147. LATINOVITS, BIRÓ PÁL, UGRON GÁBOR
147. LATINOVITS, BIRÓ PÁL, UGRON GÁBOR
Úgye talány ez a három név így egymás mellett?…
Hát úgy történt a dolog, hogy Hegyi Aranka, a Népszínház primadonnája S. A. Újhelyről a fővárosba akart utazni. A pályaudvaron Biró Pállal, a Felső Magyarország szerkesztőjével beszélgetett, mikor egyszer odalép bizonyos Latinovits Ernő úr volt kormánypárti képviselő. Üdvözli Hegyit, de tudomást sem vesz kísérőjéről. A művésznő siet a két urat egymásnak bemutatni: „Latinovits Ernő – Biró Pál szerkesztő”.
Latinovits úr a bemutatásra nem reagál. Biróra rá se néz, s nem fogadja el a feléje nyújtott kezet.
Eddig rendben volnánk. Latinovits úr a Nemzeti Kaszinó tagja, s elvégre nem lehetnek mindnyájunknak egyforma fogalmai az illedelemről.
Ami ezután jön, az aztán érdekes!
Biró természetesen provokáltatta Latinovitsot.
A provokált úr segédeitől ez a válasz érkezett.
Nemzeti Kaszinó, Budapest.
Igen tisztelt uram:
Latinovits Ernő úr megbízott, hogy Biró Pál úr s közte felmerült ügyet belátásunk szerint intézzük el.
Véleményünk a következő:
Az illendőségi szabályok szerint az előkelőbb és idősebb úrtól a kevésbé előkelő és fiatalabb úr elvárni köteles, hogy kéznyújtásra méltatja-e. Jelen esetben az idősebb Latinovits Ernő úr, tehát Biró Pál úrnak várnia kellett volna, hogy az első találkozása Latinovits Ernő úrral mindjárt bizalmas lesz-e. E szabály ellen vétvén, Biró Pál úr köteles hibájának következményeit elviselni.
Továbbá senkitől sem követelhető, hogy „kezét nyújtsa”, mert az nem az illendőség, nem a becsület, hanem a bizalom kérdése.
Ezek után lovagias elégtételadás és -vételnek helyét ez esetben nem látjuk. Tisztelettel:
Budapest, 1899. május 28.
Ugron Gábor s. k.
Kubinyi Árpád s. k.
Az ügy folytatása nem tartozik reánk. Egyoldalúlag befejeztetett. Bolygatni nem kívánjuk, csak egypár szó mondanivalónk van.
Eltekintve attól, hogy arra a hölgyre sem valami megtisztelő, ha az ő kísérőjét előtte és így sértik meg, tagadhatatlanul és elvitathatatlanul fennforog a sértés!
De előáll Ugron Gábor, a nagy függetlenségi népvezér, a nagy demokrata, a rabonbán ivadék, a Nemzeti Kaszinó tagja, s olyan szépen meghúzza az előkelő és kevésbé előkelő közt a választóvonalat, hogy attól – ha valamit adnónk rá – holtig koldulhatna szegény Biró Pál, aki nem tagja a Nemzeti Kaszinónak, de lelkes és önzetlen tollharcosa az igazi függetlenségi eszmének!
Felesleges dolog tovább kommentálni Ugron úr eljárását.
Biró Pálban van annyi önérzet, hogy kellően megalkotja a maga fogalmát Ugron úrról és felfogásáról.
Aki önérzettel és tehetséggel kezeli a tollat, azt nem képesek kicsinyelni vagy lenézni sem nagy, sem kis összegekben kártyázó kaszinótagok.
De alkossa meg Ugron Gáborról más is a véleményét.
Ez a viharos politikai múlttal bíró úr új oldalról mutatta be magát.
Higgy neki, óh „romlott értelmiség és gyenge nép”!…
Debreczen 1899. június 17.
-d-.
