I. SZÍN.
Más része a kéjkertnek.
Armado és Moly jönnek.
ARMADO.
Zöngedezzél, fiam; hozd izgalomba halló érzékeimet.
Zöngedezzél, fiam; hozd izgalomba halló érzékeimet.
MOLY (dalol).
Kankalin –
Kankalin –
ARMADO.
Ó édes dallam! – Menj, te években gyönge csemete, vedd e kulcsot, oldozd fel ama suhancz bilincseit, s vezesd őt ide kellő gyorsasággal; szerelmesemhez kell őt küldenem egy levél dolgában.
Ó édes dallam! – Menj, te években gyönge csemete, vedd e kulcsot, oldozd fel ama suhancz bilincseit, s vezesd őt ide kellő gyorsasággal; szerelmesemhez kell őt küldenem egy levél dolgában.
MOLY.
Uram, te szerelmesedet franczia kornyikálással akarod meghódítani?
Uram, te szerelmesedet franczia kornyikálással akarod meghódítani?
ARMADO.
Hogyan érted ezt? Francziásan kornyikálni?
Hogyan érted ezt? Francziásan kornyikálni?
MOLY.
Nem épen, én tökéletes mesterem; hanem reszkettess egy hangot nyelved hegyéig, tánczolj hozzá lábaiddal, s igazítsd e szerint szemeid forgatását; egy kótát nyögj el, egy kótát bőgj el; egyszer-másszor gégéden által, miként ha szerelmet nyeltél volna, midőn a szerelemről énekeltél; egyszer-másszor az orrodon által, miként ha szerelmet szippantottál volna fel, midőn hozzá szagoltál a szerelemhez; szemeid ambitusa fölött ereszalaku kalapoddal; véknyan bélelt nadrágod felett keresztbe rakott karokkal, mint a nyársra vont tengeri nyúl; vagy zsebre tett kezekkel, mint a régi képeken látható férfiak; és ne tarts ki sokáig egy hangon, hanem ki-kibicsakolva s eláradozva. Ezek aztán bókok, ez aztán szív. Ezek megejtik az oly rátartós lányokat is, a kik ezek nélkül is megesnek; ezek aztán jelessé teszik az embert, (érted e jelt?) ha ki kellő fogékonysággal bír ezekre való nézve.
Nem épen, én tökéletes mesterem; hanem reszkettess egy hangot nyelved hegyéig, tánczolj hozzá lábaiddal, s igazítsd e szerint szemeid forgatását; egy kótát nyögj el, egy kótát bőgj el; egyszer-másszor gégéden által, miként ha szerelmet nyeltél volna, midőn a szerelemről énekeltél; egyszer-másszor az orrodon által, miként ha szerelmet szippantottál volna fel, midőn hozzá szagoltál a szerelemhez; szemeid ambitusa fölött ereszalaku kalapoddal; véknyan bélelt nadrágod felett keresztbe rakott karokkal, mint a nyársra vont tengeri nyúl; vagy zsebre tett kezekkel, mint a régi képeken látható férfiak; és ne tarts ki sokáig egy hangon, hanem ki-kibicsakolva s eláradozva. Ezek aztán bókok, ez aztán szív. Ezek megejtik az oly rátartós lányokat is, a kik ezek nélkül is megesnek; ezek aztán jelessé teszik az embert, (érted e jelt?) ha ki kellő fogékonysággal bír ezekre való nézve.
ARMADO.
Hol vetted eme tapasztalatokat?
Hol vetted eme tapasztalatokat?
MOLY.
Észlelésem fillérein.
Észlelésem fillérein.
ARMADO.
De ó, de ó –
De ó, de ó –
MOLY.
– a nádparipa feledségbe ment.
– a nádparipa feledségbe ment.
ARMADO.
Szerelmemet nevezed te nádparipának?
Szerelmemet nevezed te nádparipának?
MOLY.
Nem én, uram: a nádparipa méncsikó; a te szerelmed pedig úgy fordul, csak egy hátas kancza. Meg hát te elfeledted szerelmedet?
Nem én, uram: a nádparipa méncsikó; a te szerelmed pedig úgy fordul, csak egy hátas kancza. Meg hát te elfeledted szerelmedet?
ARMADO.
Majdnem elfeledtem.
Majdnem elfeledtem.
MOLY.
Lusta diák, tanuld meg betéve.
Lusta diák, tanuld meg betéve.
ARMADO.
Meg én, fiacskám; betéve is, kitéve is.
