553. A KIS ALAMUSZI
553. A KIS ALAMUSZI
Kedves vendégünk, Ámon Margit kisasszony, mai, harmadik fellépésével olyan sikert aratott, mely egészen feleslegessé tette óvatos tisztelőinek lármás tüntetését s a mezei hadak zajos bevonultatását. Ez az igazán hatásokra szánt szerep, De Chateau Renard vicomte, mintha Ámon Margit számára készítődött volna, annak az Ámon Margitnak, aki tanult Hegyi Arankától, Küry Klárától, s adhat ebben a szerepben nagyon sokat önmagából is. Kedves volt, bájos és legelsősorban ügyes. Ma énekszámai is több sikert arattak. Ám az alamuszimarsot mégiscsak másképpen hallhattuk volna Forrai Ferikétől. A kedves vendéget különben tüntetően tapsolták. Virágban, tapsban, kihívásban bőséges része volt. Mellette Nyárai Antalnak volt nagy-nagy sikere. Valóban, ma éreztük, hogy nem is olyan triviális mondás az, hogy Nyárai a mi primadonnánk. Mindig élvezetes, mindig erős, mindig zseniális. Mondanunk sem kell, hogy Lányi Edit ma is sok tapshoz jutott. Toalettjei is feltűnést keltettek. Szilágyi Dezső és Bérczi tetszettek még. Az előadás egyébként gyenge volt. A rendezés száz hibájú. No, de nem is az előadás érdekelte a mai telt házat, mely csodálatosan népszínházi hangulatot mutatott. – Holnap utoljára lép föl a vendégművésznő.
Szabadság 1901. január 26.
