506. A REPÜLŐ BORBÉLY
506. A REPÜLŐ BORBÉLY
Így hívták, így ismerték mindenütt vagy félesztendő óta. Kis, furcsa, jókedvű ember, aki olyan kacagva és kacagtatóan szaladgált a kenyérért, hogy észre sem vette, hogy nagyon elfáradt. A repülő borbélynak ugyanis sokat kellett fáradnia. Kacagni már nem kellett sokat, de ő mégis kacagott. Sok oka pedig nem volt reá. Családja van a kis borbélynak, ezért kellett annyit szaladnia. Reggel hattól kezdve ki nem fáradva nyargalta be az ő rendes pácienseit. Itt lármáztak rá, hogy korán jött, amott, hogy mindig elkésik. Ő bohóskodva, kacagva vette a szerszámát, s rohant tovább. Figaró itt, figaró ott. Szaladás közben arról ábrándozott, mikor neki egy kis fészke lesz. Mikor neki nem kell mindenkihez szaladni. Üzlete lesz, abba is csak járnak. Elérte a vágyát fél évi nyargalás után. Figaró hajlékot kapott, s kacagó arca még jobban ragyog a Zöldfa utca sarki kis, új üzletben, ami nem valami fényes hajlék, de elég egy család boldogságára. – A kis borbély ott szorgoskodik most egész nap… Ráfér fél évi nyargalás után. S ha a „páciensek” jó emberek, ezután még inkább pártolják a kis repülő borbélyt, a legboldogabb figarót.
Szabadság 1900. november 11.
