Károlyi Gáspár
Károlyi Gáspár
A leghíresebb magyar bibliafordító, a nagykárolyi születésű Károlyi Gáspár (1530 k.–1591), Wittenbergben Meliusszal egyidőben tanult az 1550-es évek második felében; de megfordult Svájcban is. Idehaza 1563-tól kezdve Göncön volt prédikátor, majd esperes. Az 1580-as évek közepén rövid ideig Tállyán lelkészkedett, de hamarosan visszatért Göncre és itt működött haláláig. Meliust az antitrinitáriusok elleni küzdelemben erőteljesen támogatta, s 338tevékenységében a református egyház feudalizmushoz való simulásának útját járta.
A magyar történetnek bibliai alapú értelmezése, magyarázata, sajátosan protestáns szemlélete a legridegebben Károlyi Gáspár Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul, melyből megérthetni, mi az oka az Magyarországnak is romlásának és fejedelmeknek szerencsétlenségeknek, És micsoda jelenségekből esmerhetjük meg, hogy az Istennek ítéleti közel vagyon (Debrecen 1563) című művében érvényesült. Az ebben foglalt két értekezés is a közeli világvég várásának jegyében készült, mint a többi hasonló jellegű elmélkedés. Alapgondolatait részben szintén Carionnak Melanchton által átdolgozott Chronicájából merítette. Első részében a már Farkas András énekéből ismert zsidó-magyar történeti párhuzam módszeresen, bibliai idézetek sorozatával megtámogatottan kerül újból elénk. Az emberiség története nem véletlen esetek sorozata, hanem az Isten irányítása szerint folyik. Miként a zsidókat bűneik miatt elpusztította és szétszórta az Úr, a magyarság sorsa is ez lesz, ha a bálványozásból nem tér meg. Történetbölcseleti rendszerének alaptétele, hogy Isten a török császárt azért támasztotta ellenünk, mert a magyar királyok eddig valamennyien bálványimádók voltak. Isten "indítása nélkül még csak szívébe is nem jőne az török császárnak, hogy Magyarországot rontassa, ha… az Isten nem súgná az ő filébe, hogy felfegyverkezzék…". – A könyv második részében ő is a végítélet közelségéről írt, minthogy a világ Illés próféta szerint legfeljebb 6000 évig áll fenn, s Nabukodonozor álma az agyaglábú Kolosszusról s Dánielé a négy fenevadról, melyek a négy monarchiát jelképezik, már mind beteljesedtek. Bolondok azonban, akik úgy vélik, hogy a világvég elkövetkezése valamely évre biztosan meghatározható. Olyan felkészülten kell várnunk, hogy bármikor ér is utol, méltónak találtassunk az üdvösségre. Munkáját Gönc földesurának, Dobó Domokosnak ajánlotta Károlyi, ezzel is tanúbizonyságot téve arról, hogy a protestáns történet-felfogást már a feudalizmus társadalomszemléletéhez alkalmazta. Fejtegetései a "fejedelmekhez" és a "községhez" egyaránt szólnak. A "község" feltétlen engedelmességgel tartozik szerinte még a gonosz fejedelmeknek is, viszont vétkeikért emezeket is meg kell róni s javulásra buzdítani. Károlyi kíméletlenül a fejükre is olvassa bűneiket, amint ezt prédikátor elődei és utódai is megtették. A Két könyv szónoki hevületű, erőteljes nyelve Károlyi művét a reformáció egyik legjobb prózai alkotásává avatja.
Károlyi legjelentősebb tette a biblia teljes magyar nyelvű fordításának elkészítése és kiadása volt. 1586-ban fogott munkához, s ebben a szöveg tanúsága szerint legalábbis három segítőtársa volt. A nyomdai munka fél évet vett igénybe, s így a hatalmas fólió alakú kötet 1590 júliusában került ki a sajtó alól. Forrásul a Vulgata latin és a Septuaginta görög szövegén kívül különösen Immanuel Tremellius latin, valamint Beza latin és görög Bibliája és annak magyarázatai szolgáltak. Székely István és Heltai zsoltárfordításait felhasználta, de a többi magyar bibliafordításhoz való viszonya máig tisztázatlan.
A biblikus nyelv és stílus mintaképévé az ő fordítása vált, holott mind exegetikai szempontból, mind irodalmi nyelvi színvonal tekintetében helyenként még a korabeli átlagnak is alatta maradt. Károlyi önállóan fogalmazott műveiben maga is sokkal jobb stilisztának bizonyult, mint bibliafordításában. A teljes bibliának mégis példátlan sikere volt a magyar protestánsok 339körében, amihez nem kis mértékben hozzájárult az is, hogy katolikus oldalról az erősödő ellenreformáció állandóan támadta, a protestánsok pedig igazítva, javítgatva ugyan, de mindig a Károlyi-féle alapszöveget nyomtatták ki újra meg újra: a második világháborúig mintegy száz kiadásban jelent meg. Nyelvi és stílusbeli hatása, a régi magyar irodalom protestáns ágának ódon zamatú ízeiben, kifejezés-készletében mindvégig érezhető maradt. Az a bibliai, ótestamentumi stílus és világkép, melyet a reformáció énekirodalma is népszerűsített, Károlyi bibliafordításának szétsugárzó ereje által vált általánossá.
*
A bibliafordítások és a bibliai szempontú történeti művek hatása kiterjedt a 16–17. század egész irodalmára. Székely István történeti munkájára épített krónikája írásakor Heltai Gáspár; Károlyi Két könyvének gondolatait a század végén Magyari István az ország romlásának okait feltáró könyvében újította fel. Heltai és Magyari könyvein keresztül pedig Zrínyi Miklós műveihez vezet az út: az első ízben Farkas András által megfogalmazott eszmék eposza koncepciójának gerincét fogják alkotni; a török büntető küldetésének gondolata pedig az eposzi cselekményt elindító isteni beavatkozás költői eszköze lesz.
