398. SZÁLLÓ LEVELEK
398. SZÁLLÓ LEVELEK
Valaki nyomtatványokat, amolyan szálló leveleket nyomott ma a kezembe. A nagyváradi jogakadémián osztogatták, ott kapta ő is.
Kaas Ivor br. levele az egyik szálló levél a budapesti egyetem magyar keresztény ifjúságához. Bartha Miklós úr jezsuita vezér cikke a másik a keresztről, ugyanaz a cikk, melyben a kálvinista Bartha megalkotta a keresztyény szót mint arany középutat a keresztények és keresztyének között. Beöthy Ákos pohárköszöntője s Rákosi Jenő vezércikke a nemzeti ideálról, e két valóban becses magyar elmenyilatkozás, szálldosnak a szálló levelek közt még.
Szálldossanak békén. Ezer meg ezer számban terjessze e szálló leveleket ama bizonyos nagybizottság. Mi ezt szebb és okosabb passziónak tartjuk egyéb úgynevezett jogászpassziónál. Nagy veszedelmet nem keltenek. Megírtuk elégszer. Eljön a megkomolyodás ideje, a keserű élettudás, mert oly hamar illannak el az ifjú évek. Aki pedig már kellően komoly: tanulhat a szálló levelekből is. Beöthy Ákostól: becsületes, igaz, magyar lelkesedést, Rákositól: a nagy tömegek szájízén szólni, Kaas Ivortól: milyen kár, ha a tehetséget megöli a fanatizmus, s Bartha Miklóstól: szónoki cafrangokat és azt, hogy a kálvinista jezsuitizmus ravaszabb az igazinál.
Okos fő mindenből tanul, s helyesen tanul. Tanulni fognak sokan a szálló levelekből is.
Mi hát csak ama nagybizottságról beszélnénk keveset. Ez a nagybizottság olyan szörnyűen naiv. A nemzeti eszmét, a tiszta magyarságot, az erkölcsi felújhodást akarná hirdetni szóval és a szálló levelekkel, de mindenütt elárulja, hogy bizonyos idegen faj, a keserves verseny a bibi.
Édes nagybizottság, mennyivel tiszteletre méltóbb volt ennél a naivságnál, melyet sancta simplicitásnak keresztelt el az izzó máglya parázsán Johannes Husz, amaz eretnek.
A verseny fáj hát, édes nagybizottság. A verseny, melyben elég erősek nem tudnak lenni.
Régi igazság, de hajh, sokáig kell még siket fülekbe zúgni: egyenesen és becsületesen a cél felé! Ha felülkerekedik az ügyes zsidó, a vasfejű székely, a debreceni kálomista diák: ne rántsanak kardot, keresztet, ne mondjanak orációkat, ne írjanak röpiratokat, ne szórják a szálló leveleket…
Fel a versenyre! Tanuljanak és dolgozzanak! Főzzék le az előtört ebadtákat! De mindenekelőtt legyenek őszinték!…
Szabadság 1901. április 25.
ae.
