A levélírás
78A levélírás
A 13–14. század rendkívül gazdag levélirodalmából tartalmi és művészi színvonalával elsősorban a királyok levelezése emelkedik ki. Ezek mondanivalója gyakran jelentős politikus egyéniségektől, a kor kiválóbb uralkodóitól származik; megfogalmazásuk és stílusuk pedig a kancellária legműveltebb tagjainak köszönhető. Különösen IV. Béla, Nagy Lajos és Zsigmond levelei érdemelnek ebből a szempontból figyelmet. IV. Béla leveleiből erőteljes egyéniséget, a hallatlan nehézségekkel szembenéző, azokkal küzdő, határozott jellemet ismerünk meg; Lajos nagyszabású, kiterjedt diplomáciai levelezést folytatott; Zsigmond leveleiben pedig már a kései középkor szóbősége, színpompája, gazdag frazeológiája is megjelent.
Akárcsak az oklevelekben, a levelekben is gyakran megcsillan az antik irodalom ismerete. A 14. század második negyedéből már egy iskolamester levelében is találkozunk Vergilius-idézettel. A középkori levélirodalom az írásbeliség, valamint a művészi fogalmazás készségének elterjesztésével óriási szolgálatokat tett az irodalmi műveltség meggyökereztetése érdekében. A kor írástudói a levél keretében tanulták meg, hogy miképpen lehet érzelmeket, hangulatokat írásban kifejezni; gondosan szerkesztett írott szöveggel hatást elérni; meghatódást, lelkesedést, kétségbeesést kiváltani. Az így kifejlődött fogalmazási és stíluskészség tette lehetővé az igényesebb irodalmi műfajok művelését. Ezek egyike, az emlékirat, tulajdonképpen nem is más, mint a levél nagyobb lélegzetű s általánosabb érdekű változata.
