III. SZÍN.
A palota udvara.
Ben lárma-zaj. Kapus és Legénye jőnek.
KAPUS.
Majd elhagyjátok azt a lármát, gazemberek! Azt hiszitek, a palotaudvar medvekert? Ostoba ficzkók, még ti tátjátok a szátokat?
Majd elhagyjátok azt a lármát, gazemberek! Azt hiszitek, a palotaudvar medvekert? Ostoba ficzkók, még ti tátjátok a szátokat?
HANG (belülről).
Édes kapus-mester, hisz én a konyhába való vagyok.
Édes kapus-mester, hisz én a konyhába való vagyok.
KAPUS.
A biz az – akasztófára való! te korhely! Hát itt kell orditozni? Hozzatok egy csomó somfabotot; de a vastagából! Ez csupa vessző. Majd megmosom a fejeteket. Hát keresztelő után kell ácsorogni? Tán sörre meg pereczre tátjátok a szátokat, fa jankók?
A biz az – akasztófára való! te korhely! Hát itt kell orditozni? Hozzatok egy csomó somfabotot; de a vastagából! Ez csupa vessző. Majd megmosom a fejeteket. Hát keresztelő után kell ácsorogni? Tán sörre meg pereczre tátjátok a szátokat, fa jankók?
LEGÉNY.
Ne bántsa kend: úgy sem birnak velök;
Ha ágyuval le nem söpörjük ugy
Szintoly kevéssé hajthatjuk haza,
Mint május első reggelén aludni.
Könnyebb a Szent Pál tornyát félretolni!
Ne bántsa kend: úgy sem birnak velök;
Ha ágyuval le nem söpörjük ugy
Szintoly kevéssé hajthatjuk haza,
Mint május első reggelén aludni.
Könnyebb a Szent Pál tornyát félretolni!
KAPUS.
Hogy a manóba juthattak be? mi?
Hogy a manóba juthattak be? mi?
LEGÉNY.
Mit én tudom? Hát hogy jut bé az árviz?
A mit csak egy hét singes jó husáng
Megbír – pedig hogy elnyűttem! nézze csak –
Azt nem sajnáltam tőlök.
Mit én tudom? Hát hogy jut bé az árviz?
A mit csak egy hét singes jó husáng
Megbír – pedig hogy elnyűttem! nézze csak –
Azt nem sajnáltam tőlök.
KAPUS.
| Mit se tettél! |
LEGÉNY.
Én nem vagyok Sámson, sir Guy, se Colbrand,
Hogy lekaszáljak ennyi népet! Ám
Ha egyet is kiméltem, a kinek
Csak feje volt, mit üssek, ifju, agg,
Nöstény, vagy him: ne lássak soha több
Ürü-czombot! Azt pedig nem mondanám, egy
Kövér tehénért, Isten áldja meg!
Én nem vagyok Sámson, sir Guy, se Colbrand,
Hogy lekaszáljak ennyi népet! Ám
Ha egyet is kiméltem, a kinek
Csak feje volt, mit üssek, ifju, agg,
Nöstény, vagy him: ne lássak soha több
Ürü-czombot! Azt pedig nem mondanám, egy
Kövér tehénért, Isten áldja meg!
HANG (belülről).
Kapus mester! hé!
Kapus mester! hé!
KAPUS.
Mindjárt kimegyek, te léhütő! Fogd meg csak az ajtót, ficzkó.
Mindjárt kimegyek, te léhütő! Fogd meg csak az ajtót, ficzkó.
LEGÉNY.
Hát mit csináljak?
Hát mit csináljak?
KAPUS.
Hát mit csinálnál? Üsd le őket a lábokról, tuczatonkint! – Hát Moorsfield ez, hol a nemzetőrség execziroz? vagy valami indust mutogatnak itt, kinek a fején farka van, hogy az asszonyok idecsődüljenek? Uram, őrizz, mennyi csőcselék űzekedik itt a kapu körül. Keresztyán hitemre mondom, hogy ez az egy keresztelő ezeret húz maga után: itt apa, keresztapa, koma, mind együtt van!
Hát mit csinálnál? Üsd le őket a lábokról, tuczatonkint! – Hát Moorsfield ez, hol a nemzetőrség execziroz? vagy valami indust mutogatnak itt, kinek a fején farka van, hogy az asszonyok idecsődüljenek? Uram, őrizz, mennyi csőcselék űzekedik itt a kapu körül. Keresztyán hitemre mondom, hogy ez az egy keresztelő ezeret húz maga után: itt apa, keresztapa, koma, mind együtt van!
LEGÉNY.
