözetben, dúsan gyöngyel ékitett hajadon fején korona, két oldalt a londoni és a winchesteri püspök.
8. Az öreg Norfolk herczegnő, virágokkal átszőtt kis arany koronával, vezeti a királyné kiséretét.
9. Több udvarhölgy, grófnék stb. egyszerű arany keretekkel, virág nélkül.
Az átvonulás ünnepélyes lassusággal történik. Mialatt:)
2. NEMES.
Dicső menet, valóban! – Ezeket
Itt ismerem. – Ki ez, ki a királyi
Pálczát viszi?
Dicső menet, valóban! – Ezeket
Itt ismerem. – Ki ez, ki a királyi
Pálczát viszi?
1. NEMES.
De Dorset marquis;
Meg Surrey gróf a bottal.
De Dorset marquis;
Meg Surrey gróf a bottal.
2. NEMES.
Ez lesz talán Suffolk?
| Szép lovag! |
1. NEMES.
| Az udvarmester. |
2. NEMES.
S ez a norfolki herczeg?
S ez a norfolki herczeg?
1. NEMES.
| Épen az. |
2. NEMES.
Éltesse Isten! (A királynére tekint.)
Valaha láttam! Oh lelkemre, sir,
Angyal! Királyunk mindkét Indiát,
Sőt a világot tartja kebelén,
Mikor e hölgyet öleli! Bizony
Nem vádolom már lelkisméretét!
Éltesse Isten! (A királynére tekint.)
| A legszebb te vagy, kit |
Angyal! Királyunk mindkét Indiát,
Sőt a világot tartja kebelén,
Mikor e hölgyet öleli! Bizony
Nem vádolom már lelkisméretét!
1. NEMES.
A kik fölötte tartják négyfelől
A kárpitot: az öt-rév grófjai.
A kik fölötte tartják négyfelől
A kárpitot: az öt-rév grófjai.
2. NEMES.
Mi boldogok! s mind, ki közelébe’ van!
Úgy vélem, e nemes hölgy, ki a többit
Vezérli, Norfolk herczegné?
Mi boldogok! s mind, ki közelébe’ van!
Úgy vélem, e nemes hölgy, ki a többit
Vezérli, Norfolk herczegné?
1. NEMES.
A többi mind grófné.
| Az; és |
2. NEMES.
A koronájok. – Csillagok, való;
De néha hulló csillagok.
| Mutatja is |
De néha hulló csillagok.
1. NEMES.
(A menet, mint jött, élénk harsonázás mellett, el.)
Harmadik Nemes jő
Isten hozott, sir. Hol sütkérezett?
| Elég! |
Harmadik Nemes jő
Isten hozott, sir. Hol sütkérezett?
3. NEMES.
Az apátságba beszorult tömeg közt,
Hol már egy tű se fért több. Majd meg is
Fuladtam ott merő öröm miá!
Az apátságba beszorult tömeg közt,
Hol már egy tű se fért több. Majd meg is
Fuladtam ott merő öröm miá!
2. NEMES.
Tanúja volt az ünnepélynek?
Tanúja volt az ünnepélynek?
3. NEMES.
| Az. |
1. NEMES.
S mi volt?
S mi volt?
3. NEMES.
| Bizony szép! |
2. NEMES.
| Mondja, kérem el. |
3. NEMES.
A hogy tudom. Hát, hölgyek és urak
Dús árja, a királynét kijelölt
Helyére víve, tőle elmaradt,
Mig ő felsége egy kicsit pihent,
Körülbelül fél óra hosszat, egy
Trón-forma széken, a sok nép előtt
Nyiltan kitárva arcza bájait.
Higyék el, ő a legszebb nő, ki csak
Valaha férfié volt! – Hogy a nép,
Nézésivel betelt, zajgás eredt,
Minő viharkor kél a tengeren,
Oly s annyi hangú; keszkenő, kalap,
Felső-ruhák is, légbe repülének;
Ha tán szemök könnyen járt volna ki:
Mind kiugort s rá veszett volna. Ily
Örömrivalgást nem hallék soha.
Oly terhes asszonyok, kik nem viszik már
Egy hétig, úgy előnyomultak ott,
Mint faltörő kos, útat törve. Senki
Se mondhatá: ez nőm; úgy össze volt
Mind egy csomóba gombolyodva.
A hogy tudom. Hát, hölgyek és urak
Dús árja, a királynét kijelölt
Helyére víve, tőle elmaradt,
Mig ő felsége egy kicsit pihent,
Körülbelül fél óra hosszat, egy
Trón-forma széken, a sok nép előtt
Nyiltan kitárva arcza bájait.
Higyék el, ő a legszebb nő, ki csak
Valaha férfié volt! – Hogy a nép,
Nézésivel betelt, zajgás eredt,
Minő viharkor kél a tengeren,
Oly s annyi hangú; keszkenő, kalap,
Felső-ruhák is, légbe repülének;
Ha tán szemök könnyen járt volna ki:
Mind kiugort s rá veszett volna. Ily
Örömrivalgást nem hallék soha.
Oly terhes asszonyok, kik nem viszik már
Egy hétig, úgy előnyomultak ott,
Mint faltörő kos, útat törve. Senki
Se mondhatá: ez nőm; úgy össze volt
Mind egy csomóba gombolyodva.
2. NEMES.
Aztán mi történt?
| Hát |
3. NEMES.
S oltár elé lépdelt szerényen; ott le-
Térdelt s szemét az égre vetve, mint
Angyal, könyörge buzgóságosan;
Fölállt megint s a népnek meghajolt.
Aztán a canterburyi érsek a
Királyi minden jelvényt adta rá:
A szent olajt, hitvalló Eduárd
Szent koronáját, galambos botot
S a többi jelt. Minek hogy vége lőn,
A kar dicső zengzettel énekelt
Nagy „Téged Istent.” – Akkor távozék
S előbbi díszben visszatére a
York-palotába, az ebédre.
| Végre fölkele |
Térdelt s szemét az égre vetve, mint
Angyal, könyörge buzgóságosan;
Fölállt megint s a népnek meghajolt.
Aztán a canterburyi érsek a
Királyi minden jelvényt adta rá:
A szent olajt, hitvalló Eduárd
Szent koronáját, galambos botot
S a többi jelt. Minek hogy vége lőn,
A kar dicső zengzettel énekelt
Nagy „Téged Istent.” – Akkor távozék
S előbbi díszben visszatére a
York-palotába, az ebédre.
1. NEMES.
Ne mondja már York-palotának azt:
Mert a bibornok megbukása óta
Királyi kastély, s White-hall a neve.
| Sir, |
Mert a bibornok megbukása óta
Királyi kastély, s White-hall a neve.
2. NEMES.
Tudom; de új e név; nyelvemre még
A régi jő csak.
Tudom; de új e név; nyelvemre még
A régi jő csak.
1. NEMES.
Hát ki volt a két
Főtisztelendő püspök a királyné
Két oldalán?
Hát ki volt a két
Főtisztelendő püspök a királyné
Két oldalán?
3. NEMES.
Stokesly s Gardiner:
Ez a winchesteri, s titkára a
Királynak; az a londoni.
Stokesly s Gardiner:
Ez a winchesteri, s titkára a
Királynak; az a londoni.
2. NEMES.
Nem jó barátja, mondják, a derék
S bölcs Cranmer érsek urnak.
| Amaz |
S bölcs Cranmer érsek urnak.
3. NEMES.
De még közöttük nincs nagyobb viszály;
S ha lesz: Cranmer egy hű barátra majd
Talál.
| Ugy van, ugy; |
S ha lesz: Cranmer egy hű barátra majd
Talál.
2. NEMES.
| Ki lesz az? |
3. NEMES.
Oly férfi, kit királya nagyra néz,
És hű igaz barát; kincstárnokul
Ki van nevezve már s helyt foglal a
Titkos tanácsban.
| Hát Cromwell Tamás: |
És hű igaz barát; kincstárnokul
Ki van nevezve már s helyt foglal a
Titkos tanácsban.
2. NEMES.
| Még majd többre megy. |
3. NEMES.
Minden bizonynyal. Most jerünk, urak.
Az udvarhoz megyek; kövessenek
És legyenek, kérem vendégeim. Én
Otthon vagyok. Mentünkben többet is
Beszélek.
Minden bizonynyal. Most jerünk, urak.
Az udvarhoz megyek; kövessenek
És legyenek, kérem vendégeim. Én
Otthon vagyok. Mentünkben többet is
Beszélek.
A MÁS KETTŐ.
Oh parancsoljon velünk, sir.
Oh parancsoljon velünk, sir.
| (Mind el.) |
