Dévai Bíró Mátyás
Dévai Bíró Mátyás
A reformáció eszméit hirdető műveket magyar nyelven először az első nagyhatású magyar reformátor, Dévai Bíró Mátyás († 1545) írt. Alighanem a század elején született; 1523-ban Krakkóban, 1529–30-ban Wittenbergben folytatta egyetemi tanulmányait, s innen már a reformáció híveként tért haza. 1531-ben Budán és Kassán hirdette az új tanokat, majd Bécsben és Budán szenvedett emiatt hosszabb fogságot. Kiszabadulása után Nádasdy Tamás majd Perényi Péter pártfogását élvezte; az 1540-es évek elején pedig Szikszón, Miskolcon, illetve a Tiszántúl különböző helységeiben (talán Debrecenben is) terjesztette a reformációt, miközben Wittenberget is újra felkereste (1536, 1543). Reformátori működésének nagy híre volt szerte az országban. Schesaeus Keresztély említett eposzában "magyar Luther"-nek nevezte, s valóban, a wittenbergi reformátornak minden, a római egyházzal szemben hangoztatott tanát híven terjesztette, noha az úrvacsora értelmezésében némileg eltávolodott annak felfogásától. Szellemileg közelebb állt a humanista Melanchtonhoz, mint a dogmatikus Lutherhez; tipikusan reformátor egyénisége humanista műveltséggel ötvöződött.
A krakkói–wittenbergi humanista nyelvművelő tendenciákkal volt kapcsolatos legnevezetesebb, bár nem első munkája, 1538 előtt Krakkóban, nevének említése nélkül kiadott magyar nyelvű tankönyve, az Orthographia Ungarica, azaz igaz írás módjáról való tudomány, melynek ránk csak egy 1549-ből való "javított" kiadása maradt. Ezt az ábécés könyvet nyilván iskolai célokra szánta, de a gyermekeken kívül a felnőtt tanulókat sem tévesztette szem elől. Helyesírási elveinek egyik sajátossága, hogy a határozott névelő z-je helyett mássalhangzóval kezdődő szó előtt ennek kezdő hangját íratja (pl. ab barát, ap pap stb.). A reformáció oktatási programja szerint arra intett: mindenkinek el kell sajátítania az írás-olvasást, hogy "ak kesség (község) es olvashassa az szentírást". De a betű ismeretének egyéb gyakorlati előnyéről is igyekezett meggyőzni az egyszerű mezővárosi polgárokat, amikor arról világosította fel őket: mennyire hasznos az, "hogy egymásnak mindenikönk írhasson".
Dévai Bíró a reformáció terjesztése érdekében nemcsak az írás-olvasás elsajátítását igyekezett elősegíteni, hanem ő maga is több művében fejtegette, hirdette – latinul és magyarul – az új hitelveket. Még 1531. évi budai igehirdetése 324idején írta első latin vitairatát, melynek tartalma azonban csak Szegedi Gergely váradi ferences rendfőnök elleniratából (Censurae… in propositiones erroneas Matthiae Devai… (Dévai Mátyás téves kijelentéseinek megvizsgálása), Bécs 1535) ismeretes, valamint Dévainak erre közzétett kötetéből (Disputatio de stato in quo sint beatorum animae post hanc vitam… (Vita a szentek lelkének állapotáról eme élet után), 1537). Ez utóbbi három hitvitázó iratot tartalmaz, köztük Dévainak bécsi fogsága idején Faber János püspöknek adott feleleteit. Dévai és Szegedi párharca a vallásos polemikus műfaj első jelentkezése irodalmunkban. Dévai rendkívül higgadt előadó, még ha nyilvánvalóan fölénybe kerül, modora akkor sem lesz bántó. Önérzetesség és mértéktartás jellemzi, ami hitvitázó utódainak legtöbbjéről alig mondható el. Latin nyelvű munkáit a feudális vezető réteg felvilágosítására szánta, azok tagjainak is ajánlotta.
A polgári, mezővárosi vezető körök megnyerése érdekében viszont magyar nyelvű hittani kézikönyvet írt At tíz parancsolatnak, ah hit ágazatainak, am mi atyánknak és ah hit pecsétinek röviden való magyarázatja (Krakkó 1538) címen. Könyvében, mint az üdvösség szempontjából legfontosabb dolgokat, a tíz parancsolatot, a Hiszekegyet, a Miatyánkot és a szentségeket magyarázta Luther tanítása szerint. Közmondásokkal, helyenkint antik példákkal színezett, választékos magyar stílusban, határozott ökonómiával fogalmazott. Nyelve már a humanista "műprózája", amely megszabadult kódexirodalmunk nyelvének vaskos latinosságaitól. Minthogy nem fordítást készített, hanem eredeti művet, szabadon s fegyelmezett stílusérzékkel öntötte formába gondolatait; éppen ezért nyelvének magyarsága tisztább korának legművészibb stilisztája, Pesti Gábor prózájánál is.
