3117. Görgei ember. (5023. 6227.)
Ostobát jelent. Mindazon mondák, s adomák, melyek Dunántul a rátótiakra, Nyitrában a lédecziekre, Szepességen a bélaiakra, Erdélyben a székelyekre fogatnak, felső Tisza mentén a görgei emberre vannak illesztve. – Görgei ember tolta ki borsón a templom oldalait, ő étette le falu bikájával a torony párkányán nőtt füvet, ő vitte keresztben a létrát fák között, ő feküdt haza Kassárul, ő nézte pataknak a torony árnyékát holdvilágnál, ő felejtette otthon a fiát, stb. Különösen a haza fekvés ily törteneten alapul: Görgő helysége beküldé az adót Kassára; a pénzzel, hogy el ne sikkadjon, fél falu bement, s roszul levén a számadások, mindnyájan megverettek. Haza felé vett utjokban egyszer lefeküdtek pihenni. A legszélső, ki Kassa felől esett, fölkelt hogy ő biz nem lesz a legszélső, ő nem akar legközelebb lenni a városhoz, melyben most is megverték. Igy utána a másik, harmadik az ellenkező oldalra mentek feküdni, mig utoljára a haza feküdtek.
