428. ESIK
428. ESIK
Ősz áprilisban. Hűvös, nedves, hideg idő van, a fák még teljesen lombtalanok, s a szitáló eső egészen őszre vall. Az utcák néptelenek, alig hisszük, hogy most tavasznak kellene mosolyogni, ragyogó, szép, lombot fakasztó napsugárnak.
Átjárja a szívünket is ez a nedves hidegség. Hiába ég kályhánkban a tűz, fázunk. Érezzük, hogy most a napnak kellene meleget adni, a napot pedig piszkos, barna felhők takarják, az eső szitálva hull a kövezetre.
A kertben lenn egy bolond fa virágzik, mellette az orgonafa zöldell. Szegény virág, szegény zöld levél!…
Virág, lomb reszket a sűrű, hideg esőben, csak a többi csupasz fák kérges ágain csillog az esőcsepp. Nem kell most virág, nem kell most zöld lombsátor, hiszen ősz van, hideg, áprilisi ősz.
Ősz áprilisban. A tavasz szeszélyes hónapja most is rávallott magára. Ma őszt és őszi hangulatot hozott. Holnap talán már teljes pompájában ragyog ismét a tavasz, illatozik a barackfa virága, zöldell az orgonabokor, s a rügyfakasztó lehellett pár nap alatt lombsátort csinál. De most esik, szomorúan, szitálva hull az eső, s szánakozva nézzük a barackfa virágának egy-egy, sárba hullott, gyenge szirmát.
Debreczeni Hírlap 1899. április 13.
