Élete
Élete
Bornemisza Péter nemesi rangú, de polgári életmódot folytató család fiaként 1535-ben született Pesten. Szüleit korán elvesztette, és Pest török kézre kerülése után valószínűleg felvidéki rokonok vagy ismerősök nevelték. Kassán tanulhatott, mert 1553-ban Feledi Lestár kapitány ellen elkövetett térítő szándékú csínytevése miatt menekülnie kellett e városból. 1554–1557 között zavaros ügyei lehettek, melyekről később nem szívesen nyilatkozott; közben börtönben is ült, Huszton is megfordult, majd egyetemi tanulmányok folytatása céljából külföldre ment.
373Idehaza szerzett deák-műveltsége és korán felébredt irodalmi érdeklődése, sőt nyilvánvalóan hamarosan megkezdett irodalmi tevékenysége is a deák- és reformátor-énekszerzőkéhez kapcsolódott. Korai kísérletei még a Tinódi– Batizi–Szkhárosi típusú énekek hatására keletkeztek. De az itthon magába szívott deák-műveltségbe az erős protestáns meggyőződés mellett már egynéhány humanista szín is vegyülhetett. Az ismeretek, a tudományok széles világa azonban igazán külföldi tanulmányai folyamán tárult elébe a maga változatos sokféleségében. Padova, Bécs, Wittenberg voltak tanulásának főbb állomásai. Padova a természettudományok, a szabadgondolkodás főfészke, Bécs a humanista filológia, és Pesti, Sylvester örökségeként a nyelvművelő hagyományok otthona, Wittenberg a reformáció fellegvára volt. Bornemisza e helyeken sokfajta s gyakran igen ellentétes hatások áramába került. Innen a benne felhalmozódó képek, emlékek sokszínű, tarka egyvelege. A bécsi tudós humanizmus ösztönzésére, de megingathatatlan protestáns felfogással írta meg első jelentős irodalmi alkotását, a magyar Élektrát (1558).
A hitújítás eszméinek harcosa, de még nem tudja rászánni magát a reformátori pályára. 1559 nyarán Huszár Gál mellett dolgozhatott Magyaróváron, s vele együtt költözött Kassára mint nyomdászsegédje. 1560 karácsonya táján a protestáns tanai miatt fogságra vetett Huszár Gált ő szöktette Kassáról Debrecenbe. Ezután egy ideig Sennyei Ferenc, Perneszich György vagy Nádasdy Tamás ajánlatára – akik közül a két utóbbi bécsi tanulmányaiban is támogatta – Ferdinánd kancelláriájában dolgozott. Pályáján tehát világi értelmiségiként indult el, de 1564-ben végleg odahagyva a világi foglalkozást, prédikátorrá lett Balassi János zólyomi udvarában. Bécsbe idézik a katolikus egyházi törvényszék elé, ezúttal azonban sikerült kimagyarázkodnia, s visszatér Zólyomba, ahol prédikátori tisztje mellett eljár Balassi János különböző ügyeiben, s közben a Balassi-fiúk, Bálint és Ferenc nevelését, tanulmányaik irányítását is ellátja. 1569-ben elkísérte urát a pozsonyi országgyűlésre. Itt minden alkalmat megragadott, hogy a főurak előtt prédikálhasson, s pénzt gyűjthessen prédikációi kinyomtatására. Mikor Balassit összeesküvés koholt vádja alapján letartóztatják, a gazda nélkül maradt Bornemisza 1570-ben Julius Salm gróf birtokán, Galgócon telepedik le prédikátorként. E jól jövedelmező állásban már földbirtokot is szerez.
1572-ben a gróf uradalmának központjába, Semptére költözött az elhalt Tuba Mihály énekszerző-pap utódaként. Egy év múlva a környék protestáns papjai, mint fáradhatatlan egyház-szervezőt, szuperintendensükké választották.
