142. A HÉTRŐL

Full text search

142. A HÉTRŐL
Szomorúan, nyomasztó érzéssel veszem kezembe a tollat, hogy a hét krónikájáról írjak.
Naivság, elfogultság az egész… Amit mi eseménynek hívunk, amiről mi krónikát írunk, egy rövid epizódja, eltörpülő mozzanata annak a nagy tragikomédiának, aminek Élet a neve.
Járunk-kelünk az ócska színpadon, ócska díszletek közt. Ócskák az érzelmek, amelyek hevítnek, ócskák, kopottak vagyunk mindnyájan. – Igaz esemény egy van itt csak: a halál…
…Az az édes, fiatal, szép asszony, aki már frissen hantolt sírban nyugszik, boldogtalanabb volt mindannyiunknál. Mi csak az életben komédiázunk, mi csak az életben viselünk álarcot, neki pedig az volt az átka, hogy a sors ebben a nagy komédiában is színésznővé tette…
Óh, Kean férfi volt, erős férfi, mégis hányszor rohant el annak a mélységnek sziklapartjáig, melynek neve: előhívott halál!…
És mit csináljon a gyenge asszony, kinek szerencsétlenségére rajongó művészlelke, bolondosan nagy szíve van?!… Mit csináljon, mikor a rajongót kinevetik, a művésznőt nem értik meg, a nőt nem becsülik a mi őrült, fejen táncoló korunkban?… Óh, én nem vetek követ reád, pihenni tért szegény asszony!… Akik olyan szamarak, mint mi vagyunk; akik szeretni és megértetni, küzdeni és diadalt aratni vágyunk, oda jutunk mind, ahova te… Selyemszalag, ólomgolyó, morfium, bolondok háza, egyre megy. A neve mindegyiknek: halál…
A halál új csupán, a halál a földön igazi esemény…
Úgy fáj, hogy a halál gondolatának reám szakadt terhe miatt nem tudok szívemből örülni egy feltámadásnak… Az Ördögsziget porkolábja felrázta nehéz álmából az élőhalottat: az igazság győzött!… Az igazság… Én úgy érzem, nincs igazság más, csak a halál. Az az élve eltemetett, szegény ember sem önmagáért örül a feltámadásnak, hanem két ártatlan, kicsi gyermekért s egy sápadt, könnytelen Madonnáért…
Gloire nemzete, a te földeden játszik az élet komédiája legmegrázóbban! Fenséges és nevetséges, égi és pokoli, szűzi és megfertőzött egy kaosszá verődve nyüzsög a te szőke vízű Szajnád partján, melynek hűvös vize annyi forró, lázas agynak adott már örök nyugalmat.
…Nálunk is folyik a komédia. Egy nemzet életébe megy a játék. Vajon meggondolják, vajon megfontolják ezt, akikre a kockadobás van bízva?…
Hinni nem lehet senkiben. A kötelességteljesítés gyönyörű eszme, de csak eszme, sőt ennél is kevesebb: utópia. Van egy halálos ellensége: az önzés, az önérdek. Tegyék szívükre kezüket közéletünk vezetői, és számoljanak!…
Ilyen nemes, elérhetetlen eszmékre építették a társadalmat a nemzetek apostolai. Ők hittek ezekben, de manapság már ki hisz?…
Ti talán még hisztek, jövőnk reménye: ifjúság!… Törvényhozók, politikusok, mennyit tanulhattatok volna az erdélyi főváros diákparlamentjétől!… Azok a fiatal szívek még hisznek az ideálokban, de ti már – önmagatokban sem!
Künn a mezőn virágzik a rozs, pár hét múlva aranytenger hullámzik a magyar rónán. Aratni fog a föld népe – a gazdagok számára. Ragyogó, forró napsugaras nyár van. Mindenütt élet, és engem mégis úgy elfogott a szkepszis, a halni vágyás gyötrelmes hangulata.
Keresem a vigasztalást, az erőt a hatalmas, élettől duzzadó természetben, és – tudja Isten – nem az életet, a virulást látom, hanem a lefonnyadt, porba hullott akácvirágot, mely még nem régen dalra és szerelemre hangolt…
…Hiábavalóság, elmúlás, halál, rólatok írtam krónikát. Nincs itt a földön semmi más esemény, csak egy: a halál…
Debreczen 1899. június 10.
Dyb.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi