A Magyar Királyi Honvédség kitelepülése Németországba (1944. december – 1945. április)
266A Magyar Királyi Honvédség kitelepülése Németországba (1944. december – 1945. április)
Az 1944. évi őszi hadműveletek következményeképpen Magyarország mind nagyobb része került szovjet megszállás alá. A Honvédség egyes parancsnokságainak, alakulatainak, pótkereteinek, intézeteinek és egyéb kötelékeinek áttelepítése a Dunántúlra már az erdélyi területek kiürítése óta szakadatlanul folyt. Először a Zala, Vas és Sopron vármegyék által behatárolt országrész területén, az úgynevezett “Gyepű II”-ön jelölték ki nyolc részre osztott elhelyezési és működési körzetüket. A kiürített területekről visszavonultatott hadra fogható személyi állomány számára azonban a hadi helyzet alakulása következtében egyre kevesebb elegendő elhelyezési és kiképzési lehetőség adódott.
1944. november elején a Szálasi-kormány nevében Feketehalmy-Czeydner Ferenc vezérezredes megállapodást kötött a német szárazföldi haderő általános hivatala (Allgemeines Heeresamt) vezetőjével, Walter Keiner gyalogsági tábornokkal, hogy a magyar kormány a már kiürített és a még fennhatósága alatt levő területek férfi lakosságából – új katonai alakulatok felállítása céljából – bizonyos kontingenst Németországba küld. A kitelepülő állomány egy része, 110 ezer fő csapatszolgálatra alkalmas 19 és 21 év közötti újoncból állt, akik kiképzésüket követően négy magyar honvéd hadosztály és négy magyar SS-hadosztály emberanyagát képezték volna, másik része pedig, 100 ezer fő 16 és 18 év közöttiből, akiket szintén megfelelő kiképzés után a légi fegyvernem és a haditengerészet légvédelménél akartak bevetni. Rajtuk kívül – különféle segédszolgálat (munkásegységek, egészségügyi és egyéb ellátó szolgálat, lóápolás) céljaira – a magyar Honvédség 190 ezer főnyi, 35 éven felüli hadkötelest bocsátott a német hadsereg rendelkezésére, s megállapodás született a magyar katonai képző- és nevelő (gyalogsági, páncélos és rohamtüzér) tanintézetek egy részének németországi területre történő áttelepítésére is.
A Németországba kitelepített újonckiképző alakulatokat 14 német hadkerületben és a megszállt dán területen szállásolták el. Legtöbbjüket a kelet-német (Berlin, Stettin, Drezda, Erfurt), a müncheni, a hamburgi, a breslaui, a nürnbergi és a hannoveri kerületekben helyezték el. 1945. február elején a 81–93. hadrendi számú gyalogsági újonckiképző ezredek összlétszáma 51 ezer 831 fő, az 1–17. tüzér újonckiképző osztályé 7662 fő, a 10 híradó újonckiképző zászlóaljé 7368 fő, az 1-2. utász újonckiképző ezredé, és egyéb utász újonccsapattesté 5331 fő, a 12 huszár újonckiképző századé 1721 fő, a harckocsi-újonckiképző ezredé 1682 fő, a gépkocsizó lövész újonckiképző ezredé 1669 fő, az 1–3. rohamtüzér újonckiképző osztályé 1067 fő, a hét kerékpáros újonckiképző szakaszé pedig 387 fő volt. Rajtuk kívül még 28 ezer 597 fő (tisztek, tiszthelyettesek, tisztjelöltek, hadapródok és legénységiek) volt tagja a német területen levő magyar kontingensnek. Utóbbiak a Honvédség különféle alakulataiba, katonai tanintézeteibe és egészségügyi intézményeibe tartoztak.
A tervezett magyar honvéd és SS-alakulatok hadrendjét a német népi-gránátoshadosztályok szervezete alapján szándékozták kialakítani. Felettes parancsnokságuk és vezényleti nyelvük magyar maradt volna, a honvéd hadosztályok az eredetit, az SS-ek magyaros megkülönböztető jelvénnyel német egyenruhát viselték volna. A kitelepült állomány német alapelvek, előírások és szabályzatok szerinti kiképzésénél a magyar kiképző keretet német részről századonként egy tisztnek, szakaszonként egy altisztnek, rajonként pedig egy tisztesnek kellett segítenie. Ezenkívül a kiképzés 12 hetes idejében és ütemében sikerült megállapodni, miszerint először általános gyalogsági, majd fegyvernemekre vonatkozó szakkiképzést terveztek. 1945 tavaszán már valamennyi felállítandó seregtest harcba vetésével számoltak. A kiképzéshez, majd a felállításhoz szükséges fegyverzet és felszerelés biztosítását a német fél vállalta magára. Az élelmezést részben a magyar csapatok által természetben kihozott anyagból, részben a két állam közötti elszámolás előlegeként német hozzájárulásból tervezték megoldani, a ruházatot és a laktanyaberendezést illetően pedig minél több honvédségi pótkészlet szükségeltetett.
