Tardos Tibor (1918) (Munkaközösség)
Tardos Tibor (1918)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Tardos Tibor már a harmincas években jelentkezett elbeszéléseivel (Jogászfalva 1935), 1938-ban azonban Franciaországba távozott, részt vett az ellenállási mozgalomban, és francia nyelvű elbeszéléseket adott közre. 1947-ben tért vissza Budapestre, a Szabad Nép irodalmi riportere lett, prózaírói pályája az ötvenes évek elején bontakozott ki. Riportjai, dokumentumok alapján írt élettörténetei, amelyek Karinthy Ferenc, Déry Tibor, Sarkadi Imre hasonló tárgyú művei mellett jelentek meg, azt a szemléleti változást mutatják, amely az ötvenes évek elején következett be a magyar irodalomban. Az új történelmi valóság feltárásának igénye azt eredményezte, hogy az irodalom szívesen fordult az eladdig kevésbé ismert jelenségek, életterületek felé. Tardos Tibor történetei elsősorban nem hibákról, az élet árnyoldalairól, hanem a szocialista építőmunka heroikus pillanatairól igyekeztek képet adni, a hamis lelkesedés azonban az ő műveit is sematizmussal terhelte meg. Az Igaz történetek nagy építkezésekről (1952) című munkája kohókról, épülő szocialista városokról, bányákról, a budapesti földalatti építéséről festett meglehetősen idealizált képet. Ezeknek a leírást, tudósítást és riportot egyesítő történeteknek a középpontjában mindenütt példaképként felmutatott pozitív hősök állnak, akiknek még egyéni szokásaik is közösségi színezetet és megítélést kapnak. Hasonló módon idealizáltak Tardos Tibor gyári riportjai (Gyári belépő, 1950). Az Elmondta Huda Mihály (1951) című dokumentumregényében egy téglagyári munkás életét meséli el úgy, hogy közben nagy gondot fordít a történelmi háttér ábrázolására.
Az ötvenes évekbeli tevékenységét hosszabb megtorpanás követte: 1957–1958-ban börtönben volt, közel tíz évbe telt, amíg újabb kötettel jelentkezett. A Tücsök (1963) riportjai és novellái lényegében szintén az ötvenes években megismert sorsokról számolnak be, de már szakítanak az előző korszak idealizáló, a magánéletet tendenciózusan háttérbe szorító szemléletével. 1963-ban Tardos Tibor 876ismét elhagyta az országot, Párizsban telepedett le, elbeszéléseit, publicisztikai írásait franciául jelenteti meg.
