11. fejezet: Székesfehérvár visszafoglalása (1945. január 21-22.)
19711. fejezet: Székesfehérvár visszafoglalása (1945. január 21-22.)
A IV. SS-páncéloshadtest balszárnyán a szovjetek által kitartóan védelmezett Székesfehérvár térségéből a németeket állandóan az a veszély fenyegette, hogy a Vörös Hadsereg csapatai esetleg erős ellentámadást indítanak a Velencei-tó északkeleti csücskéig előretört páncéloscsapataik hátában.
Ezt a támadást csak jelentős német gyalogság bevetésével lehetett volna megállítani, de ez nem állt rendelkezésre. A város körül a szovjetek immár negyedik napja kötötték le az 1. és 23. páncéloshadosztályok jelentős részét. Az 1. páncéloshadosztály erőit ezért nem lehetett az SS-páncéloshadosztályokkal együtt összefogva, az északkeleti irányban alkalmazni.
Székesfehérvár egyéb katonai jelentőséggel is bírt. Egyrészt fontos közlekedési csomópont volt, hiszen ide futottak be a környék jelentősebb vasútvonalai. A régió műút-hálózatának is itt volt a központja. Emellett a szovjetek itt alakították ki a 4. gárdahadsereg védelmi rendszerének egyik fontos páncélelhárító körletét. A német utánpótlási vonalak szempontjából is nagy jelentősége volt a városnak, mert ahogy egy szovjetek által zsákmányolt január 20-i német jelentés fogalmaz:
„Székesfehérvár környezetében az anyagszállítás gyakran megszakad az ellenség tüze miatt. Az élelmiszer és lőszer utánpótlása terén fennakadások vannak.”92
92 Lásd Fejezetek 98. o.
A várostól délre a németek szállítási útvonalai körül még jó néhány szétugrasztott szovjet csapattöredék kószált, s ezek felszámolása addig nehéz volt, míg Székesfehérvárt a szovjetek tartották. Emiatt a Velencei-tó irányában is csak páncélosok „védőőrizete” alatt lehetett utánpótlást szállítani.
Eberhard Thunert vezérőrnagy január 21-ére virradó éjjel érkezett vissza a Philipp-páncéloscsoportnál tett látogatásáról. A hadosztályparancsnok Úrhidától keletre kialakított harcálláspontján úgy döntött, hogy Székesfehérvárt csapataival éjszakai, összpontosított támadással teljesen elfoglalja. Gille SS-Obergruppenführer, a IV. SS-páncéloshadtest parancsnoka ezzel 198egyetértett, s még a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóaljat, valamint az 509. nehézpáncélos-osztály néhány Tiger B harckocsiját is odaígérte az 1. páncéloshadosztály parancsnokának. Ezekből az erőkből egy újabb harccsoportot akartak kialakítani, amelynek parancsnokává Mertens őrnagyot szemelték ki. Az ígért erők azonban nem érkeztek meg időben. Sőt, a Tiger B-k egyáltalán nem jöttek. A 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj viszont Seregélyesről végül mégis elindult, hogy kivegye részét a Székesfehérvár elleni támadásból. A 23. páncéloshadosztályt is arra utasították, hogy északnyugatról vegyen részt a város elleni támadásban.93
93 1. Pz. Div. 719. o., valamint Vopersal 594. o.
Az 1. páncéloshadosztály Székesfehérvártól délre és délnyugatra gyülekező támadó csoportosításának jobbszárnyát egyelőre a 113. páncélgránátos-ezred II. zászlóalja fedezte, de később Börgönd irányából csatlakozott Marcks őrnagy ezredének zöme is, amit az I/4. páncélosszázad nyolc Panther harckocsija támogatott.
A balszárnyon Huppert alezredes 1. páncélgránátos-ezredét megerősítették a 1/6. páncélosszázad 10 Panzer IV harckocsijával, a 37. páncélvadászosztály önjáró páncéltörő ágyúival és a 37. páncélos-utászzászlóalj zömével. A harccsoportnak volt alárendelve a Ney-féle SS-harccsoport is, amelynek nyugat felől kellett támadást indítania a város ellen. A német-magyar csapatokat a 403. népi-tüzérhadtest és a 73. páncélos-tüzérezred ütegei támogatták.94
94 1. Pz. Div. 720. o.
A támadás nem sokkal 19.00 óra után vehette kezdetét.95 A meginduló német-magyar csapatok a város széléig gyors ütemben támadtak, de itt a szovjet védelem egyre erősebb lett. A délnyugatról támadó Huppert-harccsoport hamarosan letörte a város szélén létesített állások ellenállását, délről pedig a 113/10. (páncélos-utász-) század lövészpáncélosai zárkóztak fel és nyomultak tovább északi irányban.
95 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 212443. felvétel).
A város felé törő Huppert-harccsoport Szabadbattyán felől a városba vezető út mentén visszavonuló szovjet páncélosokba, főleg a 9. gárda-harckocsidandár M4A2 Sherman harckocsijaiba ütközött. A német harccsoport élen haladó Panzer IV harckocsik egy útkereszteződésben bevárták őket és két Shermant alig húsz méter távolságból kilőttek. Az összecsapásban a 6. páncélosszázad parancsnoka is súlyosan megsebesült, így a század vezetését Reif főtörzsőrmester vette át.
199Miután a német és magyar gyalogság elérte a város szélét, kezdetét vette a kegyetlen éjszakai helységharc. A város megtisztítása – főleg sötétben – nem volt könnyű feladat, de a támadók jól haladtak. Ennek ellenére akadtak olyan szakaszok, ahol a szovjetek nehezebben adták fel a harcot, és súlyos közelharcok alakultak ki. Így például a város délnyugati részének megtisztításakor a 37. páncélos-utászzászlóalj nemrégiben érkezett új parancsnoka, Behaim-Schwarzbach őrnagy éppen egy ilyen közelharcban sebesült meg.
A 113. páncélgránátos-ezred délről támadó erői előtt időről időre menekülő szovjet páncélosok jelentek meg a mellékutak irányából. Egy alkalommal lázas sietségükben és a nagy sötétben még a 113. páncélgránátos-ezred parancsnoki lövészpáncélosát is megtaszították, de mire a I/4. páncélosszázad parancsnoki Panther harckocsija feléjük fordította volna lövegcsövét, már el is tűntek a téli éjszakában. Az első két páncélost követő szovjet harckocsik és tehergépkocsik már nem voltak ilyen szerencsések, s nem úszták meg a Pantherek ágyútüzét.96
96 1. Pz. Div. 720. o.
A város központja felé közeledve a szovjetek ellenállása egyre erősödött. Grolman este 23 óra 30 perckor Wenck altábornaggyal való beszélgetése során kifejtette, hogy benyomása szerint a szovjetek nem fogják Székesfehérvárt pánikszerűen feladni, mint ahogy azt a dél körül beérkező különböző jelentések először sugallták. Ahogy fogalmazott, a város bevételével kapcsolatban „azzal tisztában kell lenni, hogy nem lesz könnyű sétagalopp”.97
97 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 212445. felvétel).
Ez alatt a 23. páncéloshadosztály – arra való hivatkozással, hogy erői saját arcvonalszakaszán vannak lekötve – csupán néhány páncélgránátosokból, páncélos-utászokból és vadászpáncélosokból álló kisebb rohamosztaggal támadta Székesfehérvár északi szélét.98
98 23. Pz. Div. 474. o.
Éjfél után még csak a város nyugati fele volt német kézben, legalábbis Huppert alezredes ezt jelentette.
Valamivel később a 23. páncéloshadosztály rádión megkérdezte az 1. páncéloshadosztály parancsnokságát:
„– Hol vannak a támadó élek? Kell segítség?
Erre Krantz vezérkari ezredes, a hadosztály első (hadműveleti) vezérkari tisztje némi iróniával így válaszolt:
– A helység közepén – stop – köszönet a jelentős támogatásért!99”
99 Idézi 1. Pz. Div. 720-721. o.
200Reggel 06.00 óra tájban egy német harckocsi a Nádor utca felől megközelítette a Városházát,100 majd 07 óra 15 perc körül már három német harckocsi tört előre a Városházánál páncélgránátos-támogatással. Shvoy Kálmán nyugállományú altábornagy szemtanúja volt az eseményeknek:
100 Fejér Megyei Szemle 7. Honismereti tanulmányok. (Székesfehérvár, 1970.; a továbbiakban: FMSZ) 177. o.
„Reggel 7 órakor férfiak, nők a tegnap délutáni [szovjet – Sz.N.] parancs alapján a Városháza előtt gyülekeztek munkára, amikor egyszerre negyed 8-kor valaki elkiáltotta magát: ’itt vannak a németek’, mire mindenki elszaladt. Nyomban utána az Ős-Fehérvár söröző sarkán meg is jelent 3 német tank, előttük az út két oldalán gyalogság. Onnan rövid megállás után folytatták menetüket a Felsőváros felé, a palota előtt el. A tankokat követték a felderítőkocsik, rádiós stb., de jöttek a gépek [vagyis a lövészpáncélosok – Sz.N.] a gyalogsággal is, s minden a legnagyobb rendben…
[…]
A kora reggel bejövő tankok, melyek szintén a balatoni út felől jöttek, fel volt gallyazva [álcázási célból – Sz.N.] és a nép ünnepelte őket. Fegyelmezetten viselkedtek, ezt meg kell hagyni.”101
101 Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918-1945. Sajtó alá rendezte, a bevezető szöveget írta, magyarázó jegyzetekkel ellátta: Perneki Mihály. (Budapest, 1983., a továbbiakban: Shvoy-napló) 310. o.
Ezzel közel egy időben a Zichy-liget sarkán is megállt egy német harckocsi, amely a Fő utcán nyomult előre. A harckocsi parancsnoka németül figyelmeztette a környéken szintén közmunkára gyülekező polgári lakosságot, hogy ne menjenek tovább, mert utcai harcok folynak.
Ekkor a környező házakban (a törvényszék épületében, a Wertheim-házban, a Karl-házban, a Magyar Királyi Szállodában és az evangélikus templomban) állást foglaló szovjet katonák, valószínűleg adott jelre, gyalogsági fegyvereikből tüzet nyitottak a páncélosra.102
102 FMSZ 10. o.
Az egész éjszaka tartó súlyos helységharcok után reggel 08.00 órára a német-magyar csapatok lényegében visszafoglalták Székesfehérvárt.103
103 HL KSZV-napló 4875. fólió.
A német járőrök 09.00 óra tájban kezdték átfésülni az óvóhelyeket, majd fél órával később a magyar SS-csapatok is megjelentek. Egy szemtanú leírása szerint:
„Fehér csuklya [téli álcaruha – Sz.N.] volt rajtuk, bal karjukon fekete szalag, halálfejjel. Bemutatkozásuk a tisztelgés után a következő volt: ’Keleti Arcvonal 201Bajtársi Szövetsége!’ Elmondották, hogy Budapestre szorult német erők kiszabadítására érkeztek Fehérvárra is. Céljuk, a Velencei-tó déli partján, a főútvonal mentén előretörni a főváros felé…”104
104 FMSZ 192. o.
A város területén vívott tisztogató harcok azonban még közel sem értek véget.
Délelőtt 10.00 óra körül Szárazrét és a városi piac felől, a Szőgyén-Marich utca irányából mintegy 300 szovjet katona, zömében géppisztolylyal, hurrá-kiáltások közepette a Városháza tér felé rohamozott. A kitörést kelet felé megkísérlő szovjeteket azonban a német-magyar csapatok bekerítették és kegyetlen harcokban megsemmisítették. Szemtanúk szerint az Anna kápolna felől egy német harckocsi repeszgránátokkal lőtte a gyűrűbe került szovjeteket. A harcok után a Bazilika mögött halomban feküdtek az elesett szovjet katonák holttestei. A csekély szovjet túlélőt és sebesültet a magyar SS-csapatok hadifogolyként a püspöki palota kapujánál gyülekeztették, s kezdetben meglehetősen durván bántak velük.105
105 FMSZ 177. o., Shvoy-napló 310. o.
A szovjet hadifoglyok létszáma elérte a 800 főt. A nagy mennyiségben zsákmányolt amerikai gyártmányú „Studebaker” tehergépkocsik, a visszaszerzett német „Hanomag” vontatójárművek és „Opel-Blitz” tehergépkocsik segítségével az 1. és 113. páncélgránátos-ezredeket újra teljesen gépesíthették. A 113/I. páncélgránátos-zászlóalj gyors éjszakai előretörése a főpályaudvaron már gőz alatt várakozó szovjet vasúti szerelvényeket ejtett zsákmányul, rajtuk többek között szállításra előkészített német harckocsikkal. A németek jelentéseik szerint mintegy 40 páncélost zsákmányoltak. A kijavított páncélosok egy részével később az 1/6. századot erősítették meg, amely a városért folytatott harcokban legalább két Panzer IV harckocsit veszített.106
106 1. Pz. Div. 721. o. és Stoves KTB 22. 1. 1945.
A Ney-féle SS-harccsoport a harcokban jelentős veszteségeket szenvedett. Január 20-án és 21-én Székesfehérvár körül és a városban folytatott harccselekmények során 171 fő elesett és több mint 300 katona megsebesült. Az eltűntek száma is meghaladta a százat. A magyar SS-katonák jelentéseik szerint 17 szovjet páncélost lőttek ki, de ez enyhe túlzásnak tűnik.107
107 Payer 461. o.
Székesfehérvár északi részét és a város északkeleti előterét a németek a déli óráktól kezdve megtisztították. A 113/I. páncélgránátos-zászlóalj, az I/6. páncélosszázad egyik szakaszának Panzer IV harckocsijai, a Ney-féle 202SS-harccsoport és a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj katonái elől visszahúzódó szovjetek 15.00 óra körül Kiskecskemétet is kiürítették. A német csapatok további előrenyomulását a IV. SS-páncéloshadtest rádión kapott parancsa leállította.
A Pákozdtól nyugatra ideiglenes védelembe vonuló erőket este a 113/II. páncélgránátos-zászlóalj leváltotta. Ezzel Székesfehérvár visszafoglalása gyakorlatilag befejeződött.108
108 1. Pz. Div. 722. o. és Stoves KTB 22. 1. 1945.
A város visszafoglalása utáni állapotok jellemzésére egy január 24-én kelt hivatalos jelentésből idézek röviden:
„A lakóházak egy része rongált, de többnyire lakhatók. A nyilasok is visszatértek (akik Veszprémben voltak). Székesfehérváron két nap alatt 4 ezer önkéntes jelentkezett a nyilas katonai alakulatokhoz, a toborzást tovább folytatják. A város rendjét a magyar csendőrség vette kezébe. A halottakat temetni kezdik. Sok szovjet katona esett el a visszafoglaló harcokban. A békés élet jelei kezdenek kibontakozni. A megszállás 30 napja alatt a város élelmet nem kapott. A front közel van, a város tele van félelemmel.”109
109 FMSZ 193. o. Az önkéntesek nagy száma talán a szovjet csapatok által elkövetett erőszakos cselekmények aránylag magas számával indokolható. Ez azonban már nem szorosan értelmezett hadtörténelem, ezért e munka keretében nem foglalkozom vele. A székesfehérvári szovjet atrocitásokról készült 1945. január 31-i rendőrségi jelentés megtalálható a Hadtörténelmi Levéltárban, a m. kir. rendőrség felügyelője iratai között 673/1945. számon.
A szovjetek legnagyobb sajnálatára a németek január 21-én este már nem kizárólag északnyugati irányból támadták Székesfehérvárt. Itt ugyanis a várost védő 21. gárda-lövészhadtest 41. gárda- és 84. lövészhadosztályai jól kiépített állásokkal és hatásos páncélelhárító tűzrendszerrel rendelkeztek. A 69. gárda-lövészhadosztály és 9. gárda-harckocsidandár erői viszont a várostól délre és délkeletre a támadó németeket nem tudták megakadályozni abban, hogy betörjenek Székesfehérvárra és a városközpont irányában nyomuljanak előre. Az északi városrészbe is beszivárgó német-magyar gyalogság lassan bekerítéssel fenyegette az északnyugaton harcoló szovjeteket.
A szovjetek, hogy elkerüljék a bekerítést, megkezdték a csapataik kivonását Székesfehérvárról. A manőver fedezésére a 338. páncéltörő tüzérezredből, két összevont lövészzászlóaljból és egy zsákmányolt német páncélosokkal felszerelt harckocsiszázadból utóvédet állítottak össze. Ezek az erők minden erőfeszítésük ellenére a német-magyar támadásokat csak lassítani 203tudták. Egy német harckocsit és egy lövészpáncélost kilőttek, de eközben maguk is négy páncéltörő löveget és három vontatójárművet veszítettek. A zsákmányolt harckocsikból a harc közben kifogyott az üzemanyag, ezért elhagyták őket.110
110 Balaton 1999 27. o., illetve Taraszov i.m. 5. számú vázlat.
Székesfehérvár elfoglalásával az 1. páncéloshadosztály végre megnyugtatóan biztosította a IV. SS-páncéloshadtest balszárnyát. Így a hadosztály a továbbiakban minden erejét a Velencei-tó és a Duna között kibontakozó ádáz küzdelemben vethette be.