A magyar hadvezetés 1944. december második felében szorgalmazta a harctéren levő honvéd alakulatok személyi pótlását ellátó, fegyver- és csapatnemekre bontott úngynevezett Kiképző és Felszerelési Központok Németországba telepítését is. A németországi átvevő táborok zsúfoltsága miatt azonban ez csak 1945 márciusában kezdődhetett meg. A Honi Hadsereg parancsnokának 1944. november 1-ji tájékoztatása szerint a honvédségnek még közel 50 ezer dunántúli, illetve a keleti vármegyékből menekült harmadik korcsoportbeli leventéről kellett gondoskodnia. Közülük – elsősorban ellátásuk megoldatlansága miatt – sokan jelentkeztek az SS 25. Hunyadi gránátoshadosztályába, vagy más egyéb honvéd alakulattal sodródtak nyugat-európai területek felé.
Az eleinte szervezett, 1945 márciusától menekülésszerű kitelepülésben meglehetős zavart okozott Hermann Balck páncélos tábornoknak, a német 6. hadsereg parancsnokának 1945. március 31-én kiadott parancsa, amelyben – a magyar honvéd alakulatoknak az ellenséghez való sorozatos átállása valótlan okán – elrendelte a hadserege hadműveleti területén tartózkodó összes magyar katonai szervezet lefegyverezését. Április közepén Lothar Rendulic vezérezredes, a német Dél Hadseregcsoport parancsnoka a honvédség szervezeteivel s tagjaival szemben tanúsítandó bánásmódról irányelveket adott ki, ezzel gyakorlatilag alárendeltje március 31-i parancsát hatályon kívül helyezte. Beregfy Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter április 15-én szabályozta a Honvédség alakulatainak német területen történő tartózkodását. Utolsó hadparancsát április 26-án adta ki, amelyben a Honvédség erőit ugyan a szovjet hadsereg elleni végsőkig folytatott harcra utasította, de arról is rendelkezett, hogy minden magyar katonai szervezet a kapituláció megtárgyalása végett rangidős tisztje útján vegye fel a kapcsolatot a nyugati szövetséges csapatokkal. A német földön állomásozó magyar csapatok utolsó tábornoki értekezletén, amelyet az ausztriai Bodensdorfban tartottak, a francia megszálló parancsnokságok felé Vasváry József altábornagyot, 267az angolszászok felé pedig Kálmán Imre altábornagyot jelölték ki a Honvédség képviseletére. A rendelkezésre álló adatok szerint a háború utolsó heteiben a Német Birodalom 517 településén tartózkodtak magyar katonai szervezetek.
1945. április 12-én, a Pinkamindszenthez tartozó Dénes-, majd Kapuy-major szovjet birtokba vételével Magyarország mai határain belül véget értek a harccselekmények. Az országból kiszoruló magyar honvéd alakulatok csak tehertételnek számítottak a német hadvezetés számára, ahol lehetett lefegyverezték azokat, s munkára alkalmazták személyi állományukat. Három nagyobb csoportban és három területen élték át a második világháború befejező napját: 1945. május 8-át. Az első csoportot a 1. hadsereg töredékei (24. és a 16. gyaloghadosztály, továbbá az 5. tartalékhadosztály) képezték, melyek a Cseh–Morva Protektorátus területén kerültek szovjet fogságba. A második csoportba a 3. hadsereg Duna mentén visszavonuló részei (1. huszár-, 2. páncélos-, 27. gyalog- s a 23. tartalékhadosztályok, illetve a 9. határvadász-hadosztály) tartoztak, melyek Alsó-, valamint Felső-Ausztriában tették le a fegyvert az amerikai csapatok előtt. A harmadik csoportot pedig a Mura mentén és a Dráva völgyében még rövid ideig harcot folytató azon seregtest-töredékek (20. és 25. gyaloghadosztályok, a 7. és 8. tábori póthadosztályok és a Szent László hadosztály) alkották, amelyek java része Karintiában adta meg magát az angol alakulatoknak. A Magyar Királyi Honvédség második világháborús szereplése ezzel gyakorlatilag befejeződött. A súlyos és egyenlőtlen csatákat, küzdelmeket túlélt katonái azonban csak több-kevesebb hadifogságban eltöltött esztendő múltán térhettek haza, Keletről és Nyugatról egyaránt.
