116. PRIELLE KORNÉLIA DEBRECENBEN
116. PRIELLE KORNÉLIA DEBRECENBEN
Az Istentől igazán megáldott asszony Prielle Kornélia…
Megadatott néki egy ritka adomány: egy nemzetnek több mint félszázad évig ünnepelt művésznője lenni. Ugyanaz a hatalom, mely lelkének teremtő erőt adott, megajándékozta egy hosszú, dicsőséges élettel s örök ifjúsággal is.
Mikor tegnap a nagyközönség tapsvihara között vette át a ki tudja hányadik virágcsokrot – megvallom, hogy könny szökött szemembe. Valami hódoló érzés támadt a szívemben, hódolat az ő csodás művészete, hosszú, dicsőséges élete előtt…
Kornélia, a Petőfi Kornéliája… Ő volt a lánglelkű művésznő, ki több mint félszázad évvel ezelőtt lángra gyújtotta a legnagyobb magyar költő szívét!…
Mennyi tenger-idő futott el azóta. Kialudt a költő szíve, el is porladt már régen, nagyon régen valahol…
De a dalok élnek, a lélek most is él. Prielle Kornéliának sem jutott csupán hosszú élet, hanem halhatatlanság is, mert az igazi költészet s az igazi művészet mindörökre él…
És hogy játszik még mindig ez a nagy művésznő! Leköt, lebilincsel, elragad bennünket. Lelket önt a leggyarlóbb darabba, kiválik a legbuzgóbb környezetből is.
Tegnap este az Ahol unatkoznak c. francia vígjátékban lépett fel először, a hercegnő szerepét játszotta, s a zsúfoltig telt ház egész este zúgott a tapsvihartól.
Ez a taps egészen az övé volt. Csak ő érdemelte meg. A többi szereplők készületlenséggel küzdöttek, s elejtették a darab leghatásosabb részeit.
Nem térünk ki ezúttal egyesek hibáira, nem akarjuk a Prielle Kornélia művészi játékának hatását gáncsoló hangokkal zavarni, de azt ki kell mondanunk, hogy Prielle Kornélia felléptekor színészeinktől több buzgalmat vagy – mondjuk – több pietást kívánunk.
A színházat zsúfoltig megtöltötte a közönség.
Debreczeni Hírlap 1899. április 20.
(a–e.)