Annál több lesz a koma-kanál, gazduram. Itt épen a kapu mellett áll egy ficzkó: arczábul itélve, üstfoltozó lehet, mert, lelkemre, húsz napplanéta uralkodik az orrán; a ki közelébe esett, az mind napszúrást kap, annak egyéb büntetés nem kell. Ezt a tüzes sárkányt háromszor vágtam fejbe s háromszor tüzelt ellenem az orra: úgy áll, mint egy mozsár-üteg, mindig elsülő félben. Egy sületlen szatócsné mellette annyira öltögette rám a nyelvét, mig az a levesestál fejkötője leesett a konytáról: hogy minek okoztam ily nagy tüzet a község közt! Egyszer elhibáztam azt a tűz pofájut, s az asszonyt találtam. Mindjárt gyilkost kiáltott, a mire vagy negyven parti betyár tódult segitségére, jó forma furkókkal. Nem ijedtem meg; már seprünyéltávolra értek hozzám, még is tartottam magam’. Hát egyszer csak a hátok mögött valami gaz csőcselék szép olyan kőzáporral köszöntött, hogy arra csak behúztam a farkamat, s örültem, hogy becsülettel eloldaloghatok. Istenugyse, azt hiszem, az ördög is köztük volt.
Annál több lesz a koma-kanál, gazduram. Itt épen a kapu mellett áll egy ficzkó: arczábul itélve, üstfoltozó lehet, mert, lelkemre, húsz napplanéta uralkodik az orrán; a ki közelébe esett, az mind napszúrást kap, annak egyéb büntetés nem kell. Ezt a tüzes sárkányt háromszor vágtam fejbe s háromszor tüzelt ellenem az orra: úgy áll, mint egy mozsár-üteg, mindig elsülő félben. Egy sületlen szatócsné mellette annyira öltögette rám a nyelvét, mig az a levesestál fejkötője leesett a konytáról: hogy minek okoztam ily nagy tüzet a község közt! Egyszer elhibáztam azt a tűz pofájut, s az asszonyt találtam. Mindjárt gyilkost kiáltott, a mire vagy negyven parti betyár tódult segitségére, jó forma furkókkal. Nem ijedtem meg; már seprünyéltávolra értek hozzám, még is tartottam magam’. Hát egyszer csak a hátok mögött valami gaz csőcselék szép olyan kőzáporral köszöntött, hogy arra csak behúztam a farkamat, s örültem, hogy becsülettel eloldaloghatok. Istenugyse, azt hiszem, az ördög is köztük volt.
KAPUS.
Afféle sihederek lehettek, kik a komédiában tombolnak és az elhajított almacsutkákért hajba kapnak. Az ördög sem állja ki, csak hasonló czimboráik. Egy párt becsiptem, a pinczegátorba vannak csukva. Ott tombolhatnak negyvennyolcz óráig; ebédre pedig nyaklevest és söprümártást kapnak. Azt ám.
Lord Kamarás jő.
Afféle sihederek lehettek, kik a komédiában tombolnak és az elhajított almacsutkákért hajba kapnak. Az ördög sem állja ki, csak hasonló czimboráik. Egy párt becsiptem, a pinczegátorba vannak csukva. Ott tombolhatnak negyvennyolcz óráig; ebédre pedig nyaklevest és söprümártást kapnak. Azt ám.
Lord Kamarás jő.
KAMARÁS.
Uram ne hagyj! miféle csőcselék?
S mindenfelől nő, ugy forr, mintha csak
Sokadalom akarna lenni! Hol az a
Korhely kapus? Na, szépet tettetek,
Ezt bebocsátni! Tán külvárosi
Barátitok e ficzkók? Igy ugyan
Tág hely marad az úrnépnek, mikor
Keresztelőrül megjönnek!
Uram ne hagyj! miféle csőcselék?
S mindenfelől nő, ugy forr, mintha csak
Sokadalom akarna lenni! Hol az a
Korhely kapus? Na, szépet tettetek,
Ezt bebocsátni! Tán külvárosi
Barátitok e ficzkók? Igy ugyan
Tág hely marad az úrnépnek, mikor
Keresztelőrül megjönnek!
KAPUS.
Engedelmivel nagysádnak, de mi is
Csak emberek vagyunk: mit két legény
Tehet – hogy épen szét ne szedjék! – azt
Mi megtevők. Ördőg se bir velök.
| Kegyes |
Csak emberek vagyunk: mit két legény
Tehet – hogy épen szét ne szedjék! – azt
Mi megtevők. Ördőg se bir velök.
KAMARÁS.
Ha ő felsége engem szid meg: én
Lelkemre, vasra és a deresen
Jól el-veretlek! Rest ficzkók! sörös
Csapot lesik, mig a dolog hever! –
Ha! trombiták! – Már a keresztelőről
Jőnek haza. Hamar! Szoritsatok
Rést valahogy, hol átjöhessenek;
Különben zürgetitek a vasat
Két hónapig, ti léhütők!
Ha ő felsége engem szid meg: én
Lelkemre, vasra és a deresen
Jól el-veretlek! Rest ficzkók! sörös
Csapot lesik, mig a dolog hever! –
Ha! trombiták! – Már a keresztelőről
Jőnek haza. Hamar! Szoritsatok
Rést valahogy, hol átjöhessenek;
Különben zürgetitek a vasat
Két hónapig, ti léhütők!
KAPUS.
Helyet a herczeg asszonyunknak!
| Helyet! |
LEGÉNY.
Te nagy kamasz! hát még sem állsz odább?
Azt várod, a fejedre üssek?
| Oh |
Azt várod, a fejedre üssek?
KAPUS.
| El, |
| Te csíkos ujjas, mig ki nem porollak! | (Mind el.) |
