550. NŐK BARÁTJA

Full text search

550. NŐK BARÁTJA
A nemes, az okos, a finom és elegáns de Ryont aligha fogjuk viszontlátni ebben a szezonban a nagyváradi színpadon. Egy ilyen előadás éppen elég egy szezonra. Nem okolunk ezért senkit, az egyedüli oka ennek maga Dumas, az elegáns és mégis súlyos, a szellemes és mégis bölcs, a nagyszívű Dumas.
A Nők barátjához kellene egy csoport nagy intelligenciájú színész, csupa igazi, kiváló művész, akik szeretik és megértik Dumas-t és egy előkelő, válogatott közönség, amely már ismeri és szereti Dumas-t. Nos hát ez a két feltétel nem volt meg a mai előadáson. Aki látta, hogy az első felvonást, amely csupa ragyogó ötlet, milyen vontatva és lélek nélkül játszották, és aki látta, hogy a közönség mennyire unatkozott ez alatt a felvonás alatt (amelyben igaz, nem történik semmi különös), az hazamegy, elolvassa a Nők barátját és azt kívánja, ne adják elő inkább soha többet, mintsem így.
Nem vádolhatunk a színészek közül senkit: mindegyik megtette a kötelességét becsületesen, igyekezettel. De hová lett Dumas szelleme, hová lett az a nagy játékstíl, amelyet ez a darab megkíván!
Legjobban jellemzi az előadást és talán a közönséget az, hogy a leggyönyörűbb, a legelmésebb mondások hatástalanul repültek el, és egy bohózati mozdulatra, egy-egy közönségesebb hangsúlyozású mondásra, amely pedig fájdalmasan kirítt a finom környezetből, hahotázott a közönség, mintha örült volna, hogy végre talál valami mulatságosat.
De Ryont Balla játszotta. Valaki ezt mondta rá: elegáns, de semmi egyéb, mint elegáns. És véleményünk szerint ez az igazság. Úgy halljuk, hogy a kiváló színész ma fáradt és kedvetlen volt, máskor remekel ebben a szerepben. Ismerve fényes kvalitásait, hisszük, hogy így áll a dolog.
Jane de Simerose-t P. Szép Olga játszotta. A közönségnek örömére volt, hogy az oktalanul mellőzött, kitűnő művésznőt viszontláthatta, bár ez a szerep nem egyéniségéhez való. Dicsérete, hogy a nehéz szerepben mégis sikert tudott elérni.
Szohner Olga pompás Balbine volt, E. Kovács Mariska kitűnő milliomos kisasszony. Ő volt talán az egyedüli, aki úgy játszotta a szerepét, ahogy Dumas megalkotta. Az a leány volt, akiről elhisszük, hogy a Nők barátja érdemesnek tartja érte lemondani a szabadságáról.
Leverdet-né szerepébe „beugrott” Peterdyné. Dicséretes biztonsággal játszotta azt az asszonyt, aki „jó a rövidlátók és tisztességes a vakok szemében”. Szarvasi sok erővel játszotta a hegyvidéki embert, Peterdy pompás de Tergettes volt, Bérczi és Erdélyi igen jól játszották kis szerepeiket. Deésy szimpatikus Simerose volt.
A hatás igen kicsi volt, a taps kevés, Kovács Mariskát nyílt színen megtapsolták. Aki ismeri, szereti és érti Dumas-t, aki ebben a darabban voltaképpen magát, a Kaméliás hölgy s Denise íróját adja, az szomorkodott.
Szabadság 1901. január 15.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi