3961. Hoszu mint a szent Iván éneke.
3961. Hoszu mint a szent Iván éneke.
Közhitté vált e példabeszéd magyarázatánál Kovács Pál után, kinek véleményét Szirmay, Dugonics, Ballagi egyiránt elfogadták, hogy lett volna bizonyos szent Iván nevü remete, ki a maga istenes énekeit örökké zengedezte, minek aztán se hosza se vége nem volt. Kis-Viczaynál is megvan e km., de ő nem magyarázta. – A „Népdalok és Mondák“ 3. kötetében 148. lapon van közölve egy dal ily czim alatt: „Szent Iván éneke“ s egyuttal magyarázat is adva kevés szóval e közmondásra vonatkozólag. Hogy az egészet érthessük, el kell mondani a következőket. Szent Iván vagy nyári, máskép virágos szent János napja néhutt az országban, nevezetesen Nyitra megyében, Kolony vidékén, bizonyos népi mulatságok ünnepe igen régi szokás szerint, mikor a helységtől távol eső, leginkább halmos helyeken, többnyire szalma s rőzse tüzeket rak a falubeli ifjuság főleg a leányok, mert a fiuk inkább csak nézők, vivén 208magukkal párlásra szükséges „virágos“ füveket, s a tüznek lángját énekszó alatt keresztülugrálják. Ilyen ének már:
Virágos szent János,
Éjszakád világos.
Mig előtted leszek,
Tiszteletet teszek.
Csak addig világos,
Légy aztán homályos.
Aztán:
Hajtsuk, hajtsuk a cseresznye ágát,
Mert most éli szép világát.
Hadd szakaszszak szépéből,
Szeretőmnek szinéből. (Regélő 1837. 2. k. 922. l.)
Abból, hogy és mikép ugorja által a tüzet valamelyik, jósolni szoktak a férjhez menésre. Innen van aztán Kovács Pálnak egy közmondása: „Elugrotta mint Perki leány a férjhez menést,“ (t. i. a tüzbe esett, s összeégett magát), mivel Perk hasonlóan nyitrai falu; Dugonics szinte emliti a szent Iván tüzét (Példb. 1. k. 209. l. jegyzetében), de nem a szent Iván énekét is. Ez az ének már, melyről a közmondás van, azért hoszu, mivel az ünnep vagy mulatságos szokás, két hétig szokott tartani, melynek szent Iván napja épen közepére esik s innen hoszusága természetes. Az adott magyarázatból világos, miképen ez ünnep házasságszerző ünnepek maradványa, s az ország egyéb részeiben, nevezetesen Ung alsó vidékén, is divik nem pusztán csak Nyitrában, s ugy tekinthető mint rokon a régi mythósok tüzével, melytől vette divatját a római vesztatüz, és a napimádással, mely őseink egyik hitágazata volt.
Virágos szent János,
Éjszakád világos.
Mig előtted leszek,
Tiszteletet teszek.
Csak addig világos,
Légy aztán homályos.
Aztán:
Hajtsuk, hajtsuk a cseresznye ágát,
Mert most éli szép világát.
Hadd szakaszszak szépéből,
Szeretőmnek szinéből. (Regélő 1837. 2. k. 922. l.)
Abból, hogy és mikép ugorja által a tüzet valamelyik, jósolni szoktak a férjhez menésre. Innen van aztán Kovács Pálnak egy közmondása: „Elugrotta mint Perki leány a férjhez menést,“ (t. i. a tüzbe esett, s összeégett magát), mivel Perk hasonlóan nyitrai falu; Dugonics szinte emliti a szent Iván tüzét (Példb. 1. k. 209. l. jegyzetében), de nem a szent Iván énekét is. Ez az ének már, melyről a közmondás van, azért hoszu, mivel az ünnep vagy mulatságos szokás, két hétig szokott tartani, melynek szent Iván napja épen közepére esik s innen hoszusága természetes. Az adott magyarázatból világos, miképen ez ünnep házasságszerző ünnepek maradványa, s az ország egyéb részeiben, nevezetesen Ung alsó vidékén, is divik nem pusztán csak Nyitrában, s ugy tekinthető mint rokon a régi mythósok tüzével, melytől vette divatját a római vesztatüz, és a napimádással, mely őseink egyik hitágazata volt.
