EPILOG.
Mindenkinek. Ott bólingatni láték
Egyet, s mikor édesded álmiból
Fölverte harsonánk, haragva szól:
„Semmit sem ér!” Más fris pletykát remélt,
S alkalmat arra, hogy: „Ez már az élcz!”
De nem elégitők ki ezt se! – Félek,
Hogy a tetszést, mit csapatunk remélett,
Ma nélkülözni fogjuk, hogyha tán csak
Jó szívű nők egy tapssal meg nem szánnak,
Mert társokat mutattuk itt! Pedig
Ha ők mosolygnak s tetszettünk nekik:
Vesztett ügyünk a férfiaknál sincsen:
– Tapsolnak ők, csak nőjök egyet intsen!