329. HÉTRŐL HÉTRE
329. HÉTRŐL HÉTRE
December van, csúnya fekete december. Nem a fehér, bohókás, öregapó ez, hanem egy kellemetlen göthös aggastyán.
Nehéz, kellemetlen érzés fekszik az emberre. A decemberi ólmos ég s a csapdosó hideg eső nem ad kellemes hangulatot. Sötétebbnek látunk minden színt.
Ilyenkor rendül meg nem egy beteg lelkű ember. A morálstatisztikának volt is dolga elég. A fővárosban valamelyik közelebbi ólmos egű, hideg, esős napon kilenc ember kívánkozott nem élni tovább. Mind a kilenc ember olyan, akit intelligensnek szoktunk hívni.
Az élettel való leszámolás nem mindenkinél megy ám nagyon hamar.
Állandó tápláléka sokáig a beteg léleknek mint gondolat. Aztán egyszercsak nagyon sötétnek látunk mindent. Kellemetlenek, fázékonyak az emberek. Hideg az eső… Ilyenkor aztán döntünk, hogy távozunk. Hát ilyen olcsó ez a szép élet. Elkergeti egy csúnya őszi délután is…
*
Azt hinné bárki is, hogy mi itt most fényesen élünk, mulatunk. Az állandó, díszes, új színház révén ugyanis. Ebben a csúnya őszben örömmel keressük fel a mi fényes, meleg tündérpalotánkat, zsúfolásig tele mindig, s csupa siker, taps, jókedv és hangulat a színházi élet… Ezt hihetné az idegen, pedig dehogyis van így. Ha a hideg eső bekerget bennünket, bizony ott sem kapunk meleget.
Vigasztalan üresség este este után. Nem vádolunk érte senkit, de a közönséget nem értjük. El kellene talán kerülnünk egy fenyegető s nagyon kompromittáló finist…
*
Mikor szabadságharcunk félszázados fordulójának ünnepét ültük, a magyar temperamentum nem tagadta meg magát. Szörnyen tudunk mi lelkesedni, de hát aztán még ünnepet rendezni. Akkor is úgy volt. Ünnep ünnepet ért. Mint legtöbb ünnepünknél, itt is magunkat ünnepeltük. Akkoriban egy barátom, lelkes magyar ember ujjongva kiáltott fel:
– Megmozdult a magyar ismét. Tud lelkesedni, ünnepelni. A fél század előtti alakok és események valósággal megnőttek. Meglásd, ez új kort jelent.
Szinte szánakozva néztem az én naivan lelkes barátomat.
– Nagyon csalódsz. Meglátod – post festa…
Sajnos nekem volt igazam. A sok ünneppel azt érték el, hogy ma már mintha egészen idegen volna nekünk a nagy legendai harc s minden hagyománya.
Félünk-félünk, hogy a sok Vörösmarty-ünnepnek is ez lesz a vége.
Szabadság 1900. december 8.
