286. DANKÓÉK MENNEK
286. DANKÓÉK MENNEK
A vajda összeszedi a sátrát, s népével együtt elmegy messzire. Az a zseniális cigány ember, ki egyebek közt a magyarnóta királyának is neveztetik, szívünkhöz nőtt nagyon. Hiszen itt töltötte majdnem egészen a csendes, a szép nagyváradi nyarat. S a kihalt aréna koporsói körül elandalogtunk óh hányszor az ő csodaszép nótáin, hangulatos, nyári éjszakákon…
A vajda ma este búcsúzik. Aztán megy innen Babilonba, fel Pestre. Jön az ősz. Vajon el fogja-e ezúttal kerülni szomorú végzete?
Vagy majd ismét elkezd fuldokolni az őszi ködben, s el kell vánszorognia ismét oda, ahol az emberek tüdőit reperálják[!]?… Szegény Dankó Pista, őneki keservesen kell meglakolni azért, hogy lázas, tüzes cigányvére van, s ő ezt eldalolni kénytelen.
Érdekes, nagy koponyáját előrehajtva látjuk majd ülni a kocsiban. Holnap, szombaton reggel utazik a vajda, színes, szép emlékeket cipelve innen Nagyváradról, melynek ő adott módot bebizonyítani, hogy tud ám lelkesedni, csak értékes lelket találjon.
Szeretettel búcsúzunk ma este Dankóéktól, s szeretettel mondjuk: a viszontlátásra.
Szabadság 1900. szeptember 29.
