Ginzery Sándor, vitéz
309Ginzery Sándor, vitéz
Püspökladány, 1895. március 18. – Budapest, 1955. augusztus 5.
1906–10 között a gimnázium 4 osztályát végezte Nagyváradon, ugyanott 1910–13 között a honvéd hadapródiskolát. 1913–15: a Ludovika Akadémiára járt, ezt követően Lugoson a 8. tábori ágyús ezrednél szolgált. 1916–1918: a szerb, a román, az orosz és az olasz fronton harcolt. (Közben elvégezte a távmérő-, a tüzér-, a repülő tájékoztató tanfolyamot.) 1919-ben a vörös páncélvonat parancsnoka: az erdélyi és a felvidéki fronton harcolt. 1919–22 között a HM előadója, ezután Pécsett szolgált, 1924-től Miskolcon. (Itt aknavető század parancsnokhelyettese, majd ütegparancsnok, szállításvezető, illetve a M. kir. Központi Honv. Átvételi Bizottság kirendeltségénél szolgál a Diósgyőri Vasgyárban.) Lovagló és hajtó tanfolyamot, szabályzatismertető tanfolyamot, illetve törzstiszti főiskolát végez. 1924: százados, 1936: őrnagy, 1939: alezredes, 1940: ezredes. Részt vesz az észak-erdélyi és a délvidéki bevonulásban.
1944. november 13-án a Gestapo letartóztatta, a nyilas bíróság halálra ítélte (nem engedelmeskedett a Nyugatra szóló elvonulási parancsnak, s elvállalta a miskolci ellenállási mozgalom katonai vezetését), Sopronkőhidára, majd Németországba koncentrációs táborokba és börtönökbe hurcolták. 1945. május 2-án Innsbruck mellett az amerikaiak szabadították ki. 1946. május 13-ától Miskolcon a VII. hdt parancsnoka. 1947. augusztus 27-én azonnali hatállyal felmentették, ezután a Borsodi Mélyépítő NV-nél szállításvezető. Az ötvenes évek elején Budakeszin telepszik le. „Élsportoló” volt lovaglásban, sakkban, bridzsben és teniszben. 1992. április 15-i hatállyal posztumusz vezérőrnaggyá léptették elő. Rendszeresen publikált szaklapokban.
