387. HÉTRŐL HÉTRE

Full text search

387. HÉTRŐL HÉTRE
Borongó, emlékező és emlékeztető ünnepek napjai a nagyhét napjai.
Templomokat járnak az emberek, s bizonnyal majdnem érzik ilyen napokban azt, amit gyakrabban is érezhetnének, hogy minden vanitatum vanitas. Egy a cél, vágy: kibékülés és megnyugodás…
*
Kibékülés és megnyugodás és harc mégis, most is és mindig e világon. Kis harcok, nagy harcok. Ostobák és még ostobábbak.
Az életet néha és némelyeknek nézni is fárasztó.
A nagy szláv birodalom, ez a forrongó, mesés erőket rejtő nagy óriás vonaglik a harcban. Kezdik letépdesni régi ruhájának utolsó rongyát is. De a ruharonggyal együtt nem egy helyütt a húst is.
Baj ott nem lesz. Eldinamitozhatják minden hatalmasokat, egy-két millió elégedetlent ismét deportálhatnak. De baj ott nem lesz. Ki még nem fejezett és fejtett erői szunnyadoznak az óriásnak, és gépembereit, kioktatott masináit nevelheti és növelheti a germán, sorstól rendelt ősellenfél, e most harcoktól vérző óriásé – akárhányunknak legyen szomorú e gondolat – az erő és a jövő…
*
A saját kis harcaink sem minden törvény nélküliek, de inkább vulkánikus belső harcok.
Nálunk a társadalom vonaglik. A társadalom, mely meg sem érett, meg sem erősödött, már csupa veszedelmes betegség.
Az volt a baj, hogy az őszinteség hiányzott belőle. S még nagyobb, hogy a legtelhetetlenebb ellentéteket nem kiegyenlítette, hanem beborította.
És a legeslegnagyobb baj, hogy mi bizony még mindig barbárok vagyunk – egy kicsit nagyon.
Csudás dolgokat beszélnek az oláhok kis fővárosából, mely Párizs és Teherán együtt; hol intelligencia csak a romlott perverzitásban van.
Bukarestet nem ismerjük, de Budapest és az ő hasonlatosságára csinált Nagyváradok sem kutyák…
*
De nálunk legalább sok a melegszívű ember abból a fajtából, amelynek hiszekegye is van, s tovább tart az én-nél.
Valóságos szeretettel nézzük azt a buzgólkodást, amivel ennek a városnak új főkapitánya látszólag nem vitális, de valójában a legsúlyosabb társadalmi bajokat orvosolni szeretné. Ne nézze ezeket a terveket a bürokrata száraz, rövidlátó szemeivel senki. Csupa jóindulat és melegség árad ki e száraz paragrafusok szürke soraiból.
Csak egyre kérjük, figyelmeztetjük. Igaz, hogy sok betegséget diétával gyógyítanak, de a társadalmi betegségek gyógyításánál nagy hiba volna a diéta-gyógyító móddal visszaélni. Mert akkor aztán nem marad meg semmi, csak – diéta. Egyenesen szólva: reakciót csinálni, akármilyen keveset, még jóindulatból sem szabad…
*
Napsugaras, ragyogó a tavasz… Egészséges tiszta levegőjűek az utcák. Ibolya, jácintillat terjeng. Holnap reggel hallelujaének szállja be a világot, feltámadásról, életről kapunk erős hangulatot.
Szét, szerte fog foszlani ez a hangulat is. Megőrlik a napok kegyetlen apróságai. De gondolkozzon, akinek erre a gondolatra szüksége van: vajon nem csodálatos és szép dolog-e, hogy az élet örömre indító hangulata nem fogy ki az emberből soha!…
Szabadság 1901. április 7.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi