288. A VÁLASZ
288. A VÁLASZ
A pesti néppárti egyetemi ifjaknak megadta a választ a debreceni akadémiák ifjúsága. A válasz olyan, aminőt megérdemeltek: kérlelhetlen és kemény.
Toporzékol dühében persze az Alkotmány, s magában dühöng a többi többé-kevésbé néppárti lap. De ez mutatja igazán a debreceni állásfoglalás nagy jelentőségét. Debrecen ifjúsága méltó maradt a dicsőséges elődökhöz. Kinyilatkoztatta, hogy a magyar ifjúság nagyobb serege érett és hivatott a jövőre. Nem tévesztették meg tetszetős és üres jelszavak. Nem ült fel a gyűlölködő, önző butaság agitátorainak. Maradt az, ami a márciusi ifjúság volt: magyar és szabadelvű, lelkes és erős.
E válaszra, a debreceni impozáns tiltakozásra szükség volt. Nem lehet közönyös senki előtt milyen, mit cselekszik és mit akar a magyarság ifjúsága. Ők a nemzet jövője, ők a magyar társadalom leendő vezetői.
Szép és dicséretes volt a debreceni válasz. Klerikális gáncsok csak szebbé és dicséretesebbé teszik. Gúnyolódjanak csak, hogy Debrecen a Lipótvárossal ölelkezett össze. Hallgassák el, hogy a nagygyűlésen felekezeti különbség nélkül vett részt az ifjúság. Ne vegyék tudomásul, hogy a gyűlés szónokai közül kettő jó katolikus ifjú volt. Az efféle mesterkedések nem ártanak.
Az igazság az, hogy a debreceniek megmentették a magyar ifjúság becsületét, s megmutatták, hogy a magyar ifjúság nem szegődhetik fekete zászló alá.
Nagy eredmény ez. Dicséret adódjék érte!…
Szabadság 1900. október 2.
