148. AZ ÉV DELÉN

Full text search

148. AZ ÉV DELÉN
Ma dél volt. A nyár leghosszabb napja. Nem hiszem, hogy valaki észrevette volna. Melegnek ugyan nagyon meleg volt, most pedig, mikor ezek a sorok hosszú, keskeny, fehér papírra dőlnek, felhők tolulnak, zivatar készül.
A lelkem kiszáll a nagy, egymásra rakott házak fojtó levegőjéből. Ott van, ott pihen meg, hol a sárgulni kezdő kalásztenger megremeg a zivatart jósló szél erős fúvalmától.
Milyen erősítő, milyen szabad ott a levegő. Csend, mélységes csend mindenütt, mintha az a tenger élet rettegve várná az arató kaszát: a halált.
Dél van, a nyár leghosszabb napja. Nemsokára megcsendül a kasza, kezdődik az aratás.
Azután tarló marad a kalásztenger helyén, s átroskad a nyár a letarolt, szomorú őszbe.
De még most nyár van. Azok a sötét felhők ott az égen nyári felhők; az a zápor, mely minden pillanatban leszakadással fenyeget, nyári zápor, mely megtisztítja a levegőt, s lehűti a rekkenő hőséget.
De aki erősen bízik a nyárban, gondoljon az aratásra az év delén, a nyár leghosszabb napján…
A dél a tető. A dél az élet teljessége, utána már csak lejtő, hanyatlás jön…
És nincs a világon emberibb érzés, mint halálra gondolni az élet teljességében, s látni a pusztulást, mikor a természet hatalmas órája délt mutat…
Debreczen 1899. június 21.
-d-.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi