229. EGY NAGYTISZTELETŰ SZERKESZTŐ
229. EGY NAGYTISZTELETŰ SZERKESZTŐ
A Debreczen című politikai napilapnak felelős szerkesztője pár év óta már Bartha Mór ny. ev. ref. lelkész. Tanúja a nagy időknek, vitéz fővadásza volt a szabadságharcban az egyetlen magyar vadászezrednek, aki eldicsekedhetne egypár nehéz sebhellyel is, ha ugyan az öreg nagytiszteletű úrnak egyáltalában természetében volna a dicsekvés. De őneki csak egy szokása van: a tevékenység. Mikor a nagy harcot leverték, visszament Patakra – teológiát tanulni. Azután a szószékről hirdette azt, amiért vérét is hullatta. Évtizedeken át hirdette az igét, melynek nála első szava: a magyarság. Pár évvel ezelőtt nyugalomba vonult, de hát ezt nem az ő számára találták ki. Tollat fogott, lapszerkesztő lett. Írta az ő tüzes, lelkes, kuruc cikkeit. Agitált, polemizált mindig. Annyi fiatalság maradt az öregúrban, amennyi a mai fiatalságban együttvéve sincs. Ez a fiatal tetterő buzdult fel ismét az öreg nagytiszteletű úrban, midőn elhatározta, hogy ismét lelkészséget vállal 71 éves korában, amit közülünk olyan kevesen fognak elérni. A Szatmár megyei Gacsály község kálvinista gyülekezete egyhangú lelkesedéssel választotta meg papjául a nagytiszteletű szerkesztő urat, ki ez idő szerint a legfiatalabb kálvinista pap.
Szabadság 1900. május 17.
