1945. február 7. szerda
(Időjárás: plusz nyolc Celsius-fok, napos, néhol gyengén felhős; a burkolatlan utak feláztak és nehezen járhatók, a burkolt útvonalak állapota javult, bár helyenként eljegesedtek.)
Reggelre a magyar 3. hadsereg arcvonalán végképp megszűnt a nyugalom. Mezőkomáromtól északnyugatra a szovjetek helyi betörést értek el, de egy magyar ellenlökés visszaszorította őket. A szovjet csapatoknak Kálozra is sikerült újra betörniük. A támadók előretörésük során az innen északra fekvő Belmajort is elfoglalták.
Napközben a szovjetek a Sió-csatorna mentén is támadásba lendültek. Század és zászlóalj erejű előretöréseik Siómaroson tovább mélyítették a betörést, Mezőkomárom és Dég körzetében pedig újabb betöréseket értek el.
Lajoskomárom környékén a már idézett Szabó hadnagy alakulata, az 1. gyalogezred 9. százada is nehéz helyzetbe került:
391„Február 7-én reggel egy összekötő járőr jelentette, hogy a 8. század eltűnt! Védőállásaikat elhagyták és a nyomokból ítélve, átmentek az oroszokhoz. Mélységes felháborodást váltott ki ez a gyalázatos tett. Egy kb. 2 km-es hézag támadt a balszárnyunkon. Ezen kívül az ellenség tisztában lett az erőviszonyokkal, ami végzetes volt számunkra. […]
Két szakaszom támpontszerű védelembe ment a hézag mögött azzal a parancscsal, hogy nagyobb erejű orosz támadás esetében halogató harccal vonuljon vissza a falu széléig, ahol újra egyesül a század többi részével, ami az állásaiban maradt 7. század mögött volt tartalékban.
Az oroszok bevárták a sötétedést, amikor heves aknavető-tűzzel lekötötték a 7. századot és először kisebb, majd később nagyobb egységekkel feltűntek a hézagban. Ekkor már valahonnan egy német alakulat – talán századnyi – páncélozott nyitott rajkocsijaikon [lövészpáncélosokon – Sz.N.] száguldozott a havas mezőn, villámgéppuskákkal pásztázva a terepet. Lőttek, ahol mozgást láttak, így a 7. század mögé kerülve, olykor őket is. Nem sok kellett ezeknek az idegeikben megviselt embereknek. Pánikba esett rajok egymás után hagyták el helyeiket és futottak visszafelé a sötétben. Századparancsnokuk eltűnt! Mi türelmetlenül vártuk a hézag-védő két szakaszt, de helyettük vegyes csoportok tűntek fel – most már németek is – elhagyva sérült járműveiket.
A pánik ragályos volt! Ez nekünk is elég volt. Egységesen ugyan, de mi is velük tartottunk. A falu túlsó határában német tüzérség állta el az utunkat. Nagy megkönnyebbüléssel egyesültünk a másik két szakasszal.”
A Nagyhörcsökpusztától nyugatra védekező biztosító erőket a szovjetek a Dég – Káloz közötti út vonalára vetették vissza.
A reggeli órákban Káloz és Csősz között a szovjet 68. gárda-lövészhadosztály erői mintegy 12 kilométer szélességben átkeltek a Sárvíz- és Malom-csatornákon, és azok nyugati partján hídfőt létesítettek.
Káloztól délre és északra ezred erejű szovjet kötelék kelt át a Malom-csatornán és páncélosok támogatásával bekerítette Kálozt. A települést védők a kapott parancs alapján átverekedték magukat északnyugat felé.
Délután a szovjetek zászlóaljnyi erővel betörtek Nagylángra. Soponyára ezred erejű kötelékkel hatoltak be. Innen csapataik Csősz déli pereméig törtek 392előre, de a 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja a 23. páncéloshadosztály részeivel közösen délkeleti irányban visszavetette őket.
A III. páncéloshadtest 23. páncéloshadosztályának jobbszárnyán február 7-ére virradó éjjel szovjet betörést reteszeltek el.
Napközben a hadosztály arcvonalát több szovjet támadás is érte. A kialakult három betörést a németek ellenlökésekkel felszámolták. A harcok során három szovjet harckocsit, két önjáró löveget és öt páncéltörő ágyút semmisítettek meg. A küzdelem súlyát ezúttal a 128. páncélvadászosztály Jagdpanzer IV vadászpáncélosai viselték, amelyek közvetlenül a főharcvonal mögött biztosítottak, s veszély esetén gyorsan bevethető mozgó páncéltörő tartalékot képeztek.
A Malom-csatornán átkelt és Csőszre betört szovjet alakulatok ellen a hadosztály harccsoportot állított össze, amelyet Tiedemann őrnagy, a 128. páncélvadászosztály parancsnoka és törzse vezetett. A harccsoport a páncélvadászosztályon kívül a 23. páncélosezred négy Panther harckocsijából, a 23/3. páncélos-felderítőszázad lövészpáncélosaiból, a 351. lángszórós páncélosszázad két Panzer III(Fl.) lángszórós harckocsijából, egy magyar sorozatvető-ütegből és egy 21 cm-es mozsárütegből állt. A 25. honvéd gyaloghadosztály környéken harcoló kötelékeit a harccsoport alárendeltségébe utalták.
A harccsoport ellenlökése Csősztől Soponyáig tört előre, de elegendő gyalogság hiányában a terepszakaszt nem tudta megtisztítani a szovjet kötelékektől.
A szovjetek a 23. páncéloshadosztály arcvonalán német jelentések szerint mintegy 180 halottat, négy foglyot és három páncéltörő ágyút veszítettek. A németek vesztesége összesen hét fő volt.
A 3. páncéloshadosztály egyelőre nem tudta megszállni a Margit-állás számára kijelölt szakaszát, mert az állások az utóbbi napok olvadása miatt nagyrészt víz alatt álltak. Emiatt a hadosztály csapatai továbbra is a Seregélyestől nyugatra elterülő magaslatokon tartották az arcvonalat.
393Az 5. SS-páncéloshadosztály legyengült csapatai a tartalékból bevetett 1. páncéloshadosztály harccsoportjaival közösen reggel 08.00 órakor támadást indítottak a Margit-állásba Seregélyestől északnyugatra betört szovjet csapatok felszámolása céljából. A hajnali 02.00 órától Fövenypusztánál gyülekező 1. páncéloshadosztály balszárny-harccsoportjának a 3. páncéloshadosztály részeit is alárendelték. A támadást a 73. páncélos-tüzérezred ütegei is támogatták.
Az 1. páncéloshadosztály balszárnyán harcoló 113/I. páncélgránátos-zászlóalj az I/1. páncélososztály Panthereivel és az 509. nehézpáncélos-osztály 16 Tiger B nehézharckocsijával visszafoglalta Börgöndöt, ahol szovjet páncélosokba ütköztek. A páncélozott harccsoport később déli irányban támadott tovább, hogy birtokba vegye a 130-as magaslatot. A magaslat körül délután még 12 szovjet páncélos védekezett.
Az 1. páncélgránátos-ezred századai a 24/I. páncélososztály négy harckocsijával, Mischke százados 1/5. páncélosszázadának 10 Pantherével, az 1/3. páncélos-felderítőszázaddal, a 37. páncélvadászosztály önjáró páncéltörő ágyúival és a 37. páncélos-utászzászlóalj részeivel északnyugati irányból támadást intéztek a Jánosmajor körül védekező szovjetek ellen.
A páncélgránátosokat ezúttal Ritz őrnagy vezette, aki hol katonái élén osztogatta a parancsokat, hol pedig az 5. század parancsnoki harckocsijából irányította a támadást. A németek dél körül visszafoglalták a majort. A harcokban 17 szovjet páncéltörő ágyút semmisítettek meg, vagy ejtettek zsákmányul.
Miután Jánosmajort birtokba vették, a harccsoport erői délkeleti irányban folytatták előretörésüket. A szovjetek ellenlökéssel próbálkoztak, de nem jártak eredménnyel. Az 1. páncéloshadosztály az 5. SS-páncéloshadosztály részeivel közösen hamarosan elérte a Seregélyestől közvetlenül északnyugatra lévő út- és vasútkereszteződést.
A helységtől északnyugatra lévő közúti hidat a szovjetek felrobbantották. A 37. páncélos-utászzászlóalj 2. századának katonái a közelben elhelyezkedő vasúti híd őrségét lerohanták. A szovjet páncéltörő ágyúk az akció során több utász-lövészpáncélost kilőttek. Hamarosan ez a híd is a levegőbe repült – ezúttal a németek kezétől. Ezután a német harccsoport észak felé fordult és a 130-as magaslat felé indított támadást. Céljuk a Bradelharccsoporttal való egyesülés volt.
Ezalatt Dinnyésnél a helységet védő SS-páncélgránátosok erőtlen szovjet támadásokat vertek vissza.
394A sikeres támadás során a németek visszafoglalták az 5. SS-páncéloshadosztály Seregélyes körül elveszített állásait és kiszorították a szovjeteket a Margit-állásból. A harccsoportok összesen 12 szovjet páncélos kilövését jelentették.
A betört szovjet erők visszaszorítása során a Sárvíz-csatorna és a Velencei-tó között február 6-án és 7-én a németek összesített jelentéseik alapján 30 szovjet páncélost és legkevesebb 43 páncéltörő ágyút semmisítettek meg. Saját veszteségük egy-egy megsemmisült harckocsi, felderítő páncélgépkocsi és páncéltörő ágyú, valamint további 22 megsérült, de kijavítható páncélos volt.
A IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán nyugodtan telt az éjszaka. Napközben is csupán két század erejű szovjet támadás indult a Székesfehérvár – Dinnyés vasútvonal irányában, amelyeket a 356. gyaloghadosztály csapatai visszavertek.
Székesfehérvártól északra a 3. SS-páncéloshadosztály 5. SS-páncélgránátos-ezrede korlátozott célú támadást indított az arcvonal kiegyenesítésére. A 3. SS-páncélos-utászzászlóaljat kivonták az arcvonalból és tartalékként a városban gyülekeztették.
A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a küzdő felek aznap is csak elszórtan vetették be légierejüket. Német csatarepülőgépek Budapest déli részén hét mozdony használhatatlanná tettek, egyet megsemmisítettek, több vasútállomást pedig bombatalálatokkal romboltak.
Wöhler aznap az OKH-hoz és a Führer főhadiszállására repült, hogy a magyar hadszíntérrel kapcsolatos kérdésekről megbeszéléseket folytasson.
Gaedcke 09 óra 20 perckor tájékoztatta Grolmant arról, hogy a szovjetek betörtek Nagyláng keleti felébe. A 6. páncéloshadosztály páncélozott 395harccsoportja a betörés felszámolása céljából már meg is indította ellenlökését. Az események alapján egyre inkább szükségesnek tűnt, hogy a 25. honvéd gyaloghadosztályt is visszavonják a Sió-csatorna vonaláról, mivel a magyar csapatok lélektanilag nehezen tűrték a balszárnyukban hullámzó harcokat. Grolman szerint inkább tervezetten vonják őket hátrébb, mintsem a szovjetek nyomására a magyarok szárnya veszélybe kerüljön.
A Balck-seregcsoport vezérkari főnöke arról is beszámolt, hogy az 1. páncéloshadosztály és a 3. páncéloshadosztály részei Jánosmajortól nyugatra, az 5. SS-páncéloshadosztály pedig a majortól északra indította meg támadását keleti irányban. A 08.00 órakor indított támadás célja az volt, hogy a németek visszafoglalják a Margit-állás állásait Seregélyestől északra. A továbbiakban vissza akarták foglalni a Dinnyés és Seregélyes közötti magaslatokat is, hogy a két település között helyreállítsák az arcvonalat.
A Balck-seregcsoport 11 óra 40 perckor jelentette, hogy a szovjet lövészalakulatok a Sárvíz- és Malom-csatornákon keresztül, Káloz körül fokozták támadó tevékenységüket. A 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja Nagyláng déli szegélyéig jutott, a szovjetek azonban Abától újabb erőket vetettek be a két csatorna között. A kialakult helyzetben Balck tábornok döntést várt az OKH-tól a 25. honvéd gyaloghadosztály visszavétele ügyében, mivel azzal számolt, hogy a magyarok csapatmozgása nehézkes lesz. Az OKH korábban általánosságban már engedélyezte a seregcsoport alakulatainak visszavonását egy jobban védhető vonalra.
Grolman és Gaedcke 12 óra 10 perckor egyetértettek abban, hogy a 25. honvéd gyaloghadosztály visszavonására alapvetően már engedélyt kaptak, de seregcsoport még várta az OKH értesítését. A hadseregcsoport 12 óra 50 perckor felhívta a hadműveleti osztályt, és közölte, az OKH nemrég engedélyezte a hadosztály visszavonását az Enying észak – Soponya vonalra. A csapatmozgásokat este kezdik meg. Ha az OKH másként döntene, időben tegye, mert a magyar csapatok lassabban menetelnek, mint a németek.
A hadműveleti osztály 13 óra 20 perckor közölte a hadseregcsoporttal, hogy az OKH egyelőre mégsem engedélyezi a 25. honvéd gyaloghadosztály visszavonását. Döntés csak az újabb führeri helyzetmegbeszélés után volt várható, amelyet legközelebb este 18.00 órakor tartottak.
396A Dél Hadseregcsoport 17 óra 05 perckor újra érdeklődött a hadműveleti osztálynál a döntés felől, de nem kapott választ. Öt perccel később a Balck-seregcsoport már sürgős döntésért fordult a hadseregcsoporthoz, hiszen a szovjetek időközben Siómarosnál, Dégnél és innen északkeletre is betörtek a magyarok főellenállási vonalába. Kálozt délkeletről, keletről és északról is támadták. A települést már nem sokáig tarthatták a védők, mert ehhez nem volt elegendő erejük. Nagylángot is elfoglalták a szovjetek. Csapataik ezrednyi erővel innen Soponya felé támadtak. Ezek a szovjet manőverek egyre inkább veszélybe sodorták a tervezett csapatmozgásokat, a magyar csapatokat már az oldalba támadás veszélye fenyegette.
