87. KELLEMETLEN VENDÉG
87. KELLEMETLEN VENDÉG
Egy furcsa kis histórián nevetnek most egyik előkelő kávéház törzsvendégei.
A történet mindenki számára mulatságos, csak a hős tartja kissé kellemetlennek, amiben tényleg neki van igaza.
A kávéház egyik külön helyiségében egy társaság mulatott. Mulatott pedig széles jókedvvel, de okos elővigyázattal, mert a pincéreknek erősen meghagyták, hogy senkinek se árulják el, hogy Debrecenben melyik ma este a legjobban mulató kompánia.
A szomszéd szobában egy ismert debreceni úriember búslakodott egyedül. Ez az úr arról nevezetes, hogy olyan veszekedett komisz arca van, hogy képes a legjobb kedélyű embert elkeseríteni. Az arcán kívül vannak [az] illetőnek egyéb dísztelen tulajdonságai is, melyek bár nem tartoznak történetünk tulajdonképpeni tárgyához, de megértéséhez okvetlenül igen.
Ez az úr kiszimatolta, hogy ő ismeri a szomszédban mulató urakat, s nem gondolkozott sokáig, hanem minden pincéri obstrukció dacára bevonult a jókedvű kompánia szobájába.
A hatás egyszerűen óriás volt.
A leghangosabb kurjongatónak is elcsuklott a hangja, a cigány pedig gyászindulóba kezdett.
Hősünk azonban büszkébb volt, mintsem észre akarta volna venni a kínos meglepetést.
Nyugodt, de a szokott komisz arccal ült le, s nem akarta észrevenni, hogy a kezéhez elég tartózkodással nyúltak hozza az ő ismerősei a köszönés alkalmával.
A helyzet már kínos megoldás előtt állott, mikor a főpincérnek jó ötlete jött, s egyik pincérét lóhalálában szalasztotta el.
Pár perc múlva őrülten csilingelt a kávéház telefonja.
A főpincér odarohan.
– Halló!
– Halló!
– Bika étterméből. Kérem azonnal küldeni X. urat, nagy társaság várja.
X. úr, aki a kellemetlen vendég volt, gyorsan szedte össze magát, s rohant ész nélkül a Bikába.
Nagyon természetes, hogy a jókedvű társaság rögtön bezáratta az ajtót a kellemetlen vendég után.
…Úgy beszélik, hogy X. úr nagyon dühös.
De az a szerencséje, hogy akármilyen dühös, sohasem komiszabb az arca.
Debreczeni Hírlap 1899. március 3.
Adieu Bandi