Meg én, fiacskám; betéve is, kitéve is.
MOLY.
Én megtéve is, uram: s én mind e hármat bebizonyítom.
Én megtéve is, uram: s én mind e hármat bebizonyítom.
ARMADO.
Mit akarsz bebizonyítani?
Mit akarsz bebizonyítani?
MOLY.
Férfiasságomat, ha megérem; s azon felűl ezt a be-, ki- és meg-tévét egy pillanat alatt. Betéve szereted, mert szivének ajtaja be van téve előtted: kitéve szereted, mert szerelem dolgában akárkin is kitészsz; megtéve szereted, mert megtette rajtad, hogy bármit is megtennél érte.
Férfiasságomat, ha megérem; s azon felűl ezt a be-, ki- és meg-tévét egy pillanat alatt. Betéve szereted, mert szivének ajtaja be van téve előtted: kitéve szereted, mert szerelem dolgában akárkin is kitészsz; megtéve szereted, mert megtette rajtad, hogy bármit is megtennél érte.
ARMADO.
Mind e három eset az én esetem.
Mind e három eset az én esetem.
MOLY.
És még háromszor ennyinél több, s egészben véve mégis esetlen vagy.
És még háromszor ennyinél több, s egészben véve mégis esetlen vagy.
ARMADO.
Vezesd ide azt a suhanczot, hadd vigye el levelemet.
Vezesd ide azt a suhanczot, hadd vigye el levelemet.
MOLY.
Roppant sympathetikus küldetés: ló legyen szamár küldöttje.
Roppant sympathetikus küldetés: ló legyen szamár küldöttje.
ARMADO.
Hé, hé! mit mondasz?
Hé, hé! mit mondasz?
MOLY.
Valóban, uram, jobb lesz a szamarat lóháton küldened: mert igazán, szörnyü tohonya jószág; de megyek.
Valóban, uram, jobb lesz a szamarat lóháton küldened: mert igazán, szörnyü tohonya jószág; de megyek.
ARMADO.
Az út elég rövid, menj.
Az út elég rövid, menj.
MOLY.
Oly gyorsan, uram, mint az ólom.
Oly gyorsan, uram, mint az ólom.
ARMADO.
Mi nézeted, te kis lángész?
Az ólom ércz, tunya s nehéz.
Mi nézeted, te kis lángész?
Az ólom ércz, tunya s nehéz.
MOLY.
Minime, tisztelt úr, vagy inkább: nem, uram.
Minime, tisztelt úr, vagy inkább: nem, uram.
ARMADO.
Azt mondom én, hogy az ólom tunya!
Azt mondom én, hogy az ólom tunya!
MOLY.
Elhamarkodva mondod ezt, uram:
Tunya az ón, ha ágyuból lövöd?
Elhamarkodva mondod ezt, uram:
Tunya az ón, ha ágyuból lövöd?
ARMADO.
Ó illatos rhetori figura!
Én ágyu, ő golyó. Vigyázz, lövök,
Kilőlek a parasztra.
Ó illatos rhetori figura!
Én ágyu, ő golyó. Vigyázz, lövök,
Kilőlek a parasztra.
MOLY.
| Durr! s én röpülök. (Elszalad.) |
ARMADO.
Furfangos ifjoncz kecscsel s kellemmel cseveg.
Szemed közé sóhajtom, ég! megengeded?
Virtus sötét búgondnak ad helyet.
De ím, küldöttem visszatért.
Moly visszajő Kobakkal.
Furfangos ifjoncz kecscsel s kellemmel cseveg.
Szemed közé sóhajtom, ég! megengeded?
Virtus sötét búgondnak ad helyet.
De ím, küldöttem visszatért.
Moly visszajő Kobakkal.
MOLY.
Csoda történt, uram! íme egy Kobak zúzott lábbal.
Csoda történt, uram! íme egy Kobak zúzott lábbal.
ARMADO.
Ez aenigma, ez talány; jer, halljuk comissiód’.
Ez aenigma, ez talány; jer, halljuk comissiód’.
KOBAK.
Nem kell se enni ma, se kalán, sem commissio vagy akármi más kenőcsös tégely, uram. Jaj, uram, cziczfarku füvet, csak cziczfarku füvet nekem; semmi commissio, semmi kenőcsféle, uram, csupán csak cziczfarku fű.
Nem kell se enni ma, se kalán, sem commissio vagy akármi más kenőcsös tégely, uram. Jaj, uram, cziczfarku füvet, csak cziczfarku füvet nekem; semmi commissio, semmi kenőcsféle, uram, csupán csak cziczfarku fű.
ARMADO.
Az erényre mondom, te nevetésre fakasztasz; balgatag okoskodásod lépemet csiklandozza; tüdőm hullámzása nevetséges mosolyra ingerel. Ó bocsáss meg, csillagzatom! Az együgyű az irt commissiónak tartja, s e szót: commissio, irnak.
Az erényre mondom, te nevetésre fakasztasz; balgatag okoskodásod lépemet csiklandozza; tüdőm hullámzása nevetséges mosolyra ingerel. Ó bocsáss meg, csillagzatom! Az együgyű az irt commissiónak tartja, s e szót: commissio, irnak.
MOLY.
Hát a bölcsek máskép vannak vele?
Vagy a commissióban nem irnak?
Hát a bölcsek máskép vannak vele?
Vagy a commissióban nem irnak?
ARMADO.
Nem, apród: ez oly zárszó, epilogusféle itt.
A mely homályos praecedenst utólag felderít.
Ím, példa rá:
Ez a morális; most a commissio –
Nem, apród: ez oly zárszó, epilogusféle itt.
A mely homályos praecedenst utólag felderít.
Ím, példa rá:
| A róka, a majom s a méh |
| Páratlan, mert három, azér’. |
MOLY.
Majd én kiegészítem a commissiót; ismételd csak a morálist.
Majd én kiegészítem a commissiót; ismételd csak a morálist.
ARMADO.
A róka, a majom s a méh
Páratlan, mert három, azér’!
A róka, a majom s a méh
Páratlan, mert három, azér’!
MOLY.
De a kapun kijött a lud
S a páratlannak párja jut.
Most majd én indulok a morálissal előre, te meg kövess a commissióval:
A róka, a majom s a méh
Páratlan, mert három, azér’,
De a kapun kijött a lud
S a páratlannak párja jut.
Most majd én indulok a morálissal előre, te meg kövess a commissióval:
A róka, a majom s a méh
Páratlan, mert három, azér’,
ARMADO.
De a kapun kijött a lud
S a páratlannak párja jut.
De a kapun kijött a lud
S a páratlannak párja jut.
MOLY.
Kedves kis commissio, melynek bezáró tagja a lud. Kívánhatsz-e ennél különbet?
Kedves kis commissio, melynek bezáró tagja a lud. Kívánhatsz-e ennél különbet?
KOBAK.
Bizony lóvá teszi silány ludjával őt.
Sir, ha kövér a lud, úgy jó vásárt ütött.
De így bolonddá tenni, agyafurt fiú!
Lám a commissio, mily kövérke lud!
Bizony lóvá teszi silány ludjával őt.
Sir, ha kövér a lud, úgy jó vásárt ütött.
De így bolonddá tenni, agyafurt fiú!
Lám a commissio, mily kövérke lud!
ARMADO.
Ide, jersze idébb. Hogy kezdődött vitánk?
Ide, jersze idébb. Hogy kezdődött vitánk?
MOLY.
Hogy egy tört lábu kobakon fenakadánk.
Ön rögtön ordított commissio után.
Hogy egy tört lábu kobakon fenakadánk.
Ön rögtön ordított commissio után.
KOBAK.
S én cziczfüvért, és nyomban a talán
S e ficzkó hízott ludja jött, a mit
Ön megvett és a vásár végét érte itt.
S én cziczfüvért, és nyomban a talán
S e ficzkó hízott ludja jött, a mit
Ön megvett és a vásár végét érte itt.
ARMADO.
De, mondd, hogy képzelsz magadnak egy tört lábu kobakot?
De, mondd, hogy képzelsz magadnak egy tört lábu kobakot?
MOLY.
Elmondom kellő érzékenységgel.
Elmondom kellő érzékenységgel.
KOBAK.
Nincs neked érzékenységed erre való nézvést, Moly; majd én elvégzem ezt a commissiót:
Én Kobak, kifuték, bár jó helyen voltam,
S küszöbön lábamat megzúzva botoltam.
Nincs neked érzékenységed erre való nézvést, Moly; majd én elvégzem ezt a commissiót:
Én Kobak, kifuték, bár jó helyen voltam,
S küszöbön lábamat megzúzva botoltam.
ARMADO.
Ne szaporítsunk e tárgy felett több szót.
Ne szaporítsunk e tárgy felett több szót.
KOBAK.