Semptén könyvnyomtató műhelyt rendezett be, amelyet tíz éven át csaknem kizárólag saját műveinek kiadásával foglalkoztatott. Könyvnyomtató tevékenységét, noha főrangú pártfogók is támogatták, elsősorban prédikátor-társai és a mezővárosi polgárság igényeihez szabta. Számukra tette közzé prédikációinak (postilláinak) öt hatalmas kötetét és Négy könyvecske (Sempte 1577) című munkáját. Ennek első része "kicsin gyermekcséknek", a második "a korosb községnek" szóló katekizmus; a harmadik prédikátorok számára készített utasítások; a negyedik pedig nem más, mint Balassi Bálint 1572-ben már megjelent Füves kertecskéjenek egy szövegváltozata Vigasztaló könyvecske címmel, de Balassi nevének említése nélkül. Ehhez járul még egy ábécéskönyv néhány imádsággal.
374Ezekben az években vált egyre elkeseredettebbé a harc közte és a Nagyszombatban már az ellenreformációt szervező Telegdi Miklós nagyprépost között. 1578-ban a pozsonyi országgyűlésen "nagy vígan" osztogatja a Telegdi Miklós ellen kinyomtatott Fejtegetés című kötetét. Ugyanez évben a feudális vezető osztály bűneit élesen bíráló Ördögi kísértetek kiadása miatt főúri pártfogója, Salm gróf megneheztelt rá, befolyására prédikátor-társai is Bornemisza ellen hoznak a mű kiadása miatt elmarasztaló ítéletet. 1579 januárjában elűzik Semptéről; nyomdájával együtt Detrekő várába menekül Balassi Menyhárt fiához, Istvánhoz. Még ebben az évben ismeretlen okból Bécsbe merészkedik, pedig az Ördögi kísértetekkel az udvar figyelmét is felkeltette, hihetőleg könyve egyes Habsburg-ellenes kijelentései miatt. Itt el is fogták, s állítólag élete is veszélyben volt, a börtönből azonban sikeresen megszökött. Ezután Detrekőn meghúzódva, majd a várhoz tartozó Rárbókon viszonylag nyugodtabban dolgozott haláláig, bár a katolikusok s főképp Telegdi, nem szűntek meg őt zaklatni, fenyegetni.
Élete utolsó percéig könyvein dolgozott, de ezek közül már csak énekgyűjteményével (1582) és postilláinak átdolgozott egykötetes fólió-kiadásával (1584) készült el. Ennek utószavából ismeretes, hogy a fáradhatatlan ambícióval dolgozó Bornemiszát még milyen nagy irodalmi tervek foglalkoztatták. A reformáció irodalmának csaknem valamennyi ágára ki akart terjeszkedni, s ezért szeretett volna még egy kis postilláskötetet is megjelentetni és készült a teljes biblia kiadására, Carion világkrónikájának magyar átdolgozására, valamint János evangelista Jelenések könyvének magyarázatára. Korai halála azonban megakadályozta e tervek megvalósításában. A Mátyusföld sokat hajszolt reformátora, századának ez a ritka tehetségű írója 1584 nyarán halt meg.
Bornemisza kora ifjúságától kezdve a reformáció szellemében nevelkedett, diákéveiben Kassán, Bécsben, majd Huszár Gál oldalán is annak terjesztésén buzgólkodott, s végül is ez vált élete értelmévé. A világot, a történeti eseményeket ő is a prédikátor szemével nézte és ítélte meg, akárcsak Heltai. De életét főurak környezetében és hatalmuk alá tartozó apró mezővárosokban, a meginduló ellenreformáció támadásaival küzdve, sokkal nehezebb körülmények között élte le, mint erdélyi társa.
Megingathatatlanul a hit, a pozitív vallásosság alapján állt, de emellett annyit szívott fel, olvasztott magába a humanista műveltségből, mint talán egyetlen prédikátor-kortársa sem. Az egész antikvitás azonban csupán példatár volt számára, s általában minden emberi "szerzést" az evangéliumi igazság bizonyságaként értékelt. Így olvadt össze műveltségében reformáció és humanizmus egyetlen szerves egésszé. Reformátor és reneszánsz egyéniség egy személyben. Babonás hiedelmek és hitújító, racionális nézetek keverednek benne, ugyanakkor a reneszánsz ember minden iránt érdeklődő, fogékony, szüntelenül kereső szelleme nyugtalanítja. Önmagát megfigyelő, boncolgató lélek, akinek minden vívódását, harcát saját lelkiismeretével, az ördöggel, ki kell írnia magából, az emberek okulására és a lelkek megmentésére.