)
268Szovjet partizánok sínrobbantó akciója Belorusszijában 1943-ban (HTM, 9237).
)
Német páncélvonat vasútbiztosító feladatot hajt végre 1944 januárjában (HTM, 39766, Weltbild).
)
Kovpak, Sz. A. (1887-1967) a híres partizánparancsnok megbeszélést tart beosztottjaival 1944 tavaszán (HTM, 13623).
)
Német kórházvonat belső tere (HTM, 42091, OKW-Foto).
)
Élelmet szállító német hadikutya (HTM, 40924, OKW-Foto).
)
Egy német raj egynapi élelmiszer-ellátmánya (HTM, 40606, Atlantic).
)
269Lefegyverzett német tisztek és katonák Bukarestben 1944. augusztus 23. után (HTM, 9912).
)
Lengyel harcosok a varsói felkelésben 1944 augusztusában (HTM, 25731).
)
Harcok a szlovák nemzeti felkelés során (HTM, 25693).
)
A német Volkssturm állománya gyenge fegyverzettel és polgári ruházatban indul bevetésre (HTM, 52823).
)
Prágai felkelők 1945 májusában (HTM, 10615).
)
A szovjet végletek jobbik oldala: a Vörös Hadsereg katonája élelmet oszt Berlin lakóinak (HTM, 9261).
)
270A magyar csapatok elhagyják Kijevet 1943 őszén (HTM, 24965).
)
A magyar légierő által szétbombázott vasúti szerelvény (HTM, 90573).
)
Pihenő magyar katonák 1943 októberében (HTM, 50817, Götz hdt.).
)
Égő magyar repülőgépek a szovjet repülőgépek alacsonytámadása után a vinnyicai repülőtéren 1943 novemberében (HTM, 73772).
)
Német páncélos-utászok lövészpáncélosa Budapest közelében 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásakor. A kép jobb szélén egy német Sd.Kfz. 234/2 Puma nehéz páncélgépkocsi részlete látható (valószínűleg a páncélos-tanhadosztály állományából) (HTM, 78301).
)
A németek által kényszerrel kitelepített ukránok az Ojtozi-szorosban 1944 áprilisában (HTM, 78945/alb).
)
271A visszavonuló német csapatokkal a Szovjetunió területéről távozó népi németek szekéroszlopa Erdélyben 1944 tavaszán (HTM, 78945/alb).
)
Magyar sebesült szállítása gépkocsival a Keleti-Kárpátokban (HTM, 51873).
)
Magyar fogatolt vonatoszlop országos járművei (szekerei) a Kárpátokban (HTM, 87782).
)
Magyar katona egy „helyi lakossal” a magyar 1. hadsereg arcvonala mögött.
)
Temetés a magyar 17/III. gyalogzászlóaljnál Németmokrán 1944. augusztus 13-án (HTM, 96821).
)
Az első Magyarország felett lelőtt amerikai repülőgép (egy B-24 Liberator nehézbombázó-repülőgép) Csáktornya körzetében 1944. február 22-én (HTM, 76597/alb, Papp László alez.).
)
272A budapesti Ferencvárosi pályaudvar képe az angolszász bombázó-repülőgépek támadása után 1944. április 3-án (HTM, 22414).
)
A budapesti Ferencvárosi pályaudvar helyreállítási munkálatai (HTM, 22416).
)
Légitámadás Budapest ellen 1944 júliusában (HTM, 52673).
)
Lelőtt amerikai P-51 Mustang vadászrepülőgép szárnyának egy darabja, mellette magyar motorkerékpáros csendőrök Gödöllő környékén 1944 júliusában (HTM, 87495).
)
Német csapatok vonulnak keresztül Szegeden. A Magyarországot megszálló német erőket rövid időn belül máshol alkalmazták (HTM, 55381).
)
A szélsőjobboldali Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) tagsága, részben már SS-egyenruhában, fegyveresen támogatta Szálasi Ferenc (1897-1946) nyilaskeresztes hatalomátvételét 1944. október 15-én és 16-án (HTM, 52642).
)
273A német 600. SS-ejtőernyős-zászlóalj katonája a magyar Honvédelmi Minisztérium bejárata előtt posztol, mellette a már nyilaskeresztes karszalagot viselő honvédcsapatok bevonulnak az épületbe 1944. október 16-án délelőtt (HTM, 44152).
)
A német 503. nehézpáncélos-osztály Tiger B nehézharckocsija mellett egy honvéd a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály egyik katonájával beszélget a Kapisztrán téren a német „Panzerfaust” akció után 1944. október 16-án (HTM, 22208).
)
Budapesti utcakép 1944 őszén (HTM, 52643).
