I. SZÍN.
Más része a kéjkertnek.
A Herczegnő, Rózsa, Mária, Katinka, Boyet, Urak, Kiséret és egy Vadász jönnek.
HERCEGNŐ.
Nem a király volt, ki lovát ama
Magas hegyoldalnak sarkantyuzá?
Nem a király volt, ki lovát ama
Magas hegyoldalnak sarkantyuzá?
BOYET.
Nem ismerém; de úgy hiszem, nem ő volt.
Nem ismerém; de úgy hiszem, nem ő volt.
HERCEGNŐ.
Akárki volt, látszik, magasra tör.
Urak, ma itt bevégezzük ügyünk’,
És szombaton haza felé megyünk.
De szólj, vadász barátom, mely bokor
Megől űzzük a gyilkos kedvtelést?
Akárki volt, látszik, magasra tör.
Urak, ma itt bevégezzük ügyünk’,
És szombaton haza felé megyünk.
De szólj, vadász barátom, mely bokor
Megől űzzük a gyilkos kedvtelést?
VADÁSZ.
Eme szomszédos cserjeszélről innen,
Valóban ez itt a legszebb lövő.
Eme szomszédos cserjeszélről innen,
Valóban ez itt a legszebb lövő.
HERCEGNŐ.
Bájamnak hála! Én vagyok a szép,
Ki lő, azért mondád legszebb lövő.
Bájamnak hála! Én vagyok a szép,
Ki lő, azért mondád legszebb lövő.
VADÁSZ.
Bocsánat, nagysád, máskép gondolám.
Bocsánat, nagysád, máskép gondolám.
HERCEGNŐ.
Mit, egyszer feldicsérsz, aztán leszólsz?
Ó kurta éltü gőg! Nem szép? Mi rossz! –
Mit, egyszer feldicsérsz, aztán leszólsz?
Ó kurta éltü gőg! Nem szép? Mi rossz! –
VADÁSZ.
Nem, nagysád, szép –
Nem, nagysád, szép –
HERCEGNŐ.
Dicséret rútat széppé nem tehet.
Ím, hű tükör, igaz mondásodért: (Pénzt ad neki.)
Jó díj rosszért attól, kit gáncsod ért.
| Ne is fess újra meg! |
Ím, hű tükör, igaz mondásodért: (Pénzt ad neki.)
Jó díj rosszért attól, kit gáncsod ért.
VADÁSZ.
A szépség örököse vagy maga.
A szépség örököse vagy maga.
HERCEGNŐ.
Lám, érdemem szépségem támasza.
Ó rossz, a szépben hithagyott idő:
A kéz, mely ád, ha szennyes is, dicső.
De fel! Igaz, a szendeség akár
Mi jól lő, gúnyt arat, ha ölni jár;
S ez mentse meg vadászi hírnevem’:
Mikor hibázok, könyörből teszem;
S találva, büszkeségem’ okozom,
A hírnév csábját, s nem akaratom’.
S az kétségkívül gyakran megesik,
Hogy a hírnév gaztetteken hizik:
Midőn a hír, dicsőség s ilyenek
Vezérlik a szívbéli tetteket;
Miként én járok – híreért csupán –
Gyilkos fegyverrel jámbor őz után.
Lám, érdemem szépségem támasza.
Ó rossz, a szépben hithagyott idő:
A kéz, mely ád, ha szennyes is, dicső.
De fel! Igaz, a szendeség akár
Mi jól lő, gúnyt arat, ha ölni jár;
S ez mentse meg vadászi hírnevem’:
Mikor hibázok, könyörből teszem;
S találva, büszkeségem’ okozom,
A hírnév csábját, s nem akaratom’.
S az kétségkívül gyakran megesik,
Hogy a hírnév gaztetteken hizik:
Midőn a hír, dicsőség s ilyenek
Vezérlik a szívbéli tetteket;
Miként én járok – híreért csupán –
Gyilkos fegyverrel jámbor őz után.
BOYET.
A zsémbes asszonyok szintén csak a
Hírért teszik, ha az urok felett
Urak akarnak lenni?
A zsémbes asszonyok szintén csak a
Hírért teszik, ha az urok felett
Urak akarnak lenni?
HERCEGNŐ.
Hírért csupán, s méltán híres a nő,
Ki férjinek így a fejére nő.
Kobak jő.
Ím a köztársaságnak egyik tagja.
Hírért csupán, s méltán híres a nő,
Ki férjinek így a fejére nő.
Kobak jő.
Ím a köztársaságnak egyik tagja.
KOBAK.
’Csés jó estét mind közönségesen. Kérlek, melyik itt a fő-asszony?
’Csés jó estét mind közönségesen. Kérlek, melyik itt a fő-asszony?