Akár szaporítod, uram, akár nem, azért aligha meg nem gyűl a lábam.
Akár szaporítod, uram, akár nem, azért aligha meg nem gyűl a lábam.
ARMADO.
Kobak fiam, én megszerzem neked ismét személyed szabadságát.
Kobak fiam, én megszerzem neked ismét személyed szabadságát.
KOBAK.
Ó, elszerzesz valami szabad személynek?
Ennek is holmi komisz ludszagát érzem.
Ó, elszerzesz valami szabad személynek?
Ennek is holmi komisz ludszagát érzem.
ARMADO.
Édesded, lelkemre, úgy értem, hogy szabadságba helyezlek, személyedet felszabadítom; te be voltál fogva, falazva, börtönözve, néminemüképen mintegy a purgatoriumban.
Édesded, lelkemre, úgy értem, hogy szabadságba helyezlek, személyedet felszabadítom; te be voltál fogva, falazva, börtönözve, néminemüképen mintegy a purgatoriumban.
MOLY.
Értem, értem, és most te ki akarsz purgálni és meghajtani.
Értem, értem, és most te ki akarsz purgálni és meghajtani.
ARMADO.
| Én visszaadom neked szabadságodat, feloldalak a fogság alól: a miért is viszont nem bízok rád mást, mint, íme vidd eme nyilatkozatomat Jutkához, ama falusi leányzóhoz. Nesze, remuneratio. (Pénzt ád neki.) Becsületemnek főfő istápja, ha alattvalóimat istápolom. Moly, kövess! | (Elmegy.) |
MOLY.
Csupa következetesség! Kobak úr, jó napot!
Csupa következetesség! Kobak úr, jó napot!
KOBAK.
Ah, édes latnyi ferfihús, kis furfangos zsidóm! (Moly elmegy.) No, hadd lám most az ő remuneratióját. Remuneratio. Ühüm, ez a diákos neve a petáknak: egy peták, remuneratio. Hogy ez a pántlika? – Egy peták. – Soha se azt; adok érte egy remuneratiót; ez aztán valami. Remuneratio. Sokkal csinosabb szó, mint akár franczia korona. Soha többé se nem adok, se nem veszek, csak evvel a szóval.
Biron jő.
Ah, édes latnyi ferfihús, kis furfangos zsidóm! (Moly elmegy.) No, hadd lám most az ő remuneratióját. Remuneratio. Ühüm, ez a diákos neve a petáknak: egy peták, remuneratio. Hogy ez a pántlika? – Egy peták. – Soha se azt; adok érte egy remuneratiót; ez aztán valami. Remuneratio. Sokkal csinosabb szó, mint akár franczia korona. Soha többé se nem adok, se nem veszek, csak evvel a szóval.
Biron jő.
BIRON.
Ó jó fiam Kobak, legjobbkor jösz útamba.
Ó jó fiam Kobak, legjobbkor jösz útamba.
KOBAK.
Kérem, uram, mennyi vörös pántlikát vehetni egy remuneratión?
Kérem, uram, mennyi vörös pántlikát vehetni egy remuneratión?
BIRON.
Mi az a remuneratio?
Mi az a remuneratio?
KOBAK.
Igazán, uram, az két fél meg két harmad garas.
Igazán, uram, az két fél meg két harmad garas.
BIRON.
Kapsz érte öt krajczár ára selymet.
Kapsz érte öt krajczár ára selymet.
KOBAK.
Szépen köszönöm; Isten megáldja.
Szépen köszönöm; Isten megáldja.
BIRON.
Ficzkó, megállj, szükségem van reád.
Ha kegyemet óhajtod, jó fiú,
Kérlek, tégy egy szolgálatot nekem.
Ficzkó, megállj, szükségem van reád.
Ha kegyemet óhajtod, jó fiú,
Kérlek, tégy egy szolgálatot nekem.
KOBAK.
Mikor akarod, hogy tegyem, uram?
Mikor akarod, hogy tegyem, uram?
BIRON.
Ó még e délután.
Ó még e délután.
KOBAK.
Jól van, uram, meglesz; Isten veled.
Jól van, uram, meglesz; Isten veled.
BIRON.
Ó hisz nem is tudod még, hogy mi lesz?
Ó hisz nem is tudod még, hogy mi lesz?
KOBAK.
Se baj, uram, majd megtudom, ha végire jártam.
Se baj, uram, majd megtudom, ha végire jártam.
BIRON.
Eh, ostoba, előbb kell megtudnod.
