198. NEM LESZ PREMIER
198. NEM LESZ PREMIER
A fővárosi magánszínházak felséges igazgatóit dühbe hozta az az impertinencia, hogy az elmaradt vidék nem akarja az újdonságaikat erkölcsösöknek vallani. Megrekontrázzák a dolgot: ők meg ezentúl nem engedik vidéken előadatni újdonságaikat. A katasztrófa elkerülhetetlen: nem lesz többé vidéken premier.
A fontos ügyben megkérdeztünk néhány érdekeltet, kiknek válaszait itt közöljük:
I.
A pesti színházak sztrájkjától nem félek. Él még Follinusz, ír ő az én számomra eredeti darabot. Egyébként Gyalui Farkas is munkálkodik. Ő is szeret eredeti darabot írni. No, meg Prém József is teljes erővel műveli a színiirodalmat. Szóval a sztrájktól nem félek.
Bölöny József
intendáns.
II.
Egy eredeti darabom már biztos: a színházmegnyitás prológja.
Somogyi Károly
nagyváradi színigazgató.
III.
Hajlandó vagyok egy-egy fiók gyártelepet a vidék nagyobb városaiban is felállítani. A gyártelephez szükséges épületeket a városok kötelesek felépíttetni. Ugyancsak a városok kötelesek évenkint legalább 250 liter tintát venni a gyártelep céljaira. Egy-egy gyártelep évi produktuma 100–140 darab.
Ifj. Bokor József
színdarabgyáros.
IV.
Kétségbe vagyok esve. Rám zúdulnak az összes helyi szerzők, akik eddig is annyit keserítették az életemet. Le fogok mondani a direktorságról.
Komjáthy János
debreceni színigazgató.
V.
Rettentő dolog. Mióta az új színház első téglakövét lerakták, állandóan búvárkodom. Le akartam főzni Alexandert és Keszlert. A fejem majd szétreped az esztétikai készültségtől. És íme, nem vehettem hasznát!… Oh, meg nem írott premierkritikáim!…
Egy kritikus
A mai postával azonkívül a következő sorokat vettük:
A pesti színházak sztrájkja győzelemre juttatta a mi igazainkat. Többet nem lehet mellőzni bennünket. Mi leszünk a vidéki repertoár gyöngyei!…
„Goldstein Számi” és Tsai.
Ez utóbbi választ nem személyes beszélgetés útján nyertük, de azért éppoly hiteles, mint a többi.
Szabadság 1900. január 17.
Dyb.