Az 1. páncéloshadosztály és az 5. SS-páncéloshadosztály támadása viszont jól haladt. A hadosztályok csapatai a 130-as magaslat előtt álltak, amelyet még 12 szovjet páncélos védett. Ha ezt a magaslatot is beveszik, a Margit-állásban immár folyamatos védővonalat alakíthattak ki.
Balck tábornoknak 17 óra 30 perc körül fogyni kezdett a türelme és Grolmannál megsürgette a magyar hadosztály visszavonására vonatkozó döntést. A seregcsoport parancsnoka csak addig tartotta a magyar csapatokat a Sió-csatornánál, amíg a 23. páncéloshadosztályt a szovjetek erősen szorongatták, s ezzel valamit enyhíthetett a nyomáson. A szovjetek viszont már nem a 23. páncéloshadosztályt támadták, hanem a magyarok szárnyát. Ezért a 25. honvéd gyaloghadosztály kiugró arcvonalát vissza kellett vonni, különben a szovjetek már másnap végezhettek a hadosztállyal.
Balck unszolására Grolman 17 óra 45 perckor előadta Wencknek, hogy a seregcsoport a 25. honvéd gyaloghadosztályt eddig bonyolult helyzetben is ott tartotta Sió-csatorna partján, de most már sürgősen engedélyt kért a kijelölt vonalra való visszavonására. Wenck ezek után végre megadta az engedélyt.
A Balck-seregcsoport erről este 18.00 óra előtt néhány perccel értesült. Gaedcke jelezte, mivel időközben Nagylángot elfoglalták a szovjetek, a kijelölt vonal a korábbi jelentésekkel ellentétben a településtől nyugatra nem húzódhat.
A seregcsoportnak a 6. páncéloshadosztály kivonásának ügyében is nehézségei adódtak. Előző nap jelezték, hogy a hadosztály erőit ki kívánják vonni az Harteneck-hadtestcsoport arcvonaláról és az ismét bevetett 1. páncéloshadosztály helyett Székesfehérvárnál akarják tartalékban tartani.
397Gaedcke reggel úgy tájékoztatta Grolmant, hogy a páncéloshadosztály erőit február 11-ig vonnák ki. Grolman felhívta a figyelmet arra, hogy a szovjetek Mány körzetében mozgatják a 2. gárda-gépesítetthadtestet és az 5. gárda-lovashadtestet. Ekkor a beszélgetésbe bekapcsolódott a hadseregcsoport hadműveleti tisztje is és közölte, hogy Hitler táviratban adott parancsot a 3. és 4. lovasdandár kivonására az I. lovashadtest parancsnoksága alatt.
A kezdetben nehezen érthető intézkedés mögött a német katonai felső vezetés nehézkessége húzódott meg. A Balck-seregcsoport által felvetett problémára, miszerint Székesfehérvárnál tartalékot akar képezni, az OKH és Hitler – egyeztetés nélkül – két különböző megoldást választott. Az OKH engedélyezte a 6. páncéloshadosztály kivonását, Hitler pedig ugyanabból a célból az I. lovashadtest két lovasdandárának kivonását rendelte el. Bizonyára a szovjetek örültek volna a legjobban, ha mindhárom német alakulat egyszerre távozik az arcvonalból. A félreértésre 09 óra 50 perckor a hadseregcsoport hívta fel a hadműveleti osztály figyelmét, mondván mindkét átcsoportosítást nem lehetett egy időben végrehajtani. A hadműveleti osztály döntést ígért az ügyben.
A döntést segítendő a Dél Hadseregcsoport 11.00 órakor kifejtette a hadműveleti osztálynak, hogy amennyiben a lovashadtestet valóban ki kell vonni, két intézkedés elengedhetetlennek látszik. Egyrészt a hadtest jelenlegi arcvonalát vissza kell vonni, ami valószínűleg Esztergom feladásával járna; másrészt a 2. páncéloshadseregtől át kellene csoportosítani egy hadtestparancsnokságot, amely a lovashadtest helyett vezetné a Balck-seregcsoport északi szárnyán harcoló hadosztályokat.
A hadműveleti osztály erre közölte, hogy az I. lovashadtest kivonása a fontosabb, de ha lehetséges, a 6. páncéloshadosztályt is ki kell vonni. Ez utóbbiról döntsön a hadseregcsoport. A hadseregcsoport hadműveleti tisztje szerint a 6. páncéloshadosztály pótlólagos kivonása lehetetlen volt. A hadműveleti osztály sietett megnyugtatni, hogy a dolgot majd megbeszélik Wöhlerrel is, aki éppen Hitlernél tartózkodott.