482. NYÍLIK AZ ORGONA
482. NYÍLIK AZ ORGONA
Május hónak szent virágai: az orgona és a borostyán szirmaikat rég elhullatták már. Leveleik soványak és sárgák. Az őszi szél sárga-vörös pettyeket lehelt rá…
Emlékeztek az orgonavirágra? Vagy nem is. Emlékeztek a fiatal tavasz édes mámorára? Ugye, hogy andalogtunk jázmin- vagy orgonabokrok alatt. Ugye azt hittük, hogy szentséges Madonna Olga, Ilona, Gabriella, Margit és a többi?… Emlékeztek?… Lám az ősz emlékezik. Az ősz nem felejtette el az ifjú tavasz mámoros szerelmét. Emlékezik, s szerelmet szívott az orgonabokorral, s íme: ismét nyílik az orgona virága… Szirmai véznák, színe szürkeséges, illata nincsen, de – mégis csak orgonavirág. Eldobjátok az ifjúi pásztorórák emlékét, mert karjaitok közé nem tudja hozni, akit egy időben tüzes szorítgatással ölelgettetek?…
Száll[j], repdess körül bennünket emléksereg. Oh, nyílj csak ismét, orgona virága!…
*
A szép őszi napok nemcsak [az] akácot virágoztatták újra. Újra nyílik az orgonavirág is. Dr. Ertler Mór orvos udvarában egy hatalmas orgonabokor van, mely rakva van nyíló virágokkal. A virágok nem olyan teljesek, mint a tavasziak, de elég szépek. Egyik vidéki előfizetőnk is küldött ma nekünk egy fürt orgonát. Úgy látszik, hogy a szeptemberi ősznek nemcsak Nagyváradon vannak tavaszi ambíciói…
Szabadság 1900. szeptember 27.
