439. A PÉNZES GYÖRGY ESETE
439. A PÉNZES GYÖRGY ESETE
Pénzes György históriája szomorú, nagyon szomorú. Olyan, amilyent az a bizonyos nagy drámaíró szokott egyre-másra csinálni a szenzációra éhes emberiség étvágya enyhítésére. Pénzes György szegény kocsitoló volt nagy családdal, kevés kenyérrel. Két kocsit akart összekapcsolni a minap a pályaudvaron, s mivel a sors áldozatul szemelte ki, természetes, hogy az összekapcsolás után megbotlott az egyik sínbe, s keresztülment rajta a vonat. Beszállították a kórházba, de hasztalan volt minden segély. Hogy a nagyközönség teljesen bevégzett katasztrófát kaphasson, Pénzes Györgynek meg is kellett halnia. Meghalt, eltemették, árván, támasz nélkül hagyott egy szegény asszonyt s három apró gyermeket. A rendőrség konstatálta, hogy a katasztrófa saját vigyázatlansága folytán történt. Evvel aztán be is fejeződött az egész szomorú kis história. Sors uramnak azonban ez még nem volt elég. Még gúnyolódni is akart áldozatával. Így történt aztán, hogy szegényes [!] Pénzes Györgynek halála után kétségessé vált egész személye, története is. Szegény Pénzes György! Azt se lehet tudni, hol vágta ketté a kerék. Egypár laptársunk arra esküszik, hogy Nagyváradon. De megszólal ám Debrecen is. – Ő nem engedi a jussát. Egyszer gázol el valakit egy évben Debrecenben a vonat, s azt is magának tulajdonítja Nagyvárad!… Szóval szegény György nem nyughatik békén a debreceni temetőben. Mindenképpen váradi mártírt akarnak belőle csinálni. Hjha, mert a közönség Debrecenben is, Váradon is helyi szenzációt kíván.
Szabadság 1900. január 10.
