331. SCHRATT KATALIN
331. SCHRATT KATALIN
Az újságot író emberek többnyire igen fortélyos emberek. A fortélyosság muszáj mesterség. Mi, kik nem félünk az agráriusság vádjától, azt mondhatnók, hogy a fortélyosság merkantil mesterség. Lévén minden merkantilista ezen a szép középkornak indult világon. Még az agrárius is az. Fortélyának kell lenni mindenkinek, aki nagy-nagy emberseregre építi a maga egzisztenciáját. Minél nagyobbra, annál fortélyosabbnak. Az újságot író ember ezért olyan fortélyos.
Hát Schratt Katalinról írunk, akiről pár év óta sokat tudnak az újságot író emberek. Hogy ezt tette, hogy ide ment. Hogy haragszik, hogy jó kedve van. Hogy ma a király fogadta, holnap Trani grófné. És így, úgy.
Mi tudtuk, hogy ez jelent valamit. Tudtuk, hogy ebből baj lesz. A fortélyosságot magunk sem tagadjuk. Tudjuk, hogy Schratt Katalinról nemhiába zengett az ének. A kis badeni színésznővel tervük volt a fortélyos újságot író embereknek. Slágernek tartogatták…
A toll is habozik kezükben – írják –, meg hírül adják a násznak hírét, mely fent a trónon készülődik… Mi jól tudjuk, hogy az újságíró penna nem szokott habozni. Tudjuk, hogy a Schratt Katalin regénye régen készül már a reporter fejekben.
Arról van most már szó: őszinte volt-e a habozó toll? Szabad volt-e slágernek választani a kis badeni asszonyka regényét, mely még egyáltalán nem regény?
Ha igazat írtak: a bűn nagyobb, a fortélyosság helytelenebb. Elvégre egy aggastyán érdemel annyi gyöngédséget, mint egy másik aggastyán, hogyha ő már millióktól lesett koronás is.
Ha nem igaz: a bűn kisebb. De hol van akkor a fortélyosság, amely újságot író embereknek nagy erénye?
Mindenképpen hallgatni kellett volna a Schratt Katalin regényéről. Az öreg Jókait ért hajszáért lehülyézett egyszer már bennünket a nagy Zola mester. Meg is érdemeltük.
Most – a reporter szemek szerint – egy még-még nagyobb nász készülődik. Ha igaz, vigyázzunk, nehogy még nagyobb érdemeket szerezzünk a Zola mester jelzőire. Ha pedig nem igaz… ha nem igaz – hát akkor legyünk fortélyosabbak. Ez így illik hozzánk – újságot író emberekhez.
Szabadság 1900. december 20.
ae.
