487. A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ MEGNYITÓ ÜNNEPE
487. A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ MEGNYITÓ ÜNNEPE
Megvolt az ünnep… Nemes, becsületes, szép ünnep volt, olyan, amely után jólesik a hétköznapok munkája. Az első előadásnak, az előjátéknak a lelkesedése, láza kicsapott az utcára is, és felhevítette a szíveket. Csupa lelkes, derék jó ember volt ma Váradon.
Az utcák borús, szürke őszi képét trikolórok tették színessé. A várost is egészen ünnepivé változtatta az a folytonos sürgés-forgás, amely a Bémer téren és a városháza körül uralkodott. A színház körül egyre nagyobbodott a tömeg. A zárókőletételnél már fekete volt a tér azoktól, akik kiszorultak, és amikor benn felgyúltak a lámpák, és a taps vihara kizúgott az utcára is, hatalmas, nagy tömeg állta körül a klasszikus szépségű új színházat elfogódva, szorongó, csendes izgalomban.
Nemes, becsületes, szép ünnep volt a mai. Nagyvárad megérdemelte ezt az ünnepet. Terhes, nagy áldozatokkal, lelkes, kitartó munkával szolgált rá.
Fel a szívekkel – bízhatunk a jövőben, ha a múlt ilyen eredményt hozott.
Hála és köszönet mindazoknak, akiket illet. De hála és köszönet elsősorban annak a kedves, elmés, jószívű nagyváradi közönségnek, amely régi álmát erős óhajtással, erős akarattal ilyen szép valóra tudta váltani.
Zengjen a szó, a dal azon az új színpadon. Nézzen az a művészsereg, mely felavatta az új oltárt, bizalommal a jövőbe: a mai ünnep hangulata, láza vissza fog térni mindig, ha szívéhez szólnak ennek a nagyváradi közönségnek.
Lesz még ünnepe Szigligeti házának.
Szabadság 1900. október 16.
