167. HÍR EGY BESZÁMOLÓRÓL
167. HÍR EGY BESZÁMOLÓRÓL
Beszámoló. Nagyváradról táviratozzák: Örley Kálmán, a margittai kerület országos képviselője vasárnap tartotta Margittán beszámolóját. Örley kijelentette, hogy a szabadelvű párt az utolsó percig híven tartott ki Bánffy mellett, és ilyen törhetlen ragaszkodással viseltetik Széll Kálmán irányában, kit a legziláltabb s legsúlyosabb politikai viszonyok közt az isteni gondviselés kegye adott a nemzetnek. A beszéd hatása alatt Molnár Mihály balyoki ref. lelkész kijelentette, hogy bár eddig függetlenségi vezér volt, jövőre Örleyre szavaz, és szabadelvű párti lesz.
Ez a kis hír egyik előkelő fővárosi lapban jelent meg.
Néhány sor, de benne egy hitvány kor teljes képe…
Hát mit is beszél ez a kis hír?
Egy kormánypárti képviselő lerándult a kerületébe beszámolni választóinak.
Ez az úr annak idején Bánffy-testőr volt, elszánt tagja a bukott miniszterelnök gárdájának.
Bánffy bukott, a gárda nem halt meg, hanem megadta magát.
Jött Széll. Az egész országot bekürtölték hivatalos és hivatlan szócsövek, hogy a rendszer bukott, s egy boldogabb éra előtt állunk.
Hát a rendszer nem változott meg. Ellenben Széll Kálmán a sz.-somlyói választókerület segítségével ítéletet mondott Bánffy úr felett.
Örley úr mint testőr belépett annak a gárdájába, aki első urát segített gyorsan eltemetni.
Természetesen ez privát dolog. Ízlés és felfogás dolga. Örley úrnak bizonyára okai vannak a mindenkori miniszterelnök gárdájához tartozni.
A margittai választópolgárok?… Azoknak valószínűleg szintén okuk van Örley úrban állandóan s minden körülmények között bízni.
Ki lát bele egy-egy választópolgártárs veséjébe.
Eddig megvolnánk. Ami eddig történt, szép magyar hazánkban nem is olyan szokatlan jelenség.
De ezután történt valami. Tessék ott fentebb, abból a kis hírből kikeresni; nincsen kedvünk reprodukálni!…
…Ez már megdöbbent, és undorral tölt el bennünket!…
Hát így vagyunk már? Fényes nappal egész világ előtt folyik a prostitúció? …Hát nincs már a tisztes érzésnek, hazafiasságnak semmi értéke?…
És ez akkor történt, mikor ez a nemzet a leggyalázatosabb bántalmat szenvedte át, mikor a tisztességes magyaroknak legszentebb kötelességük összetartani s megtorolni azt a durva sértést, amely a magyar becsületet érte!
…Elszorul a szívünk, megrendül a hitünk.
Hát nem jobb volna akkor dobraütni mindent?…
Adjunk el mindent, amit ezer év küzdelme még megtartott.
Szabadság, jog, haza – ki ad többet érte?…
Elvégzi Széll Kálmán, ő érti jól a pénzügyi dolgokat.
Ami begyűl, felosztjuk magunk között. A balyoki ref. papnak is juthatna belőle!…
Debreczen 1899. augusztus 17.
A. E.
