Példák
Példák
A középkor évszázadai folyamán felgyülemlett, különböző eredetű tanulságos kis történetek, a példák (exemplumok) nagy bőségben fordulnak elő a középkorvégi magyar irodalomban. Hol prédikációk illusztratív elemeiként (mint Temesvári Pelbártnál), hol legendák betétjeiként (pl. a Barlám és Jozafát-legenda), hol traktátusok bizonyító-szemléltető eszközeként, hol pedig mint önálló szövegegységek jelennek meg, rendszerint gyűjteménybe, példatárba foglalva (Példák könyve). A forrásul szolgáló külföldi gyűjtemények keletkezése szoros kapcsolatban állt a kolduló rendek megjelenésével, mivel elsősorban ezek tudták értékesíteni őket prédikátori tevékenységük során. A 13. század eleje óta egymás után keletkező példatárak közül nálunk három vált különösebben ismertté: Johannes Gobii (1320–1363) Scala coelije és Herolt (Discipulus) János Promptuarium exemploruma (Példatár), (15. sz.), továbbá egy világi jellegű forrás, a Gesta Romanorum (1317?). A magyar kódexekbe ezeknek a gyűjteményeknek a darabjai azonban gyakran nem közvetlenül, hanem Pelbárt prédikációi útján jutottak el. Az exemplumok megjelenése a magyar irodalomban a zárt kompozíciót kívánó, a leglényegesebb mozzanatokat kiemelő anekdotikus elbeszélés gyakorlatának kifejlődését segítette elő. A Példák könyvében és más kódexekben (Bod-k., Kazinczy-k., Lobkowitz-k., Sándor-k., Teleki-k., Tihanyi-k.) olvasható mintegy 150 példa tematikája úgyszólván az élet teljességét visszatükrözte. A képek szédítően tarka forgatagában sorra tűntek fel a középkori társadalom jellegzetes arcélei: szegény, bűnös, de ravasz gondolkodású szerzetesek, jámborságuk mellett is esendő apácák, tisztességben megőszült remeték, bölcs aggastyánok és közönséges tolvajok.
156Szaporítják e sort más figurák is: mindig talpraesett szegényemberek, nagystílű szélhámos szerencsejátékosok, feslett életű leányzók, ártatlanul megrágalmazott szüzek és intrikáló aggnők éppen úgy, mint gőgös fejedelmek, eszes szolgák, mennyországba lovagló királyfiak, Shylock elődei: a telhetetlen kalmárok, továbbá istentelen rablólovagok, bátor hajósok, garázdálkodó katonák, szívtelen gazdagok, egymáshoz hűséges barátok, álnok esküszegők, kelepcébe szorított és alaposan eldöngetett ördögfiak, életrekelt tárgyak, valamint az állatvilágnak számba is nehezen vehető képviselői: őskori szörnyek, tevék, sakálok, kakasok, pelikánok, fülemülék, galambok, főnixek stb.
E káprázatos sokaság kalandjai gyakran minden komolyabb igény híján pusztán a belőlük kifogyhatatlanul buzgó változatossággal, fordulatos anekdotizálgatással gyönyörködtették a hallgatóságot, bár nagy részük kétségtelenül hordozott magában erkölcsi tanulságokat is. Ezek az oktató célzatok jobbára általános igényű, emberi bölcsességet fogalmaznak meg, a középkori etika szellemében. Ilyen például az a közép-felnémet eredetű exemplum is, amely a "világ asszonyának" történetét meséli el. A tündöklően ékes hölgy egy ízben megjelent az előtt a vitéz előtt, kiről köztudott volt, hogy csak a világi élvezeteket hajszolta egész életében. Amikor szemtől szembe állt vele, a lovag ekkora szépség láttán elragadtatva kiáltott fel. Ám ekkor hirtelen megfordult a "világ asszonya", hogy megmutassa hódolójának, milyen jutalom vár reá. A látvány oly visszataszító volt, hogy a lovag visszahőkölt: a látszatra csillogóan szép nő hátát gennyes fekélyek borították, melyeket ellepett a nyüzsgő férgek sokasága.
Ránk maradt változatában magyar redakciónak látszik a tunyán zsolozsmázó szerzetesek története (Példák könyve, Érsekújvári-k.). Ebben két fiatal tudós, újonnan avatott egyházdoktorok, tanulmányaik befejeztével hazafelé tartottak, mikor egyszer egy erdőben lepte meg őket az este. Éjszakai szállást kerestek, midőn a fák sűrűjében egy kivilágított klastromot pillantottak meg, ahol barátságosan fogadták őket. Kiderült azonban, hogy egy szellemkolostorban vannak, a szerzetesek már rég halottak, és a kolostornak is csak a romjai vannak már meg, de mivel kelletlenül, hanyagul végezték hivatásukat, büntetésből még azóta is feljárnak éjszakai zsolozsmára. Mikor hajnalban elhagyták a kísérteties helyet, tűz és láng csapott fel az égig és a füst eloszoltával az egész látomás elenyészett. A példa összeállítója a regula megtartására nevelő célzattal tagadhatatlan érzékkel nyúlt az izgalmas kísértettörténet irodalmi élményt nyújtó megoldási formájához. A hatástkeltő éjféli környezetbe ágyazott rejtélyes események, a sejtelmes félhomály és a gyors megoldás: azóta is jól bevált eszközei a világi miliőbe helyezett hasonló históriáknak.
A Gesta Romanorumból származik, Temesvári Pelbárt prédikációiban is előfordul, magyar nyelven pedig Barlám egyik példázataként szerepel az unikornis elől menekülő s verembe esett ember példája (Kazinczy-k.). A középkori életszemléletet kitűnően kifejező kis történet képszerű szuggesztivitásával és szimbolikus jelentésével a leghatásosabbak közé tartozhatott. A verembe eső menekülő ember egy bokor gyökerébe kapaszkodott, s lábait kis lyukakban támasztotta meg, de vesztére, mert a gyökeret két egér rágta, s a lyukakból mérges kígyók tekergőztek elő, a verem alján pedig tűzokádó sárkány lesett rá. Mégis minden veszélyről megfeledkezett, mikor a bokor tetejéről mézet látott alácsepegni, s minden igyekezete az lett, hogy néhány cseppjét megkóstolhassa.
157Íme a tanulság: ha az embert szüntelenül követő haláltól (unikornis) rettegünk, ne törődjünk a világ (verem) hívságos élvezeteivel (méz), mert az élet fonalának megszakadásával (elrágott gyökerek) a pokol (sárkány) minden szenvedése vár elkerülhetetlenül ránk.
Míg az unikornis példája aszkézisre igyekezett nevelni, addig a Mária-kultuszban levezetést kereső elfojtott erotika terméke az az ötletes kis történet, amely arról szól: egy szerzetesnek leghőbb vágya volt, hogy Jézus anyját még itt a földön, életében szemtől-szembe láthassa (Tihanyi-k.).Egy alkalommal jelenés adta tudtára, hogy kívánsága teljesül, de Mária vakító szépsége miatt szemevilágát el fogja veszíteni. A barát beleegyezett az áldozatba, de aztán okoskodni kezdett: mi szüksége arra, hogy mind a két szemét elveszítse? Miért vállalja magára a világtalan koldusok nyomorúságos sorsát, ha el is kerülheti. Elhatározta, azért, hogy csak fél szemét fogja kinyitni. De a látomás oly gyönyörű volt, hogy most már bánta csalafintaságát, s buzgón imádkozott, hogy látomása ismétlődjék meg. Ez a kérése is teljesült: Mária ismét megjelent neki, de nem vette el rajongójának szemevilágát, hanem jutalmul éppé tette a másikat is. A misztikus szerelemtől égő szerzetes példája vallási oktatás céljaira nem nagyon lehetett alkalmas, hiszen az alázatosság helyett a talpraesettség dicsérete csendül ki belőle.
A példákon keresztül igen sok világi elem hatolt be a kolostori irodalomba, hiszen témájuk gyakran profán tárgyú. Alig volt gyűjtemény, amelyből kimaradt volna a Gesta Romanorum világszerte elterjedt darabja, Focus kovácsnak az ókori város életét felidéző története. Szinte természetes, hogy latin és magyar nyelvű irodalmunkba hozzánk is elkerült (Érsekújvári-k.). A világiasság levegőjét árasztja a példák egy részének a komoly hangvételt humorossal vegyítő stílusa is.
