318. A KIVÉGZETT EMBERRŐL
318. A KIVÉGZETT EMBERRŐL
Született, elvégezte az elvégezhető klasszisokat, úri módra végiglumpolta az önkéntesi évét, megnősült, magyaruraskodott, meghalt…
…Ez lett volna a Papp Béla élethistóriája. Meg nem írta volna persze senki. A maga kis birodalmában elvégezte volna ezt a kurta életet. Hihette volna magáról, hogy úr. Ha befogták a szemét, elsiratták volna az ismerősök és a rokonok. Olyan szépen élhet még minálunk egy jó papájú úr, akinek nem fáj a feje senki miatt sem.
Papp Béla eltért a sablontól. Szörnyűségesen eltért. Papp Béla híres ember lett. Szörnyűségesen híres.
Ha kedvünk volna az anarchiának toborozni, furcsa gondolatoknak adhatnánk helyet. Főként és először annak, hogy a kiválóság nagyon könnyű munka. Hogy Herosztrátesznek [!] igaza volt. Hogy a világ meghajlik minden erő előtt. Hogy a vad örökre él az emberben. Hogy rokonság van a két viselkedés közt: meghajolni a Faust írója előtt, és szörnyűködve megcsodálni az angolszövet ruhás Kaint…
…Nem. Nem így van. Ha így volna is, mi titkolnók legjobban…
Talán annyit merhetünk csak megírni, hogy Papp Bélára ma egypár ezer ember az undor mellett csodálattal gondol…
A tömeg, ez az állatsereglet, valósággal üvöltött a szatmári falat felé. S mikor elvégeztetett: glóriát lát a meggyilkolt gyilkos feje körül.
Hát most már elég volt. Az éhségből és a glóriából is. Az az elkárhozott ember megmenekült, semmivé lett. Hallgasson most már róla az ének. Elvégeztetett.
Mert ha a glória tovább szövődik: erénnyé lesz a testvérgyilkosság, s ha prüszkölve, ordítva, éhesen követeljük az emberhúst, s ezren rohanjuk meg a hurokra szántnak a ketrecét: bizony Isten, nem lesz büntetés egy elítélt gonosztevőnek sem a halál!… Örülni fognak, hogy ilyen társaságtól szabadulnak meg…
Szabadság 1900. november 23.
ae.