HERCEGNŐ.
Megismerhetnéd őt, szolgám, a többiekről, kiknek nincs fejök.
Megismerhetnéd őt, szolgám, a többiekről, kiknek nincs fejök.
KOBAK.
Hát melyik a legnagyobb asszony, a legmagasabb?
Hát melyik a legnagyobb asszony, a legmagasabb?
HERCEGNŐ.
A legvastagabb s a leghosszabb.
A legvastagabb s a leghosszabb.
KOBAK.
Leghosszabb s vastagabb; mert szó mi szó, igaz:
Ha derekad megszűkül, mint az én eszem,
Úgy e kisasszonyok öve rá jó leszen:
Mert ha legfőbb nem is, vastagabb te vagy.
Leghosszabb s vastagabb; mert szó mi szó, igaz:
Ha derekad megszűkül, mint az én eszem,
Úgy e kisasszonyok öve rá jó leszen:
Mert ha legfőbb nem is, vastagabb te vagy.
HERCEGNŐ.
Mit akarsz, sir, mit akarsz?
Mit akarsz, sir, mit akarsz?
KOBAK.
Rózsa nevü kisasszonynak írja ezt itt Biron úr.
Rózsa nevü kisasszonynak írja ezt itt Biron úr.
HERCEGNŐ.
Add csak, add csak a levelet; jó barátunk az az úr.
Derék, póstám, félre mostan. Te ügyes vagy Boyét.
Metéld csak fel e csibét.
Add csak, add csak a levelet; jó barátunk az az úr.
Derék, póstám, félre mostan. Te ügyes vagy Boyét.
Metéld csak fel e csibét.
)
BOYET.
Kész örömmel. De ím kicserélve van:
Jutkának szól, asszonyom, és nem nekünk.
Kész örömmel. De ím kicserélve van:
Jutkának szól, asszonyom, és nem nekünk.
HERCEGNŐ.
De azért rajt – fogadom, jót nevetünk –
Rajta csak, tekerd ki a pecsét nyakát.
Kérlek, urak, most figyelmet s hallgatást.
De azért rajt – fogadom, jót nevetünk –
Rajta csak, tekerd ki a pecsét nyakát.
Kérlek, urak, most figyelmet s hallgatást.
BOYET (olvassa).
„Az egekre, minden kétséget kizár az, hogy szép, való igaz, hogy gyönyörü, az pedig maga az igazság, hogy kedves vagy: tehát te, ki a szépnél szebb, a gyönyörünél gyönyörübb, s magánál a hűségnél hűvebb vagy, légy könyörületes a te heroikus jobbágyod iránt. A nagylelkü és hírneves Copheuta király szemeit Zenelophonra, egy elvetemült és valóságos hamupipőkére veté, és ő vala csak az, a ki méltán elmondhatá magáról: veni, vidi, vici; a mi széttagolva a közönséges népnyelvre (ó alantjáró homályos népnyelv) annyi, videlicet: jövék, láték, győzék. Ő jöve, egy; láta, kettő; győze, három. Ki jöve? a király. Mért jöve? hogy lásson. Mért láta? hogy győzzön. Kihez jöve? a hamupipőkéhez. Kit láta? a hamupipőkét. Kit győze le? a hamupipőkét. A conclusio diadal: kinek a részéről? a királyéról. A legyőzetés nyereség: kinek a részéről? a hamupipőkééről. A katastrofa lakodalom: kinek a részéről? A királyéról, – nem, mindkettejéről egyben, vagy egyikééről mindkettőben. Én vagyok a király, mert csak így áll a hasonlat; te vagy a hamupipőke, e mellett tanuskodik a te alacsony voltod. Rád parancsoljam a szerelmet? Parancsolhatnám. Erőszakot tegyek szerelmeden? Tehetnék. Könyörögjek szerelmedért? Könyörögni fogok. De íme, mi leszen a csere: én adok kontyot, te ócska rongyot; én adok rangot, te üres hangot; én adom magam’, és kaplak téged. Egyébiránt válaszodat elvárva, ajakamat lábadon, szemeimet képeden szentségtelenítve meg, a szolgálatkészség legdrágább elszántságával vagyok a te Don Adriano de Armadod.”
Nemaei vad üget ordítva így
Utánad, bárány, félénk áldozat:
Omolj le, nyald királyi lábait,
S vad dühe át dévaj játékba csap;
De jaj, ha ellenállsz, szegény merész:
Sötét barlangban dühe tápja lészsz!
„Az egekre, minden kétséget kizár az, hogy szép, való igaz, hogy gyönyörü, az pedig maga az igazság, hogy kedves vagy: tehát te, ki a szépnél szebb, a gyönyörünél gyönyörübb, s magánál a hűségnél hűvebb vagy, légy könyörületes a te heroikus jobbágyod iránt. A nagylelkü és hírneves Copheuta király szemeit Zenelophonra, egy elvetemült és valóságos hamupipőkére veté, és ő vala csak az, a ki méltán elmondhatá magáról: veni, vidi, vici; a mi széttagolva a közönséges népnyelvre (ó alantjáró homályos népnyelv) annyi, videlicet: jövék, láték, győzék. Ő jöve, egy; láta, kettő; győze, három. Ki jöve? a király. Mért jöve? hogy lásson. Mért láta? hogy győzzön. Kihez jöve? a hamupipőkéhez. Kit láta? a hamupipőkét. Kit győze le? a hamupipőkét. A conclusio diadal: kinek a részéről? a királyéról. A legyőzetés nyereség: kinek a részéről? a hamupipőkééről. A katastrofa lakodalom: kinek a részéről? A királyéról, – nem, mindkettejéről egyben, vagy egyikééről mindkettőben. Én vagyok a király, mert csak így áll a hasonlat; te vagy a hamupipőke, e mellett tanuskodik a te alacsony voltod. Rád parancsoljam a szerelmet? Parancsolhatnám. Erőszakot tegyek szerelmeden? Tehetnék. Könyörögjek szerelmedért? Könyörögni fogok. De íme, mi leszen a csere: én adok kontyot, te ócska rongyot; én adok rangot, te üres hangot; én adom magam’, és kaplak téged. Egyébiránt válaszodat elvárva, ajakamat lábadon, szemeimet képeden szentségtelenítve meg, a szolgálatkészség legdrágább elszántságával vagyok a te Don Adriano de Armadod.”
Nemaei vad üget ordítva így
Utánad, bárány, félénk áldozat:
Omolj le, nyald királyi lábait,
S vad dühe át dévaj játékba csap;
De jaj, ha ellenállsz, szegény merész:
Sötét barlangban dühe tápja lészsz!
HERCEGNŐ.
Minő forgó fogalmazá a levelet?
Mi szárny- vagy szélkakas? Ki hallott ilyeket?
Minő forgó fogalmazá a levelet?
Mi szárny- vagy szélkakas? Ki hallott ilyeket?
BOYET.
Csalódom-e, nem-e, de ismerem e hangot.
Csalódom-e, nem-e, de ismerem e hangot.
HERCEGNŐ.
Boyet, emléked gyönge, néha elkalandoz.
Boyet, emléked gyönge, néha elkalandoz.
BOYET.
Armado, egy spanyol a herczeg udvarán,
Egy fantaszta bolond: mulatnak hóborán
A herczeg s társai.
Armado, egy spanyol a herczeg udvarán,
Egy fantaszta bolond: mulatnak hóborán
A herczeg s társai.
HERCEGNŐ.
E levelet ki küldi?
| Egy szóra, jó fiam. |
KOBAK.
| Mondtam már: uram. |
HERCEGNŐ.
S kinek hozád?
S kinek hozád?
KOBAK.
| Úrnőmnek jó uramtól. |
HERCEGNŐ.
Mely úrtól, mely úrnőnek?
Mely úrtól, mely úrnőnek?
KOBAK.
Hát ez gazdám, Biron úrnak levele
Egy franczia kisasszonyhoz, kinek Rózsa a neve.
Hát ez gazdám, Biron úrnak levele
Egy franczia kisasszonyhoz, kinek Rózsa a neve.
HERCEGNŐ.
Fölcserélted a levelet. Menjünk, urak! Már elég.
Édesem, most érd be evvel; máskor meg jő a tiéd.
Fölcserélted a levelet. Menjünk, urak! Már elég.
Édesem, most érd be evvel; máskor meg jő a tiéd.
| (El a Kisérettel.) |
BOYET.
Ki a czélzó, ki a czélzó?
Ki a czélzó, ki a czélzó?
RÓZSA.
| Megmondjam-e magyarán? |
BOYET.
Meg bizony, te csupa báj!
Meg bizony, te csupa báj!
RÓZSA.
Helyes vágás!
| Ki ijat hord oldalán. |
BOYET.
Szarvasokra czéloz úrnőm; de ha téged férjhez adnak,
Akaszsz fel, ha nem lesz dísze abb’ az évben a szarvaknak.
Helyes vágás!
Szarvasokra czéloz úrnőm; de ha téged férjhez adnak,
Akaszsz fel, ha nem lesz dísze abb’ az évben a szarvaknak.
Helyes vágás!
RÓZSA.
Jó, hát legyek én a czélzó.
Jó, hát legyek én a czélzó.
BOYET.
| És a vad? |
RÓZSA.
Szarva szerint választva meg, te magad.
Helyes vágás, úgy-e bár?
Szarva szerint választva meg, te magad.
Helyes vágás, úgy-e bár?
MÁRIA.
Nem tudsz neki békét hagyni; pedig homlokon talált!
Nem tudsz neki békét hagyni; pedig homlokon talált!
BOYET.
Találva van ő is, csakhogy alantabb; nem jól talált?
Találva van ő is, csakhogy alantabb; nem jól talált?
RÓZSA.
Azt akarod, hogy levágjalak egy régi nótával, mely már java férfiúkorát élte, midőn még Pipin, a frank király, csak gyönge csecsemő volt? persze, a találásra vonatkozólag.
Azt akarod, hogy levágjalak egy régi nótával, mely már java férfiúkorát élte, midőn még Pipin, a frank király, csak gyönge csecsemő volt? persze, a találásra vonatkozólag.
BOYET.
Ha megfelelhetek rá egy ép oly vénnel, mely már banyakorát élte, midőn még Guinever brit király-asszony gyönge lánygyerek volt? persze, a találásra vonatkozólag.
Ha megfelelhetek rá egy ép oly vénnel, mely már banyakorát élte, midőn még Guinever brit király-asszony gyönge lánygyerek volt? persze, a találásra vonatkozólag.
RÓZSA (dalolva).
Nem tudsz találni-lálni, lálni,
Nem tudsz találni, jó fiú.
Nem tudsz találni-lálni, lálni,
Nem tudsz találni, jó fiú.
BOYET.
Ha nem tudok találni-lálni, lálni,
Ha nem tudok, van a ki tud.
Ha nem tudok találni-lálni, lálni,
Ha nem tudok, van a ki tud.
| (Rózsa, Katinka el.) |
KOBAK.
Isten bion furcsa dolog, és jól érti mindenik.
Isten bion furcsa dolog, és jól érti mindenik.
MÁRIA.
Remek lövés! Jól középre czélozgatot mindenik.
Remek lövés! Jól középre czélozgatot mindenik.
BOYET.
Jól jegyezd meg: czél a közép; ezt mondtad-e, asszonyom?
Engedd meg, a lövés mélyét tűvel hadd szondirozom.
Jól jegyezd meg: czél a közép; ezt mondtad-e, asszonyom?
Engedd meg, a lövés mélyét tűvel hadd szondirozom.
MÁRIA.
Nagyon messze vagy a czéltól, nem lesz kezed ügyében.
Nagyon messze vagy a czéltól, nem lesz kezed ügyében.
KOBAK.
Biz igaz a, csak közelről találhatsz jól középen.
Biz igaz a, csak közelről találhatsz jól középen.
BOYET.
Ha ügyem nincs a kezedben, ügyemben van a kezed.
Ha ügyem nincs a kezedben, ügyemben van a kezed.
KOBAK.
Vigyázz, uram, avval főz le, hogy feladja az ügyet.
Vigyázz, uram, avval főz le, hogy feladja az ügyet.
MÁRIA.
Menj, rút nyelvü: ajkad csupa fertelem!
Menj, rút nyelvü: ajkad csupa fertelem!
KOBAK.
Hídd golyóra, tűd gyenge lesz, azt hiszem.
Hídd golyóra, tűd gyenge lesz, azt hiszem.
BOYET.
Jó éjt, bagoly! Én már nem erőtetem.
Jó éjt, bagoly! Én már nem erőtetem.
| (Boyet s Mária el.) |
KOBAK.
No, mondhatom úgysére, nagy paraszt süsők
Az édes Boyet. Jaj, hogy lefőztük őt.
Bizony gyöngy tréfa e veszett kötekedés,
Sima, körmönfont, obscén s gyöngéd kedvtelés.
Egy részről a czirmos Armado: látni őt
Léhütve legyezővel mint jár nők előtt,
Mint csókolgat kezet, hogy szórja esküit;
A másikról apródja, az a maroknyi hús.
Biz’ Isten a történet szörnyen pathetikus.
Hahó, hahó! (Lövöldözés a szín mögött. Kobak el.)
No, mondhatom úgysére, nagy paraszt süsők
Az édes Boyet. Jaj, hogy lefőztük őt.
Bizony gyöngy tréfa e veszett kötekedés,
Sima, körmönfont, obscén s gyöngéd kedvtelés.
Egy részről a czirmos Armado: látni őt
Léhütve legyezővel mint jár nők előtt,
Mint csókolgat kezet, hogy szórja esküit;
A másikról apródja, az a maroknyi hús.
Biz’ Isten a történet szörnyen pathetikus.
Hahó, hahó! (Lövöldözés a szín mögött. Kobak el.)
