108. NAGYHÉT
108. NAGYHÉT
A bűnbánat divatba jött. Nem lehet mást mondani. Különben is ma minden a divat hatalmától függ.
Ideges, kedélybeteg, unatkozó mágnás hölgyek kigondolták, hogy a nagyhéten penitenciát tartanak, s most nagyban folyik a bűnbánás.
Vannak aztán olyan emberek is, kiknek egyéb dolguk sincs, mint kilesni, hogy mivel foglalkoznak azok a bámult és irigyelt földi lények, kiknek a sors sokágú koronát juttatott.
Ezek először megütköztek, mikor megtudták, hogy őméltóságaik most naphosszat térdelnek és imádkoznak – azután gondoltak egyet, s mint mindig – úgy most is követték modelljeik példáját. Elvégre is divat – divat. Ha az ember divatos akar lenni, ne ijedjen meg semmitől.
Így jött divatba a bűnbánás. Érték tekintetében semmivel sem múlja felül a legújabb párizsi hóbortot, mely vissza akarja állítani Ízisz és Ozirisz tiszteletét. Abban épp annyi az őszinte vallásosság, mint ebben, s egyik olyan tiszteletreméltó, mint a másik.
A pesti mágnásnegyed asszonyai éppen olyan szükségét érzik a bűnbánásnak, mint a hóbortos párizsi hölgyek az egyiptomi vallás visszaállításának.
A szívhez egyiknek sincs semmi köze, csak az idegeknek. Ezek a megbomlott idegek szülői most minden bizarr, őrült dolognak, s ezek a megbomlott idegek csinálnak a legszentebb érzésből, a bűnbánatból is divatot.
A kereszténység nagy ünnepe közel van. Halál és feltámadás napjait egymás után, mélységes jelentőségű közelségben fogjuk megünnepelni.
A bűnbánásnak, a megtisztulásnak legalkalmasabb perce elérkezett.
Ha átgondoljuk s átérezzük a két nap jelentőségét, már keresztülmentünk a bűnbánat processzusán. Akkor már csak azok felett kell sajnálkoznunk, kik a hideg kövön térdelnek naphosszat, s megnyugodni mégsem képesek… Nem engedik azok a nyomorult idegek, melyek Buddha, Ízisz és Ozirisz tiszteletét hozták be, melyek a bűnbánatból divatot csináltak…
Debreczeni Hírlap 1899. március 28.
