IV. SZÍN
Harsonák, Zene. Két Alderman; a Lord Mayor; Hirnök; Cranmer; Norfolk herczeg, a marshallbottal; Suffolk herczeg; Két Nemes, nagy talpas billikomokat hozva a keresztelői ajándékoknak; Négy Nemes, mennyezetet tartva, mely alatt Norfolk herczegnő, mint keresztanya hozza a gazdagon felöltöztetett csecsemőt; Egy Hölgy, ki a Kiséretet vezeti; azután Dorset marquisné, mint másodkeresztanya; Hölgyek. A menet átvonul a szinpadon. Akkor szól a
HIRNÖK.
Henrik király jő Kisérettel.
| Ég, végtelen kegyelmedből adj szerencsés hosszú életet a magas és hatalmas herczegasszonynak, Angol Erzsébetnek! | (Harsonák.) |
CRANMER (térden).
S felségedért s királynénkért, nekem
S nemes komáimnak, forró imánk,
Hogy minden üdv, öröm, mikkel csak ég
Szülői szívet áldott valaha:
Szálljon fejökre, e ki ujszülött
Kisasszonyunkban!
S felségedért s királynénkért, nekem
S nemes komáimnak, forró imánk,
Hogy minden üdv, öröm, mikkel csak ég
Szülői szívet áldott valaha:
Szálljon fejökre, e ki ujszülött
Kisasszonyunkban!
HENRIK.
Jó érsek úr. – Mi a neve?
| Szívből köszönöm, |
CRANMER.
| Erzsébet. |
HENRIK.
Kelj fel, mylord.
E csókba’ vedd áldásom’! Tartson Isten,
Kinek kezére bízom éltedet.
Kelj fel, mylord.
| (A kicsinyt megcsókolva.) |
Kinek kezére bízom éltedet.
)
CRANMER.
Amen.
Amen.
HENRIK.
Nemes komák, fölötte bőkezűk
Valátok. Köszönöm; s e lányka is,
Ha szólni tud majd.
Nemes komák, fölötte bőkezűk
Valátok. Köszönöm; s e lányka is,
Ha szólni tud majd.
CRANMER.
Ég sürget, és hizelgésnek szavam’
Ne vélje senki, mert valósuland
Minden beszédem. E királyi gyermek
(Ég óvja őt!), bár bölcsejébe’ még:
Ezernyi áldást ígér e hazának,
Miket megérlel a futó idő.
Majd – e jelenben élők közt kevés
Látandja azt – a föld fejdelmi közt
Példányleend örökre. Sába nem volt
oly bölcs s erényes, milyen ő leend,
E szende lélek. A fejdelmi kegy,
Mely e hatalmas lelket alkotandja,
S a jók egyéb erényi kétszeres
Mértékbe’ lesznek benne. Az igazság
Leszen dajkája; szent és égi eszmék
A tanitói. Félni és szeretni
Fogják: övéi áldják; elleni
Reszketni tőle, mint a szélüzött
Kalászmező, gond nyomta fejjel. Üdv
Fakad nyomán; mig ő uralkodik,
Mindenki békén költi el saját
Termésit és a béke énekét
Örvéndve zengi víg szomszédi közt.
Istent igazság- s lélekben tanít
Imádni; tőle, e nemesb erény
Utján vezetve, s nem csak születés
Altal, kivánnak nyerni érdemet
A hűk. De véle nem haland ki még
A béke: mint a szűz fénikszmadár
Meghalva, hamva ujra szűli szebb
S dicsőúbb magát: ugy ő is, a midőn e
Bús földi ködből elhivandja ég,
Erényit oly utódnak adja át,
Ki hire szent hamvából, mint a csillag,
Kelend ki, hirben szintolyan dicső,
Mint maga volt. – Bék, félelem, hűség,
Bőség, igazság: szolgálói e
Gyermeknek: az övéi lesznek akkor.
Mind növekedve; s valahol az ég
Szép napja süt, nagysága hire él,
S országokat hoz létre. Fog virulni,
S mint bérczi czédrus, ágival körül
Nagy völgyeket befog. Az unokák
Látják meg ezt, s áldják az ég urát!
| Sir, engedje szólnom. |
Ne vélje senki, mert valósuland
Minden beszédem. E királyi gyermek
(Ég óvja őt!), bár bölcsejébe’ még:
Ezernyi áldást ígér e hazának,
Miket megérlel a futó idő.
Majd – e jelenben élők közt kevés
Látandja azt – a föld fejdelmi közt
Példányleend örökre. Sába nem volt
oly bölcs s erényes, milyen ő leend,
E szende lélek. A fejdelmi kegy,
Mely e hatalmas lelket alkotandja,
S a jók egyéb erényi kétszeres
Mértékbe’ lesznek benne. Az igazság
Leszen dajkája; szent és égi eszmék
A tanitói. Félni és szeretni
Fogják: övéi áldják; elleni
Reszketni tőle, mint a szélüzött
Kalászmező, gond nyomta fejjel. Üdv
Fakad nyomán; mig ő uralkodik,
Mindenki békén költi el saját
Termésit és a béke énekét
Örvéndve zengi víg szomszédi közt.
Istent igazság- s lélekben tanít
Imádni; tőle, e nemesb erény
Utján vezetve, s nem csak születés
Altal, kivánnak nyerni érdemet
A hűk. De véle nem haland ki még
A béke: mint a szűz fénikszmadár
Meghalva, hamva ujra szűli szebb
S dicsőúbb magát: ugy ő is, a midőn e
Bús földi ködből elhivandja ég,
Erényit oly utódnak adja át,
Ki hire szent hamvából, mint a csillag,
Kelend ki, hirben szintolyan dicső,
Mint maga volt. – Bék, félelem, hűség,
Bőség, igazság: szolgálói e
Gyermeknek: az övéi lesznek akkor.
Mind növekedve; s valahol az ég
Szép napja süt, nagysága hire él,
S országokat hoz létre. Fog virulni,
S mint bérczi czédrus, ágival körül
Nagy völgyeket befog. Az unokák
Látják meg ezt, s áldják az ég urát!
HENRIK.
Csodát beszélsz!
Csodát beszélsz!
CRANMER.
Üdvére késő kort ér. Sok nap át-
Megy rajta: egy se jó, nagy tett ne’kül.
– Tovább ne látnék bár! De halnia
Meg kell: a szentek elhívják; de ő
Szűzen haland mint tiszta, szennytelen
Liljom, s egész világ siratja majd!
| E gyermek Anglia |
Megy rajta: egy se jó, nagy tett ne’kül.
– Tovább ne látnék bár! De halnia
Meg kell: a szentek elhívják; de ő
Szűzen haland mint tiszta, szennytelen
Liljom, s egész világ siratja majd!
HENRIK.
Oh érsek úr, te tettél férfivá!
E drága gyermek első magzatom:
Előtte nem nemzék még! Jóslatod
Ugy boldogit, hogy még az égben is
Csak arra vágyok nézni, mit teend
Len gyermekem, s úgy áldom a teremtőt!
– Mind, köszönet! – Jó lord mayor, neked
S hű társaidnak sokkal tartozunk.
Résztvétetek megtisztelő nekünk,
S hálás leendünk. – Induljunk, urak,
Királyi nőnkhöz, mind: ő is kiván
Köszönni nektek; beteg lesz, ha nem.
S ne mondja senki, hogy ma dolga van:
Mert senki márma haza nem megyen;
E kisdedért ünnepnapunk legyen!
Oh érsek úr, te tettél férfivá!
E drága gyermek első magzatom:
Előtte nem nemzék még! Jóslatod
Ugy boldogit, hogy még az égben is
Csak arra vágyok nézni, mit teend
Len gyermekem, s úgy áldom a teremtőt!
– Mind, köszönet! – Jó lord mayor, neked
S hű társaidnak sokkal tartozunk.
Résztvétetek megtisztelő nekünk,
S hálás leendünk. – Induljunk, urak,
Királyi nőnkhöz, mind: ő is kiván
Köszönni nektek; beteg lesz, ha nem.
S ne mondja senki, hogy ma dolga van:
Mert senki márma haza nem megyen;
E kisdedért ünnepnapunk legyen!
| (Mind el.) |
