Hajcsárok és besúgók
Hajcsárok és besúgók
A lágerélet felháborító jelenségei közé tartozott a pozícióval való visszaélés és a besúgás. Az én magyar brigádvezetőm sem volt kíméletes honfitársaival szemben, többre tartotta a fogolytartók sokszor embertelen kívánságainak teljesítését. Egy gyár építésénél alkalmasint a tetőn dolgoztunk, nehéz födémelemet kellett a helyére tennünk. Mivel a magasban szédültem, kértem, hogy engem ne küldjön föl. Kívánságomat nem vette figyelembe, elzavart. Többi fogolytársammal is gorombán bánt. Hajszolta őket a norma túlteljesítésére.
A nagy kapkodás következtében az egyik erdélyi fiú, a hegesztőkészülék kábeljéban megbotlott, fejjel belezuhant a műhelygödörbe, ahol szörnyethalt. Baleset érte másik két társamat is, akik úgy megsérültek, hogy csak mankóval tudtak járni... A brigádvezető bosszúja engem is elért. Amikor megtudta, hogy az utolsó magyarok is nemsokára hazamennek, megrágalmazott az NKVD-tisztnél azzal, hogy én tábori csendőr voltam. Kihallgatásom során hamarosan kiderült, hogy én tábori tüzér voltam és nem tábori csendőr. Haza is jöttem a következő transzporttal, ő még két évig ott maradt. Az illetékes szervek nem honorálták „szolgálatait”.
Tóth József – Debrecen
HH 1994/3.