Eh, ostoba, előbb kell megtudnod.
KOBAK.
Majd eljövök érte holnap reggel nagyságodhoz.
Majd eljövök érte holnap reggel nagyságodhoz.
BIRON.
Végezned kell e délután. Azért
Halld ficzkó, ebből áll:
A herczegnő vadászni jő e parkba
S kiséretében lesz egy szende hölgy:
Édes beszédü nyelv csak az, mely őt
Nevén szólítja: Rózsa a neve.
Keresd föl s e pecsétes titkomat
Bízd hó kezére. Ne gratificatio.
Végezned kell e délután. Azért
Halld ficzkó, ebből áll:
A herczegnő vadászni jő e parkba
S kiséretében lesz egy szende hölgy:
Édes beszédü nyelv csak az, mely őt
Nevén szólítja: Rózsa a neve.
Keresd föl s e pecsétes titkomat
Bízd hó kezére. Ne gratificatio.
| (Pénzt ád neki.) |
KOBAK.
| Gratificatio. Ó édes gratificatio! Többet érsz te a remuneratiónál tizenegyedfél fillérrel. Ó legédesebb gratificatio. Megteszem, uram, úgy hogy no! Gratificatio – remuneratio! | (Elmegy.) |
BIRON.
Ó és valóban hát szerelmes én!
A szerelemnek eddig ostora!
Kedélyes sóhajoknak porkolábja,
Gúnyfészke, nem! nyughatlan baktera;
A kis fiú kegyetlen mestere
– Kinél halandó büszkébb nem vala –
Tiéd, te álnok, vak, síró fiú,
Te vén gyerek, te órjás törpe, Ámor;
Te vers-király, keresztbe font karok
Ura és sóhajok fölkent fejdelme;
Védszentje a henyéknek s naplopóknak,
Szoknyakirály, s te, nadrágfejdelem,
Futóbolondok főparancsnoka
S uralkodója. (Jaj szegény szivem!)
S harczmezején én sorsvezér legyek?
És mint bohócz-övet hordjam szinét?
Mit? én szerelmes? kérő, futva lány
Után? ki mint a német óramű
Soh’ sincs rendén, mindig javítni kell,
Örökké félre jár, s bár őr maga,
Őr nélkül jól bizony nem jár soha.
S mi legrosszabb, még esküt is szegek
S ki legrosszabb hármok között, azért!
Egy hollóhaju halvány hamisért,
Ki szem helyt két szurok golyót visel,
S az égre, ki, ha mit gondol, meg is
Teszi, add mellé bár Argust magát.
S én virrasztok, sóhajtok érte, én –
Imádkozom! Ám jó: ez büntetés,
Mit Ámor mér rám, mert irtóztató
Roppant kicsiny hatalmát gunyolám.
Jó, szeretek: sírok, nyögök veled.
Ki grófnőért, ki Jutkáért eped.
Ó és valóban hát szerelmes én!
A szerelemnek eddig ostora!
Kedélyes sóhajoknak porkolábja,
Gúnyfészke, nem! nyughatlan baktera;
A kis fiú kegyetlen mestere
– Kinél halandó büszkébb nem vala –
Tiéd, te álnok, vak, síró fiú,
Te vén gyerek, te órjás törpe, Ámor;
Te vers-király, keresztbe font karok
Ura és sóhajok fölkent fejdelme;
Védszentje a henyéknek s naplopóknak,
Szoknyakirály, s te, nadrágfejdelem,
Futóbolondok főparancsnoka
S uralkodója. (Jaj szegény szivem!)
S harczmezején én sorsvezér legyek?
És mint bohócz-övet hordjam szinét?
Mit? én szerelmes? kérő, futva lány
Után? ki mint a német óramű
Soh’ sincs rendén, mindig javítni kell,
Örökké félre jár, s bár őr maga,
Őr nélkül jól bizony nem jár soha.
S mi legrosszabb, még esküt is szegek
S ki legrosszabb hármok között, azért!
Egy hollóhaju halvány hamisért,
Ki szem helyt két szurok golyót visel,
S az égre, ki, ha mit gondol, meg is
Teszi, add mellé bár Argust magát.
S én virrasztok, sóhajtok érte, én –
Imádkozom! Ám jó: ez büntetés,
Mit Ámor mér rám, mert irtóztató
Roppant kicsiny hatalmát gunyolám.
Jó, szeretek: sírok, nyögök veled.
Ki grófnőért, ki Jutkáért eped.
