A kijevi katlan
A kijevi katlan
A június 22. óta tartó hathetes harcokban a Wehrmacht is jelentős veszteségeket szenvedett. A szárazföldi csapatok vesztesége élőerőben augusztus 10-ig 283 ezer 292 halottat, sebesültet és eltűntet, haditechnikában augusztus 1-jéig többek között 850 harckocsit és rohamlöveget tett ki. Július 31-én a meglévő 2889 német páncélos csupán 60-70 százaléka volt bevethető állapotban. A haditechnika sürgős karbantartásra, a csapatok pedig pihenésre szorultak volna.
Mivel a szárnyakon harcoló német hadseregcsoportok előrenyomulása lassabb ütemben haladt, augusztus elején a Közép Hadseregcsoport északi és déli szárnya védtelenül maradt. Augusztus 8-án a déli szárny fedezésére a 2. páncéloscsoport Roszlavl körzetéből dél felé, Klinci irányában, Maximilian von Weichs vezérezredes 2. tábori hadserege pedig Bobrujszktól Gomel felé tört előre. A szovjet 13. és 21. hadsereg nem tudta megállítani a németeket, és inkább visszavonult. A 2. páncéloscsoport hamarosan elérte a Gyeszna folyót.
Augusztus 9-ére virradó éjjel a szovjetek végrehajtották az első légitámadást Berlin ellen. Nem sokkal éjfél után E. N. Preobrazsenszkij ezredes parancsnoksága alatt 13 II–4 típusú bombázó-repülőgép támadta a német fővárost és környékét.
Augusztus közepén Hitlernek végre elhatározásra kellett jutnia: a Wehrmacht Moszkva ellen folytatja-e a támadást, vagy a keleti arcvonal két szárnyán harcoló szovjet erőket semmisíti meg. Mindkettőhöz nem volt elég ereje. Hitler Leningrád elfoglalása és a kaukázusi olajmezők birtokbavétele mellett döntött. Augusztus 12-én 34. hadműveleti utasításában úgy rendelkezett, hogy a tél beállta előtt elérendő fő hadászati cél elsősorban nem a szovjet főváros, hanem északon Leningrád, délen pedig a Krím és a Donyec-medence elfoglalása.
Kijev és a harkovi iparvidék elfoglalása céljából a Dél Hadseregcsoportot a 2. páncéloscsoporttal és a 2. tábori hadsereggel erősítették meg, melyek augusztus 25-én támadást indítottak déli irányban. A 2. páncéloscsoport Konotoptól északra átkelt a Gyesznán. Az augusztus 16-án felállított Brjanszki Front (A. I. Jeremenko vezérezredes) a Központi Front alárendelt maradványaival sikertelenül próbálta meg feltartóztatni a németeket.
19Augusztus 26-án a Wehrmacht főparancsnoksága „emlékiratot” intézett Hitlerhez, amelyben kifejtette, hogy a Szovjetunió elleni hadjáratot nem lehet 1941-ben befejezni, s emiatt a Nagy-Britannia elleni hadműveleteket 1942-re kellene halasztani. A német gyors lefolyású hadjárat terve tehát kudarcot vallott.
Szeptember 14-én Kijevtől keletre, Lohvicánál az 1. páncéloscsoport 9. páncéloshadosztálya kapcsolatot létesített a 2. páncéloscsoporttal. Ezzel a Délnyugati Front körül bezárult a gyűrű. Az OKH meg volt győződve arról, hogy a szovjet csapatok a kijevi vereség után nem jelentnek majd többé fenyegetést. Ezért parancsot adott a Dél Hadseregcsoportnak, hogy foglalja el Harkovot és Rosztovot, vegye birtokba a Krím-félszigetet, a román csapatok által augusztus 4. óta ostromolt Ogyesszát, valamint nyissa meg az utat a Kaukázusba.
Szeptember 26-án befejeződött a kijevi katlan felszámolása. A Dél Hadseregcsoport 2., 6. és 17. hadserege, valamint az 1. és 2. páncéloscsoport szétverte a Délnyugati Frontot, a Központi Front 21. hadseregét, valamint a Déli Front 6. és 12. hadseregét. A kitörés csupán egy 4000 fős szovjet lovasalakulatnak sikerült. A július 7. óta tartó kijevi hadászati védelmi hadműveletben a szovjetek 616 ezer 304 halottat és eltűntet, 411 harckocsit, 28 ezer 419 löveget és aknavetőt, valamint 343 repülőgépet veszítettek. Maga a Délnyugati Front parancsnoka, Kirponosz vezérezredes is elesett, illetve más források szerint öngyilkosságot követett el. Utódjául Sz. K. Tyimosenko marsallt nevezték ki.
A Kijevért vívott harcok német szempontból jelentős harcászati-hadműveleti sikert hoztak, de hadászati szempontból erőket vontak el a moszkvai irányból. A Kijev melletti német győzelem alapján Hitler arra számított, hogy a „Barbarossa” hadművelet legfőbb céljait, Leningrád, Moszkva és a Kaukázus birtokbavételét a késedelem ellenére, még a tél beállta előtt sikerül megvalósítani. A német csapatok ezért újabb támadásokra készültek, ezúttal a szovjet főváros ellen is.
