Emberség is volt
Emberség is volt
Az orosz őrnagy lágerparancsnok tanítónő felesége meglátta, hogy hatéves kislányuk leköpött bennünket, amikor munka után bevonultunk a lágerbe. A szájára ütött, és ezt mondta: „Vedd tudomásul, ők is emberek, mint te, meg a szüleid.” Máskor dinnyét, uborkát, paradicsomot adott be a lágerbe a mellette levő tiszti konyhakertből.
Maláriát kaptam 1946 szeptemberében. Magas lázzal a láger gyengélkedőjére kerültem, ahol egy orosz doktornő vett védőszárnyai alá. Látva állandó lázamat, e szavakkal fordult az ott dolgozó magyar katonaorvoshoz: „Ez a fiatalember nem halhat meg, mit szólna az édesanyja, ha békében hagynánk meghalni. Doktor, ha nem tudsz rajta segíteni, elintézem, hogy bekerüljön a rosztovi kórházba.” Meggyógyultam.
A láger tisztjei között volt egy főhadnagy, akit barna bőre miatt magunk között csak „cigánynak” neveztünk. Egy alkalommal, lefekvés után létszámellenőrzésre riadóztatta a foglyokat. Már vagy harminc perce álltunk a hidegben – nem voltunk felöltözve melegen –, többen rosszul lettek. Az egyik tiszthelyettes, többszöri figyelmeztetés után jelentette az esetet a lágerparancsnoknak. Hamarosan visszamehettünk szállásunkra. A főhadnagyot, akiről kiderült, hogy részeg volt, áthelyezték, és másnap el is költözött. Tehát a legrosszabb helyzetben is felülkerekedhet az emberiesség. Hála istennek.
Ács Károly – Felsőnyék
HH 1998/8.
