Besúgóhálózat a csernigovi táborban
Besúgóhálózat a csernigovi táborban
Három testvér – diákok – 1944 októberében Horgosról elindultak Dunántúlra, mert féltek a szerb csetnikek megtorló akcióitól. Az oroszok ekkor már Szegedet is elfoglalták. Kalandos utazás után Szentgotthárdon kötöttek ki, ahol mindhármukat felvették a helybeli gimnáziumba. Itt lettek orosz foglyok. A legkisebbet Jánosházán elengedték, a két idősebbet a csernigovi hadifogolytáborba vitték. Ezek voltak az előzmények.
Itt a civil lakosság egy része hónapokon át ellenségesen viselkedett velünk szemben – írja a szerző. Előfordult, hogy az őrségnek kellett megvédeni bennünket a bántalmazásoktól. Két-három hétig karanténban voltunk, de kijártunk dolgozni. Egyik délután behívattak az NKVD-irodába. Részletes önéletrajzírás után a tiszt közölte, hogy STUDENT lesz a fedőnevem. Besúgás lesz a feladatom: kik voltak tisztek, ki mit beszél és csinál, esetleges tervekre, de általában mindenre kiterjedő információgyűjtés és azok továbbítása. Ennek fejében ott helyben kaptam egy csajka hadifogolylevest.
Nagyon megijedtem. Besúgó semmi szín alatt sem akartam lenni, megtagadni határozott formában pedig nem mertem. Legközelebb, amikor a tiszt ismét hívatott, ügyefogyottnak tettettem magam, mint aki ilyen megbízásra alkalmatlan. Úgy látszik, manőverem sikerült, mert többször már nem hivattak. Rövidesen áthelyeztek egy másik táborba.
Biztos forrásból tudom, hogy kiépítették a besúgóhálózatot. Tagjai rendszeresen kapták a pluszlevest. Közülük egyet név szerint is ismertem.
Bácskuti László – Tatabánya
HH 1994/5.
