Vukováry György
Vukováry György
(1933-ig, névmagyarosításáig: Vukov)
Boldogasszonyfalva, 1892. március 18. – Pilisborosjenő, 1970. február 4.
Az újvidéki katolikus főgimnáziumban érettségizett, majd a Ludovika Akadémia hallgatója lett. 1914-ben hadnagyként a 10. honvéd huszárezredhez avatták föl. Harcol az első világháborúban: 1915-től főhadnagyként. 1918. június–július: a belgrádi vezérkari tanfolyamot hallgatja. Utána 1920. május 25-ig a szerbek által megszállt Zomborban tartózkodik. Ezt követően belépett a magyar nemzeti hadseregbe a kaposvári huszárosztályhoz. 1926: századosként az I. honvéd huszárezredhez vezénylik, majd 1930-ig – rövid megszakítással – fogalmazó tiszt a HM-ben. 1930–31: a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (Pécs), ezután a 365Ludovika tanára. Immár őrnagyként. 1934-ben a HM kiképzési osztályára vezénylik. 1936-ban előléptetik alezredessé s a 4. honvéd huszárezredhez (Nyíregyháza) osztják be. 1939–40: a kassai VIII. hadtest parancsnokságán teljesít szolgálatot. 1940. május 1-jétől ezredes. 1940–41: a törzstiszti tanfolyam tanára, majd az I. hadtest előadója. 1942-ben kinevezik a HM 5. osztály vezetőjének. 1942. november 1.: vezérőrnagy, 1942. november 3.: az I. hadtest létszámfeletti állományába, majd a VII. hadtesthez (Miskolc) kerül. 1943. március 29-ével a VI. hadtest (Debrecen) beosztott tábornoki teendőinek ellátásával bízzák meg, 1944. április1-jével ugyanoda beosztott tábornokká nevezik ki. E hadtesttel a magyar megszálló erők részeként harctéri szolgálatot teljesített. 1945. február 1-jén nyugdíjazzák. 1945-től 1955-ig szovjet hadifogságban tartják, hazaérkezése után 1956-ig magyar börtön foglya. 1994-ben ítéletét megsemmisítik, posztumusz altábornaggyá léptetik elő.
