70. KÍNAI TÖRTÉNETEK
70. KÍNAI TÖRTÉNETEK
Nagyon divatos volt egypár évtizeddel ezelőtt kényesebb témákat kínai történet alakjában megírni. Persze minden copfos atyafiról rá lehetett ismerni egy-egy ismerős alakra.
Kedvem volna ezt az agyondolgozott zsánert feleleveníteni.
Annyi téma kínálkozik most a kínai történetekre.
Annyi érdekes dolgot lehetne megírni, annyira aktuális a kínai tincs…
De nem merem. Kínában – állítólag – furcsa szokás van.
Ha a skribler ember igazságot ír, hatóságilag kényszerítik arra, hogy saját magán harakirit kövessen el.
Ez pedig nem lehet kellemes mulatság – szintén állítólag.
Nem tehetek okosabbat tehát, mint csak magamban dudorászom a Vun-Csi nótáját:
Csúf, csúf csakugyan
Az a csúnya tincs…
Az a csúnya tincs…
…De ezt is csak olyankor tehetem, mikor a mandarinok nem hallják.
Mert ha meghallják, jön a harakiri: csúnyán lecáfolnak…
Debreczeni Hírlap 1899. február 13.
Erdneyda
