Hadbírósági eljárás – szerencsés szabadulással
Hadbírósági eljárás – szerencsés szabadulással
Az oroszok áttörése után 1944 késő őszén Újkígyóson gyülekeztünk mint alakulatunktól elszakadt katonák. A lakosság rejtegetett minket, nehogy a ruszkik kezébe kerüljünk. Én azonban minden áron haza akartam menni, és az egyik hajnalon útnak indultam. Szerencsésen átjutottam a Körös hídján, majd a műút mentén levő kukoricaföldeken mentem tovább. Püspökladány és Nádudvar között haladtam, amikor szükségletem végzése közben megállt az úton egy sárga hintó, rajta két orosz katona. Kérték az irataimat, elvették a fényképezőgépemet, amit haza akartam vinni – ez lett a vesztem.
Kísérőim leadtak egy jegyzőkönyvet parancsnokságunknak, ami szerint engem tűzharcban ejtettek fogságba, és gyanús, hogy nálam fényképezőgép is volt.
Kihallgatások következtek. Ezeken végül is „megállapították”, hogy én kém, fotóriporter és partizán voltam. A vége az lett, hogy elvittek Szarvasra a törvényszéki fogházba. Másnap továbbkísértek Debrecenbe, további intézkedés végett.
Itt nagy volt a káosz, és ilyenkor gyakran közbecsúsznak a gikszerek. Egyik társam tanácsára bementem egy olyan körletbe, ahol több száz ember tartózkodott, de még nem vették fel őket a névjegyzékbe. Ez volt a szerencsém! Amikor egy alkalommal beszóltak az ajtón, és név szerint kerestek, nem jelentkeztem. Eltűntem a szemük elől, és többet nem zaklattak hadbírósági ügyekkel.
Molnár József – Mezőkövesd
HH 1995/3.
